Ungi Lászlóné 40 éve dolgozik a betegekért

„Sok más értékes ember dolgozik még itt." Ez volt [namelink name="Ungi Lászlóné"] reakciója, amikor [namelink name="Balogh Dénes"] főápoló őt jelölte idén Astellas-díjra az év egészségügyi szakdolgozója pályázaton. A Szegedi Tudományegyetem Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika intézetvezető főnővére azonban tudta, hogy 40 egészségügyben eltöltött év után ez egy nagy lehetőség számára. Megtisztelőnek érezte már azt is, hogy gondoltak rá.

– Az esélytelenek nyugalmával egyeztem bele, hiszen láttam, milyen sok remek szakember kapott jelölést. Nagyon meglepődtem ezért, amikor kiderült: a szakmai zsűri engem talált méltónak a díjra – mondta Ungi Lászlóné.

A hatvanéves ápolónő gyerekkora óta erre a pályára készült. Érettségi után Gyulára ment, majd a II-es belklinikán helyezkedett el. Tizennyolc évvel később már intézetvezető főnővérnek hívták a bőrgyógyászati klinikára, ahol azóta is dolgozik. Azt mondja, nem bánta meg, hogy ezt a hivatást választotta.

 Szakmai díj

Az Astellas – Az év egészségügyi szakdolgozója díjra idén összesen 52 egyéni és 47 csoportos jelölés érkezett. A szakmai értékelés során a bírálók – a jelöltek korábbi életútját, szakmai, tudományos és oktatói tevékenységét vizsgálva – elsősorban a 2013-as esztendőben tanúsított teljesítményekre fókuszáltak. A zsűrizés során kiemelt figyelmet és elismerést kapott a jelöltek szakmai feladatokon felüli, például az egészségnevelés vagy a prevenció területén végzett munkája is. Az Astellas-díj három egyéni és három csoportos kategóriában talált gazdára. Mindkét kategóriában külön díjazták az alapellátásban, valamint a fekvő- és járóbeteg-ellátásban dolgozókat. Az ünnepélyes eredményhirdetés július 11-én lesz a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar épületében.

– Néha nagyon nehéz – ismerte el. – De amikor a beteg visszamosolyog, vagy bizonyos idő után összetalálkozom vele az utcán, az kárpótol. Ráadásul ilyenkor, amikor elismerik a munkámat, elfelejtem azokat a dolgokat, amikor nem érzem a megbecsültséget. Azt gondolom egyébként, intelligencia kérdése, hogy a betegek megbecsülik-e az ápolók munkáját. Az anyagi része pedig az ország helyzetén múlik.
Az Astellas-díjas ápoló a szakma legnagyobb problémáját jelenleg a létszámhiányban látja.

– Sokan mennek külföldre, pótlásuk pedig egyre nehezebb. A klinikán egyébként nincs okom panaszra: minden évben fel tudunk venni néhányat a gyakorlaton lévők közül, most is csak egy üres álláshelyünk van. Ráadásul sikerült egy összetartó gárdát kialakítani.

A kérdésen, hogy milyen vezető, Ungi Lászlóné mosolygott. – Engedékeny. Persze szakmai kérdésekben nem, de a dolgozók problémáit szívesen kezelem, és segítek nekik. Ilyen egyébként az egész klinika szemlélete.

Bár hatvanévesen, negyven év munkaviszonnyal idén már nyugdíjba mehetne, az intézetvezető főnővér még három évig szeretne dolgozni. – Szeretem a munkámat, kitölti az életemet – magyarázta. Napi 10-12 órát dolgozik a csúcsidőszakban 62 ágyas klinikán, ahol onkológiai, égési, plasztikai és bőrgyógyászati betegeket is kezelnek. – Lehet, hogy nem kellene ennyit itt lennem, de nem szeretem halogatni a munkát. Inkább mindig megcsinálom rögtön, különben előbb-utóbb belepne.

Munkában töltött évei után nyugdíjba vonulhatna a főnővér, de ő inkább marad. Fotó: Frank Yvette
Soha nem fordult még elő, hogy elege lett? A kérdésre határozott nemmel felelt. – A kudarcok persze el tudnak keseríteni – például ha elveszítünk egy beteget. De ilyenkor mindig eszembe jut a mondat, amelyet az életem mottójának választottam: „Vigyázz, hogy a siker el ne szédítsen, és a szerencsétlenség össze ne törjön".