Szeged és környéke

2008.02.08. 18:30

Tizenhét éve vonultak ki Szegedről a szovjet katonák

Szeged - Közel ötven év megszállás után 1991-ben hazamentek a szovjet katonák. Február 13-án lesz 17 éve, hogy a szegedi „orosz laktanyában" állomásozó bakák kivonultak a városból.

Horváth Levente

A dorozsmai vasútállomáson várakozó szerelvényen alig száz, Szegeden szolgáló katona várta az indulást, miközben a szovjet bakákat búcsúztató meghívottakat a Déli Hadseregcsoport díszzászlóalja és zenekara szórakoztatta. A kivonulás történelmi pillanatára alig néhány százan voltak kíváncsiak.

A kiskundorozsmai vasútállomáson – különösebb csinnadratta nélkül – 1991. február 13-án intettünk búcsút a szovjet katonáknak. Az ünnepségen a város vezetői, valamint a francia, belga, német, jugoszláv és csehszlovák katonai attasék vettek részt.

Se csinnadratta, se hőzöngés

A történelmi pillanatra nem csak a hivatalos meghívottak voltak kíváncsiak. Rajtuk kívül még közel százan gondolták úgy, ők bizony megnézik, amikor vonatra szállnak az orosz bakák. A „tömeg" nem hőzöngött, nem gyalázkodott. Volt, aki egy-egy szál virágot adott a masírozó katonáknak és olyan is akad, aki egy üveg vodkát dugott volna a hazafele tartó egyenruhás zubbonyába, ajándékként.

A demokrácia kezdete volt, mikor az 1956-os forradalom követelése megvalósult, és a második világháború után itt ragadt szovjet katonák kivonultak Magyarországról. Fotó: [namelink name="Gyenes Kálmán"]
– A kivonuláskor legfeljebb, ha száz Szegeden szolgáló szovjet katona lehetett jelen, de ők már felszálltak a vonatra, amikor a fővárosból Dorozsmára rendelt Déli Hadseregcsoport díszzászlóalja masírozott, miközben a katonai zenekar indulókat játszott – emlékezett vissza a 17 évvel ezelőtti vszerdára a katonai ügyészség vezetője, Lele András.

A sebtiben összetákolt díszemelvényen [namelink name="Lippai Pál"], Szeged akkori polgármestere is beszédet mondott, miután Silov altábornagy röviden éltette a katonáit, akik „kisegítették a lakosságot az árvizeknél és a betakarítási munkák idején".

Tolmácsolatlan sérelmek

– Magam a magyar embereket ért sérelmekről beszéltem. A megerőszakolt asszonyokról, az orosz katonák rablásairól és a „málenkij robot"-ról. Az orosz tolmácsnak nem is nagyon akaródzott fordítani a mondataimat. Közben a makói MSZMP-sek a „Marosba vele" és az „akasszák fel!" kiáltásokat zúdították felém. Végül azzal zártam a beszédemet, hogy félre kell tennünk a sérelmeinket, mert elemi érdekünk a jó szomszédság, hiszen földrajzi helyzetünket nem magunk választjuk meg – elevenítette fel szónoklatát az egykori polgármester.

Szorongók és megkönnyebbülők

A makói MSZMP képviselői – lehettek vagy húszan – vörös zászlókat lobogtatva szomorkodtak, hogy végleg itt hagynak bennünket a szovjet csapatok.

– Olyasmit érezhettem, mint a keletnémetek '89-ben, a berlini fal lebontásakor. A mi társadalmunk számára a demokráciát a szovjet csapatok kivonulása jelentette. Ettől a pillanattól kezdve élünk, és kell, hogy éljünk az önrendelkezés jogával – beszélt a kivonulásról [namelink name="Ványai Éva"], aki akkoriban a város alpolgármesteri tisztségét töltötte be.

A szovjet bakákat búcsúztató meghívottakat a Déli Hadseregcsoport díszzászlóalja és zenekara szórakoztatta. Fotó: [namelink name="Gyenes Kálmán"]
A szegedi laktanya utolsó ezredparancsnoka, Tyityerjatnyikov is integetett a dorozsmai állomásról kiguruló szerelvényről. Nem sokkal később Szatymaznál leszállt a vonatról, hogy aztán gépkocsival visszaszállítsák Szegedre, az ünnepséget követő búcsú bankettre.

[namelink name="Ványai Éva"] a szegedi orosz laktanyában rendezett ünnepségre is hivatalos volt. A fogadás díszletei mögött látta, hogy milyen katasztrofális állapotokat hagytak maguk mögött az elnyomó nagyhatalom képviselői. A lepusztított lakások látványát, az olajjal szennyezett területet és a szétszerelt gépházat a frissen meszelt falak, és a szépen terített svédasztal sem palástolhatta.

Öthalmi laktanya

A szovjet katonák bázisa, az öthalmi laktanya fénykorában 1800-2000 egyenruhást, köztük háromszáz tiszt és azok családjának volt otthona. Néhány tiszt az egykori Tolbuhin sugárúton, a mostani Kálvária sugárúton, a mai földhivatal helyén lakott. A tisztek és a parancsnokok átlagosan öt évig maradtak Magyarországon. A majd kétezer fős sorállományhoz tartozók két évig szolgáltak itt, mostoha körülmények között. A 80-as években megszaporodott a szovjet katonák által elkövetett bűncselekmények száma, ezért külön katonai ügyész, Lele András foglalkozott ezekkel az ügyekkel. Az akkori jelentésekből kiderül, hogy a hivatásos állomány szívesen üzletelt benzinnel, szénnel, színes televízióval, egyenruhával és csizmával, míg a sorkatonák jellemző bűncselekményének a lopás számított.

A krónikás szemével

Dorozsmán és a  szatymazi állomáson is hosszasan vesztegelt egy-egy szerelvény, amely a „ruszki" katonákat vitte el a laktanyából. Szó szerint könnyeztek, sírtak, amikor megmozdult a vonat, integettek, néhányan a viszontlátás reményében megkockáztattak egy daszvidányiját. Előtte elmondták, nagyon jól érezték itt magukat, a magyar az barát. Fogalmuk nem volt, hogy hová telepítik őket. A tudósítók beléphettek a laktanyába is, amely épületei elképesztően lepusztult állapotban voltak. A fogadáson a szovjet katonai vezetők a békére és a barátságra emelték poharukat – emlékezett vissza az eseményekről egykor tudósító kollégánk, V. Fekete Sándor.

Címkék#Szeged

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!