Trócsányi László: Közbizalmat az igazságszolgáltatásnak

– Lemaradtunk valamiről? Csak nem Szegedre költözik az Igazságügyi Minisztérium?

– Nem, de ezután is ugyanolyan rendszerességgel leszek az egyetemen, mint eddig. A közvetlen minisztériumi munkatársaim között is vannak szegedi fiatalok, akik ide is elkísértek. Tiszteletbeli szegedinek tartom magam, az egész egyetemi karrierem ehhez a városhoz, a szegedi egyetemhez kötődik, ahol 1987-ben adjunktusként kezdtem. Kizárt, hogy miniszterként ne folytassam az itteni munkámat, annál is inkább, mert szívügyem, felelősségem az alkotmányjog oktatása, és rendkívül fontosnak tartom az itteni francia nyelvű képzések további fejlesztését is.

– Ez éppen 20 éve kezdődött, akkor nem is értették sokan, miért akar itt francia nyelvű képzést. Miért akart?

– Meg is mosolyogtak akkoriban, de ma már nem mosolyog senki, mert jól látható, hogy Szeged földrajzi szempontból – Románia, Szerbia közelsége miatt – és az oktatói kar minősége alapján is ideális helyszíne egy Frankofón Egyetemi Központnak, amelyet létre is hoztunk, [namelink name="Martonyi János"] volt külügyminiszter a tiszteletbeli elnöke. Lassan kialakul a belső szervezete is, és legfőként: vannak már diákjaink Közép-Kelet-Európából, Romániából, Moldáviából, Koszovóból, Montenegróból, és reményeim szerint hamarosan afrikai államokból is fogadunk fiatalokat, akik francia nyelven tanulnak nemzetközi kapcsolatok szakon.

– Miniszterként melyek a legsürgetőbb feladatai?

– Sok van. Egyrészt a nemzetközi kötelezettségek: a strasbourgi és a luxemburgi bíróság előtt vannak folyamatban lévő ügyeink, amelyekben elvárják tőlünk, hogy találjunk megoldásokat.

– Leszögezte már, hogy „a tényleges életfogytiglan marad". Milyen megoldással lehet akkor az európai kívánalmaknak megfelelni?

– Egy külön kegyelmezési törvénnyel, amelyet már ősszel szeretnénk beterjeszteni. Ugyancsak sürgős az egyházügyi törvénynek az Alaptörvénnyel való összhangba hozatala. A megoldás abban körvonalazódik, hogy a parlament nem az egyházak „elismeréséről" fog dönteni, hanem valamely egyházzal való „együttműködésről". Ez tartalmi különbséget is jelent.

˝Reményeink szerint a devizahitelek ügye év végére véglegesen megoldódik.˝ Fotó: Schmidt Andrea

– A pálinkaügyet is el tudja rendezni Európával?

– Remélem. Megpróbáljuk álláspontunkat elfogadtatni az Európai Bizottsággal. Bízunk abban, hogy a házi pálinkafőzésre vonatkozó nemzeti sajátosságainkat érvényre tudjuk juttatni. Az elmúlt időszakban franciaországi nagykövetként érzékeltem a Magyarország és az európai szervezetek közötti vitákat; igazságügyi miniszterként fontos törekvésem, hogy ezentúl minél kevesebb ilyen vita legyen.

– A devizahitelekkel kapcsolatos aktuális jogszabályalkotás, de az előbbiek is, különösen pedig az egyéni képviselői törvényjavaslatok gyakorlata fölvetik a kérdést: a jogalkotás a politika szolgája?

– A devizahitelesek ügyének megoldásához mint fontos társadalmi probléma kezeléséhez adott a teljes jogi keret: ismerjük az Alkotmánybíróság, a Luxemburgi Bíróság és a Kúria döntéseit. Személy szerint nekem, de az Igazságügyi Minisztériumnak is társadalmi felelősségvállalása, hogy végre teljes körű megoldást találjon. Reményeink szerint a devizahitelek ügye év végére véglegesen megoldódik.

 – Valószínűleg nem lesz az a jogalkotási dömping, mint az előző ciklusban; nem lesz túl sok szabadideje?

– Nem tartok ettől. A jogalkotással kapcsolatos feladatok, az uniós rendeznivalók után az igazságszolgáltatás iránti közbizalomért fogok dolgozni. A miniszterelnök két dologgal bocsátott útra: külföldön védjem meg a magyar alkotmányos identitást, és tevékenykedjek az igazságszolgáltatás iránti közbizalom növelése érdekében. Ez utóbbinak a része az a hatalmas munka, amelynek eredményeként új polgári és büntetőjogi perrendtartás készül. Az új kódexek, a perjogi szabályok garantálhatják, hogy ne húzódjon el bizonytalan ideig egy-egy per. Ehhez kapcsolódnak az igazságügyi szakértés és végrehajtás területei, amelyek kérdéseivel külön államtitkár is foglalkozik. Elszánt vagyok, hogy jól érzékelhető előrelépéseket tudjunk felmutatni.

– Mindezekre elég egy ciklus?

– Nem is volt szó minden tervemről! A jogászképzés helyzetének áttekintését elengedhetetlennek tartom, 25 évvel a rendszerváltás után szükséges egy leltár. Meg kell vizsgálni az oktatás, a továbbképzés és a szakvizsga rendszereit. A minőségi képzés biztosítása mindannyiunk érdeke. Hogy minderre elég-e egy ciklus, a jövőben derül ki, de igyekezni fogok, hogy minél több eredményt érjünk el.