Szeged és környéke

2017.09.04. 15:30

Tanyák a 24. órában - sok pénz juthatna, de keveseknek elérhető

1930 óta élnek Soósék az Üllés melletti tanyán, háromszáz hektárral működött a gazdaság akkoriban, ma alig negyven hektárt művel a család. Bótáék házát elárverezték, Békésék sajtkészítők lettek Írországból hazatérve. Sorsok, tanyák - és a vágyott támogatás.

Szlavkovits Rita

– Ez a barackos sem a miénk már – vezet be édesapjához, Soós Jánoshoz negyvenéves fia. Üllés mellett egy hosszú földút vezet az egykor virágzó tanyához. Alig látunk a porfelhőtől, régen esett már az eső errefelé. Valaha még majd háromszáz hektáron gazdálkodott a család, aztán lassan fogyott, eladták a ház mögötti erdőt is.

Egy szobában

– Jöjjenek be a hűvös szobába – tessékel be a házba a hetvenhét éves Soós János. A házban három szoba is van, de egyetlen, a középső van berendezve, télen is ezt az egyet fűthetik. Az idős férfi korábban a többi szobát is használta, mutatja is a villámcsapás miatt lehullott vakolat után maradt lyukat a plafonon, ahol a tapasztott sár kandikál ki.

Mindigkalapos János az Üllés melletti tanyán. Fotók: Török János

Az ágyra is ruhákat pakoltak már, a szekrény tetején több kalap sorakozik. Soós Jánossal a középső szobában ülünk le végül, az asztalon néhány barack és pogácsa. A kalapot egyetlen pillanatra sem veszi le a fejéről a házigazda.


– A faluban Mindigkalapos Jánosnak hívnak – magyarázkodik János, amikor látja, hogy csodálkozva nézzük a rengeteg kalapot a szekrény tetején.

Lassan százéves lesz a ház

– A szüleim 1930-ban költöztek ide, nem sokkal előtte épülhetett a tanya – Soós János itt nőtt fel két testvérével, a férfi is idehozta a feleségét, ide születtek a gyerekei is, de még az egyik fia is itt élt egy darabig.

 

– A szüleim, amikor ideköltöztek, akkor csak ráléptek a földre, és tudták, hogy mit kell bele vetni, mindent tőlük tanultam – Soós János ahogy emlékszik, akkoriban volt szántó, gyümölcsös is, állatokat is tartottak.


– A gyerekeknek is volt mindig dolog, nekem főleg az állatok mellett volt feladatom, akkor is, amikor iskolába jártunk – az idős férfinak és testvéreinek tanítás előtt és után is segítenie kellett a gazdaságban, de szívvel tették.

A zártkertekre is költhetnek az önkormányzatok


Kétmilliárd forintos keretből önkormányzatonként nagyjából tízmillió forintot költhetnek az ingatlan-nyilvántartásban zártkertként nyilvántartott ingatlanok fejlesztésére. A támogatásokra önerő nélkül is lehet pályázni.

Az alábbi csoportokba sorolható kisléptékű beruházásokhoz kapcsolódva valósulhatnak meg a fejlesztések: zártkerti utak járhatóvá tétele; vízvételi lehetőségek biztosítása; áramvételi lehetőségek biztosítása; vadvédelmi kerítések telepítése. A programot várhatóan az év végéig meghirdeti a szaktárca.

– Nagyon büszke voltam – meséli az idős János –, amikor a fiamat megkérdezték az iskolában, hogy miért nem akar továbbtanulni, azt válaszolta, hogy apámtól megtanultam, hogyan kell parasztnak lenni.

Elzárva mindentől?

– Én szinte ki sem tettem a lábam a tanyáról – ezt már János fia meséli. – Mindig volt dolog, vagy az erdőben fát vágtam, vagy az istállóban kellett dolgozni – a férfi ma már úgy látja, nem biztos, hogy jó volt mindentől elzártan élni, ennek talán ma már a hátrányát is érzi.


Egy családi konfliktus, az idős Soós János rossz döntése miatt lényegében a földek nagy részét eladták, ma már a ház sem az övéké. Az idős férfi második feleségével közös gyermekének nevére került.


– Nehéz így, a maradék negyven hektárt megművelgetem – magyarázza Soós János fia, aki szerint a pályázatokat nem a szegény embereknek találták ki.


– Édesapámat már télire valami biztonságos helyre kellene költöztetni – a negyvenes férfi abban is bízik, hogy sikerül visszaszerezni a tanyát. Akkor talán megérné a száz évet.

 

Bóta Györgynek rengeteg tennivalója van még a Sándorfalva melletti portáján.

Bóta Györgyéknek rengeteg tennivalójuk van még a Sándorfalva melletti portán.

A vidéki életbe is bele kell tanulni

Tavaly novemberben árverezték el Bótáék házát, Sándorfalva külterületén találtak menedéket két gyerekkel. Egy picike házat toldoznak-foltoznak, a kertben próbálják megtermelni, amit a konyhában meg is főzhetnek.


– Nem tudtunk már mit csinálni, egy temetési segély miatt árverezték el a házunkat – Bóta György és párja novemberben majdnem utcára került a gyerekekkel, de sikerült kifogniuk egy zártkertet. Igaz, itt mindent össze kellett eszkábálni, de most nagyjából működik minden. A kertet bevetették krumplival, káposztával, paradicsommal, paprikával, így a konyhára is jut alapanyag.

Kétszer annyit költenek a tanyákra


8,1 milliárd forintra lehetett pályázni a Tanyafejlesztési Programon belül az elmúlt hat évben, igaz, ebből jutott Rogán Antal fővárosi belvárosi kerületébe is 2013-ban. Januártól most nagyjából ugyanekkora a keret a Vidékfejlesztési Programon belül.

Benkő Zsolt, a Magyar Nemzeti Vidék Hálózat Csongrád megyei irodájának vezetője szerint az elmúlt években a legtöbb pályázatot a Mórahalmi és a Kisteleki járás önkormányzatai és tanyái nyerték.

A szakember szerint ennek az egyszerű oka az, hogy a Tisza bal partján a tanyákat jobban legyalulták a téeszesítéssel, a Homokhátságon több tanya maradt meg.

A tanyafejlesztésre januárban megjelent, mintegy 8,2 milliárd forint keretösszegű pályázat többek között a tanyavillamosítást támogatja, de lehet pályázni szennyvízkezelésre, az egészséges ivóvíz biztosítására a tanyás térségben. A pályázatokat 2019 áprilisáig lehet benyújtani.


– Télvíz idején költöztünk – idézi fel a nehéz időket Bóta György. – Rossz volt a fűtés, elromlott a szivattyú – sorolja a férfi azokat a dolgokat, amiket azonnal meg kellett oldani, hogy meg ne fagyjanak a gyerekek.


– Most kezdődik a tanév, Dóra iskolába megy, Annamari pedig óvódás – Bóta és párja annak örül, hogy a településen tanyabusz viszi a külterületi gyerekeket reggelente, és délutánonként haza is hozzák őket. – Ingyenétkezés is jár nekik, így lassan kijövünk a kátyúból – Bótáék az elmúlt télen ingyen kaptak fát még egy szegedi pályázaton, az idei fát is be kell már szerezniük.


– Építem már a fészert, hogy legyen hova tenni a fát – a férfinak van bőven dolga, ahogy ő maga is elismeri, sokat kell tanulnia.


 – Ki kellett tapasztalni azt is, hogy mit hova lehet vetni, mert a bab szépen felfutott, de nincs rajta semmi, a tök viszont szép lett ott hátul – Bóta Györgynek azért van némi tapasztalata, de itt sok újat kell majd megtanulnia.

 

Bóta Györgynek sok újat kell tanulnia a tanyai életről.

Írországból jöttek, sajtkészítők lettek

Két évvel ezelőtt költöztek haza tíz év után Írországból Békésék, majd rövid lakótelepi lét után nagy fába vágták a fejszéjüket, sajtkészítésbe kezdtek egy ruzsai tanyán.


– Nem meggondolatlan romantikából vágtunk bele – Békés Tibor és felesége, miután visszatértek Írországból, egy panellakásba költöztek be, de már akkor tanulmányozták, hogyan kell egy sajtkészítő vállalkozást elindítani. Tibor még az Őrségbe is elutazott, hogy ne egy tankönyvből kelljen a sajtkészítés minden csínját- bínját kitanulni.


– Eredetileg a Dunántúlon szerettünk volna letelepedni, de a feleségem szülei már idősek, nem akartunk túl messzire kerülni tőlük – meséli Tibor. Szeged környékén kerestek tanyát, végül Ruzsán találtak egy számukra megfelelőt.

 

A paradoxon az, hogy szárazföld, egészen nyílt, túlságosan nyílt, végletesen nyílt, sokkal nyíltabb, mint az óceán, ezért az ember védtelenebb és elveszettebb, és az ég és a föld határtalanabb, ugyanakkor reménytelenebb.Az óceánnak van partja, és ha földet kiáltanak, elérkezett a szabadulás. A kontinentális óceánról nem lehet partra szállni. Ezért e táj nyíltsága annyit jelent, mint bezárva lenni. (Hamvas Béla: Az Alföld sajátságosan paradox hely)


– Nem akartunk a faluban házat venni, a csend, a szabadság vonzott bennünket – Békés Tibor tavaly decemberben már be is adta az engedélyeket, amelyek az élelmiszerkészítéshez szükségesek. Fél évig tartott csak az engedélyek beszerzése.

Tibor Írországban egy szusiétteremben volt szakács.

– Írországban egy szusiétteremben voltam szakács – Békés Tibor szerint az előnyt jelentett számára, hogy hat hónapnál is hosszabb ideig kellett várni a papírokra.


– Először is földművesnek kellett regisztrálni, majd az alapanyagot „termelő" kecskéket kellett bejelenteni, megvizsgáltatni, beoltatni – a férfi hosszan sorolja azokat az engedélyeket, amelyeket sorra adtak ki a hivatalok, az egyik megléte után lehetett beszerezni a másikat.


– Végül a hatósági állatorvos jött leszemlézni az egészet, kicsinek találta a konyhát, azonnal bele is fogtunk egy meglévő helyiségünk átalakításába – Békés elégedett azzal, hogy legalább haladnak a dolgok.

Minden pénzt beforgatnak

– Egyelőre inkább visz, mint hoz – a ruzsai gazdává vált férfi minden pénzt a gazdaságra költ, haszon egy fillér nincs még belőle.


– A feleségem még bejár dolgozni Szegedre, majd látjuk, hogy alakul, mi nagyon bízunk benne – Békés Tibor bővíteni szeretné a kecske tenyészetet, de tyúkokat, disznókat is beállítanának. Erre pályáztak is a Tanyafejlesztési Programban.


– Most gyorsan kipörgetik 2018-ig a pályázatokat, számunkra nincs nagy választék, de sokat már felfüggesztettek – Békés Tibor szerint nagyon résen kell lenni, hogy valamely pályázaton befutók lehessenek. – A fiatal gazdáknak járó indító támogatások nekünk már nem járnak, mert elmúltunk negyvenévesek – Békésék a Tanyafejlesztési Programban kerestek lehetőséget, hogy például érlelőhűtőt vásárolhassanak.


– Nagyon résen kellett lenni a benyújtásnál, mert augusztus 8-án, reggel nyolckor megnyitották, majd tízkor már le is zárult, olyan sokan jelentkeztek – Békés Tibor bízik abban, hogy nyernek majd, de ha nem, akkor sem adják fel, gyártják tovább a kis kecskesajtgömböket.

Tanyák a 24. órában - GALÉRIA. Fotó: Török János

 

Sokszínű tanyavilág

– Pontosan ma sem tudjuk, hogy mennyien élnek tanyákon – Csatári Bálint, az Alföld kutatásának, a tanyák feltárásának elhivatott kutatója szerint az eddigi legalaposabb, 2005-ös felmérés sem tudta tökéletesen feltérképezni a tanyavilágot.


Az akkor gyűjtött adatok azt mutatják, hogy a lakott tanyák egyharmadában gazdálkodnak, ezek életképes, fejlődő egységek, míg egy másik harmadában elmagányosodott, elidősödött „őslakosok" élnek. A harmadik részükben pedig új „foglalásokkal" szerezték meg a tanyákat, ezek egy része képes arra, hogy egy új gazdaságot beindítson, egy részük pedig a városokból menekül a drága lakhatás elől.


Ez utóbbiaknak fel van adva a lecke, mert a gazdálkodást meg is kellene tanulni valahol, jobb, ha nem a saját kárán teszi azt valaki.


– A 19. század elején a progresszivitást jelentették a tanyák, adtak egy lehetőséget a felzárkózásra – Csatári szerint nem könnyű kihozni abból az állapotból a tanyákat, ahova főként a tanyák hatvan évvel ezelőtti „betiltása" után kerültek.


– De ma már nem is egészen olyan típusú tanyákra van szükség – Csatári Bálint, aki az Alföld regionális kutatásainak irányításában vett részt addig, amíg azt 2012-től kezdődően vissza nem sorvasztották, úgy véli, hogy a mostani Tanyafejlesztési Programok jók, biztosan vannak is kézzel fogható eredményei. Célszerűbb volna azonban helyben eldönteni, hogy mire lehessen pályázni, nem centralizáltan, központi irányítással, döntésekkel meghatározni, hogy mire pályázzanak a végeken.

 

Minden pici pénz számít a kutató szerint, a professzor azt azonban nem tudja pontosan, hogy az Európai Unió szórványtelepülésekre címzett keretéből miért nem fordítottak többet erre a célra.


 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!