Tomporfájdító pad vagy puha bőrfotel a váróban

Ha utánaszámolnánk, életünkből mennyi időt töltünk várakozással, bizonyára több ezerre rúgna a malmozással töltött órák száma. Várakozunk az orvosnál, a csekkek befizetése közben a postán, az állomáson. Nem mindegy azonban, hogy ezeket az unalmas, hosszú perceket, olykor órákat milyen körülmények között töltjük.

– Farkasordító hideg, lepukkant falak – jellemzi a Vasas Szent Péter utcai II. számú rendelőintézet nőgyógyászati osztályának folyosóját egy asszony. – Még a kabátot sem vetettem le, úgy süvít a szél. Bent már nincs hely leülni – panaszkodik. Bekukkantunk a váróterembe, valóban minden fehérre mázolt fapad foglalt. Egy emelettel lejjebb azonban alkalmunk nyílik kipróbálni a tomporfájdító, kemény padokat.

A belvárosi SZTK-ban más a helyzet. A modern műanyag ülőalkalmatosságok egészen kényelmesek. Az ideális hőmérséklet miatt a kabát azonnal lekívánkozik rólunk. Ha újságot vagy könyvet is viszünk magunkkal, egészen kellemesen tölthető a várakozás, s ha megéheznénk, a rendelőintézet várótermében vásárolhatunk friss, ropogós péksüteményt.

A műholdról érkező zene megkönnyíti a várakozást. Fotó: Schmidt Andrea
A Széchenyi téri nagypostán csekkbefizetés előtt a falon lógó óriásplakátokat tanulmányozhatjuk ácsorgás közben, amely egy hosszabb sor esetén akár tizenöt-húsz percig is tarthat. A fűtéssel itt sincs gond, sőt! Ha csak rövid ideig állunk a sorban, elviselhető a nagykabát, ha azonban hosszabb ideig tartózkodunk a postán, bizony „leolvadhat" rólunk.

A Fekete Sas utcai távközlési üzletben sem árt levetni a télikabátot, hiszen a nemrég felújított helyen a hőmérsékletre is odafigyelnek. Várakozás közben – amely szerencsés esetben mindössze hét-tíz perc –, a rendkívül kényelmes sárga fotelekben ücsöröghetünk. A kellemes közérzetről a családias, nyugtató aromájú illatosítóval és a műholdról jött zenével is gondoskodnak.

Ha zene nem is, tiszta környezet és gyönyörűen felújított épület fogadja a pályaudvarra érkezőket. – Lekéstem a vonatomat, így kénytelen vagyok másfél órát várni a következőre – mondta Tóth Zita, aki Kiskunfélegyházára igyekezett. A fiatal lányt arról kérdeztük, mi teheti kellemesebbé a várakozást: – Nem a szép környezet a lényeg, hanem az, hogy az ember el tudja foglalni magát. Én legtöbbször tanulok – válaszolta, majd tovább olvasgatta jegyzeteit.