Van-e élet mobil nélkül?

Míg néhány évtizeddel ezelőtt kuriózumnak számított a mobiltelefon, 2007-ben már 100 lakosra több mint 100 készülék jutott. Mára elképzelhetetlen lenne az élet nélküle. Hiányára sokan akkor eszméltek rá, amikor a közelmúltban szoftverprobléma miatt elnémultak a 30-asok – a T-Mobile-előfizetők azt tapasztalták, hogy a hálózaton belüli hívott fél nem elérhető, ki van kapcsolva, vagy a hangposta jelentkezik.

– Úgy éltük meg az üzemzavart, mintha visszazuttyantunk volna a középkorba. Elképzelhetetlen az élet mobiltelefon nélkül – hallottuk Frank Sándor mesterszakácstól, aki Szegeden az elsők között vásárolt mobilkészüléket a 90-es évek elején. – Akkoriban még sorszámmal látták el a mobilokat, az enyém volt a harmincnyolcadik. Emlékszem, akkora volt, mint egy diplomatatáska – hallottuk a mesterszakácstól, aki az évek alatt jó néhány készüléket „elfogyasztott", azonban a régieket nem dobta ki, a bennük lévő információk miatt. Az adatokról biztonsági másolatot is készít, hiszen a technika ördöge bármikor megviccelheti az embert.

Frank Sándornak munkaeszköz a mobil.
Fotó: Frank Yvette
Pataki András, a Szegedi Kortárs Balett igazgatója szinte már nem is emlékszik, milyen volt az élet mobil nélkül, húszforintosokkal telefonálni, és éveket várni a vonalra. – Akkoriban talán jobban megszerveztük a dolgainkat. A távolságok érezhetőbbek voltak, mint most – hallottuk Patakitól, aki korábban telefonos notesz helyett papírcetlikre írta fel a számokat, amiket aztán rendszeresen el is hagyott. Az első készülékét 1995-ben vásárolta meg, ezt legalább harminc másik követte – a telefonok elhasználódtak, vagy egyszerűen megunta őket.

Szentes-Bíró Ferenc, a MÁV Zrt. területi kommunikációs vezetője azonban mindössze második mobiljánál tart, igaz, már akkor szolgálati készüléket kapott, amikor mások még csak ácsingóztak a maroktelefon után. – A vasúti telefonrendszer sokkal fejlettebb volt, mint az állami. Előfordult, hogy az üzemi vonalról intéztük el a magánéleti dolgainkat. Míg nem volt mobil, a belső hálózaton felhívtuk azt a kollégát, akinek az asztalán volt városi hálózatos telefon, ő tárcsázta azt a számot, amit szerettünk volna. Összefordította a két készüléket, így el tudtuk intézni a dolgainkat. Viszont üvölteni kellett a kagylóba – azóta sem tudok leszokni a hangos telefonálásról – mesélte nevetve a MÁV sajtósa, aki szerint a mobiltelefon egyszerre áldás és átok, éppen azért, mert ezen keresztül mindenhol el lehet érni az embert.

Kétségbeesett kísérleti alanyok

Brit kutatók arra keresték a választ, tud-e az ifjúság élni mobiltelefon nélkül. A 15–24 év közötti korcsoportban, önkéntesekkel végrehajtott vizsgálat során a résztvevőktől két hétre elvették mobiltelefonjukat. Ennek következtében a készüléküktől megfosztott fiatalok társadalmi élete teljesen szétesett. Kétségbeesve kapkodtak, hiszen nem tudták kezelni azt a helyzetet, hogy előre meg kell szervezni programjaikat, végig kell gondolniuk tennivalóik fontossági sorrendjét. Nem tudták elérni barátaikat és rokonaikat, tanácstalanul latolgatták, hogyan lehetne kapcsolatba lépni például a mamájukkal. Elveszettségük csak akkor szűnt meg, amikor végre magukhoz szoríthatták készüléküket.