2010.10.07. 19:49
Vásárhelyivé lett a szegedi kendergyár: mintha platánokat ültettek volna át
Szeged, Hódmezővásárhely - Az Első Magyar Kenderfonó Zrt. 2009-ben Szegedről Vásárhelyre vitte át a termelését, a telket ugyanis az ECE cégcsoportnak adták el. Helyén épül az Árkád Szeged bevásárlóközpont. Meglátogattuk a szegedi gyárat – immáron Hódmezővásárhelyen.
A szegedi kendergyár 2008 végén kezdte el az áthurcolkodást Hódmezővásárhelyre, a kiürített gyárat 2009 áprilisában kellett ugyanis átadnia a vevőnek, az ECE cégcsoportnak. Vásárhelyen tavaly május 1-jén indult újra a termelés. Több mint egy év telt el az új helyen, ezért megkérdeztük Keresztesi Margit vezérigazgatót, igazolta-e az élet azt a nehezen meghozott döntést, hogy olcsóbb telephelyre van szükség a gazdaságos termeléshez.
A vezérigazgató asszony elmondta: amikor véglegessé vált, hogy meg tudnak állapodni az ECE-vel, a költözésre mindössze 6 hónap állt rendelkezésre. Ezért új csarnok építése szóba sem jöhetett, csak bérleményben tudtak gondolkodni. Szerették volna Szegeden tovább üzemeltetni a céget, de csak Hódmezővásárhelyen találtak számukra technológiai szempontból megfelelő csarnokot.
– A gyár költöztetésével kapcsolatos döntés időpontja egybeesett a 2008 utolsó negyedévében kezdődött gazdasági válsággal – magyarázta Keresztesi Margit –, ezért a tartósnak ígérkező piacvesztés miatt csak a gépek egy részét telepítettük át – 100 kamionnal Vásárhelyre és Szegvárra – eleve kisebb helyre. Így a hódmezővásárhelyi csarnok éves bérleti díjának összege a Szegeden kifizetett építményadónak mindössze a 60 százaléka.
A fűtés- és áramszámla is alacsony, hiszen a vásárhelyi telephely modern, ipari tevékenységre kialakított létesítmény. Az egyszintes, teljes kiszolgáló rendszerekkel felszerelt épületben a technológiailag legcélszerűbb gyártóvonalakat alakították ki. Az anyag beérkeztetésétől a készáru kiszállításáig a legrövidebb anyagmozgatási útvonalakat szervezhették meg. A cég „nyereségtermelő képessége" jelentősen javult – foglalta össze az előnyöket az első számú vezető. És a bővüléshez szükséges feltételek is adottak, minden a piaci lehetőségek függvénye.
A kendergyár létszáma most 58 fő – mind régi szakember –, közülük a vásárhelyi fióktelepen 40-en dolgoznak. De csak ketten vásárhelyiek, a többiek szegediek és szegváriak. Az átjáró munkatársak vállalták az utazást céges, illetve saját autóikkal: műszakonként „gyűjtőjáratokat" szerveznek.
Zsigmond Vilmos itt kezdte
Az átköltözés nagyon nehéz döntés következménye volt – mondta Varga Ferenc koordinációs igazgató –, mintha a Széchenyi téri platánokat ültettük volna át a vásárhelyi Kossuth térre. Hiszen a kenderfonó Szeged történelmének része, több mint 250 éve meghatározó iparág a város életében, amelyhez ezer szállal kötődött. Szinte nincs olyan szegedi család, ahonnan valaki ne dolgozott volna a Kenderfonóban, nem ritkán 2–3 generáció is. Itt kezdett Zsigmond Vilmos is, akit később a gyár ajánlásával vettek fel a Színház és Filmművészeti Főiskola operatőr szakára. Mindemellett a kenderfonó egy termelőüzem, amelyet teljesen körbeölelt a város. Az eredeti utcafrontokon, a környező utcákban építkező lakók tiltakozása miatt sok ablakot be kellett falazni. Az üzemcsarnokokat csak mesterséges fénnyel lehetett megvilágítani. A régi üzemépület adottságai lehetetlenné tették egy korszerű üzemi logisztika felállítását.
