Óriási a felhozatal a szegedi Mars téren a dióbélből, kilónként kétezer forintért már elfogadható minőségűt találni, 3200-ért pedig kifejezetten mutatós, nagy szemű, egységes árut kínálnak.
Barta Zoltán Szatymazon termett diót kínált, 2980 forintért. – A feleségem töri, és van egy idős asszony segítsége, meg a Tata, nekik van idejük erre – mondta. Megtudjuk, hogy akad, aki géppel töri, de az is csak megroppantja, utána még szét kell szedni, de jó minőségű, szép fél dió a végeredmény. – Nyáron a barack, télen a még nagyapám ültette dió, így mindig van mit csinálni – árulta el a szezonalitás titkát az árus, aki az amerikai mandulabelet 4800, a magyar mogyorót 3800 forintért mérte kilónként.
– Baján nem lehet eladni, ezért kihasználva az ingyenbuszozás lehetőségét, Szegedre jöttünk a diónkkal – ezt már egy tataházi idős pár mondta szabadkozva, hogy kissé sötét színű a bél, mert a melegben megégett. Turda Lajos és felesége ugyanakkor bátran megkóstoltatja bárkivel, mert az íze a sötétebb árnyalat ellenére is hibátlan, és csak 2600 forintért adják kilóját. Egy mórahalmi asszony is arra panaszkodott, hogy nem viszik a portékáját, mert sötétbarna, ő külön kis tálkából kóstoltatta a csupán kétezer forintért mért dióbelet.
 |
| A kisebb szemű zsombói héjas diót Farkasné Marika árulta raschelzsákos kiszerelésben, kilónként csupán ötszáz forintot kért érte. Fotó: Török János |
– Másfél óra alatt csak fél kilót sikerült eladnom, ez munkabérnek is kevés – mondta kissé megkeseredve Margit.
A Csongrád megyére nem igazán jellemző nagyüzemi dió termőterülete évről évre növekszik az országban, mára meghaladta a 7000 hektárt, az átlagos termés pedig az utóbbi években megközelítette a tízezer tonna héjas diót. Legtöbbet Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén és Somogy megyében termelik. A héjas dió exportja az elmúlt években 1,5–2,5 ezer tonna között alakult, míg a dióbélből 1,7–2,2 ezer tonna volt a kiszállítás – ezek együttes értéke 4,5–6,5 milliárd forint között mozgott.
A Szegedi Zöldség és Gyümölcs Nagybani Piacon a hét elején négyszáz forintért adták a héjas dió kilóját, a belét pedig 2400-ért. A tört mogyoróért háromezer, az olasz manduláért 3600 forintot kértek. Ez utóbbiból töretlenül is érkezett, másfél ezerért adták, de mogyoróból is akadt héjas, az USA-ból jött, és 990 forintért mérték. A nagybanihoz képest a szegedi, Rókusi körúti Tesco meglehetősen egyenáron kínálja a „magvakat”, a mogyoró- és a mandulabél is négyezer forint, a dióbél ennél kétszáz forinttal drágább.
 |
| Az árak magukért beszélnek. Fotó: Török János |
Héjas diót csupán két helyen találtunk a Mars téren, az ásotthalmiért kilónként ezer forintot kértek. Nagy szemű volt, és törve is mutatta az árus, hogy egészséges, világos benne a bél. Persze bezacskózva a „konyhakészet” is kínálta, háromezer forintért. A kisebb szemű zsombói héjas diót Farkasné Marika árulta raschelzsákos kiszerelésben, kilónként csupán ötszáz forintot kért érte. Portékájával Fazekasné Borit próbálta meggyőzni, aki Móravárosból érkezett a piacra. – Ez még az apró szemű, régi fajta, nem is lehet késsel bontani, mint a papírhéjút, kalapács kell hozzá – mondta a termelő. Volt neki könnyen törhető is, az ezer forintért ment el. Ez utóbbi van közelebb a szívéhez, ami érthető, húsz éve 3 szem diót vett egy neves gazdától Mórahalmon, darabonként 50 forintért, csak egyből sarjadt fa, de az szép nagy lett.
A dió meghatározó növényünk, hiszen ez adja egységnyi területről a legtöbb, az ember számára nélkülözhetetlen tápanyagot, továbbá az egyetlen olyan héjas gyümölcsfaj, amelyből a hazai igényeket kielégítjük, és emellett komoly az export is. A termesztett fajtáink koraisága miatt a magyar dió igazi réspiaci termék: megelőzi a nagy európai termelőnek számító Franciaországot, valamint az olcsó import kaliforniai dió megjelenését is.
