Újszentiván helytörténésze volt - Vecsernyés Jánostól a Tornyai múzeum igazgatója búcsúzott

1928. május 28-án született Újszentivánon. Elemi iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte, majd Szegedre járt polgári, illetve kereskedelmi iskolába. A szegedi egyetem bölcsészkarán magyar–történelem szakos tanári diplomát szerzett. Ezt követően egy évig tanársegéd volt az egyetem nyelvtudományi intézetében. Megnősült, két leánya született. 1960 és 1970 között a Csongrád Megyei Tanács Művelődésügyi Osztályán dolgozott, később a Pedagógus Szakszervezet, majd a Csongrád Megyei Továbbképzési és Módszertani Intézet munkatársa volt. Az 1970-es években csatlakozott a lokális történeti, néprajzi és kulturális örökséget óvó és továbbadó honismereti mozgalomhoz. Ennek keretében a Csongrád Megyei Honismereti Híradó című kiadványsorozat szerkesztője és a Csongrád Megyei Honismereti Egyesület titkára is volt egy ideig. 1998-ban Újszentiván díszpolgára lett.

Újszentiván múltjának föltárása volt a szűkebb kutatási területe, amelynek során évtizedeken keresztül búvárolta a falu történetének régi dokumentumait a levéltárakban. De összegyűjtötte az újszentiváni jellegzetes tájszavakat is, amelyeket a szegedi nagytáj legjelentősebb kutatója, Bálint Sándor is közölt – Vecsernyés János kutatásaira hivatkozva – a Szegedi szótár (1957) című gyűjteményében. Bár számos tanulmánya és cikke jelent meg, legfontosabb és legnagyobb szabású munkája az Újszentiván története (2006) című monográfia, amely a község történetének alapos és hiánypótló összefoglalása.

Vecsernyés János alázatos és elkötelezett kutatója volt szülőföldje, Újszentiván történetének. Elhunyta nem pusztán a Csongrád megyei helytörténeti kutatásoknak, de az országos honismereti mozgalomnak is nagy vesztesége. Emlékét őrizzük meg kegyelettel, Újszentivánról szóló munkáit pedig olvassuk tisztelettel!

Miklós Péter

történész, címzetes főiskolai tanár, a Tornyai János Múzeum igazgatója