Személyes történetek az I. világháborúról: egy szegedi katona doberdói naplóját mutatták be

A MERITUM Egyesület és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége Szegedi Tagozata közös szervezésében mutatták be a szegedi Millenniumi Kávéházban Kókay László 1916-os doberdói naplóját kedden. Az Iskolapadból a pokolba című kötetről Pintér Tamás hadtörténésszel és Kukkonka Judittal, a Nagy Háború blog munkatársával Bene Zoltán, a Szeged folyóirat főszerkesztője beszélgetett.

Sokan kíváncsiak a szegedi katona naplójára. Fotó: Frank Yvette

Pintér Tamás a bemutatón elmondta, hogy a napló azért is nagyon fontos kötet, mert egy személyes történeten keresztül számol be az első világháború borzalmairól.

Magáról a kéziratról azt mondta, hogy Kókay László családjától jutottak hozzá. Azonban nagyon sok munka volt vele, hiszen a szerző tintaceruzával írta, ráadásul nagyon sűrűn vetette papírra a sorokat. Kiderült, hogy csak úgy tudták elolvasni, hogy digitalizálták, és utána kinagyították a szöveget. Végül szerencsére sikerült megismerni, és újra leírni a napló tartalmát, amelyet először a Nagy Háború blogon közöltek. 

A naplóíró a gimnáziumi padból vonult be katonának és került a nagy háború egyik legvéresebb hadszínterére, az olasz frontra, az Isonzó folyó mellé. Kókay László a harctéri élményeiről kis noteszekbe írva a kezdetektől feljegyzéseket készített. Emellett összegyűjtött és megőrzött jó néhány a helyszínekkel és eseményekkel kapcsolatban keletkezett írott és képes dokumentumot is. Feljegyzéseit 1919–1920-ban keménytáblás, általa könyvnek nevezett füzetekbe másolta, amelyek így folyamatos naplókká álltak össze. Az eredetileg valószínűleg nyolc füzetből álló naplóból a család jelenleg néggyel rendelkezik. 

Fotó: Frank Yvette

Kókay László 1897-ben született Szegeden, s az első világháború kitörésekor a piarista gimnáziumban tanult. 1915 tavaszán, az érettségi vizsga letétele előtt önkéntesnek jelentkezett. Júniusban a szegedi háziezred brassói kiképzőhelyére, majd szeptemberben a nagyszebeni tisztiiskolába került. 1915 decemberében a XVIII. menetzászlóalj második századával került ki a 46-os harcoló ezredhez a délnyugati frontra. 1972-ben halt meg Szegeden.