Történt egyszer tavaly, hogy a Felső Tisza-parton kószáltunk a gyerekekkel, és az IH meg a Novotel közti kis utcában érdekes színű csodatölcsért találtunk. Elhoztunk pár magot – idén hatalmas bokrokká nőttek a kertben. Az a különlegességük, hogy egy tövön kétféle virág is nyílik, piros és kétszínű. Amikor idén megint arra jártunk a napokban, láttuk: ugyanott újra kinőtt magról az egyébként egynyári növény, amit az itt lakók kosárkának ismernek.
 |
Kérjük, hogy ne vágják ki fűkaszáláskor, áll a lapon, amit a bokorra kötöztek. Bár kissé benőtték a levelek, még jól olvasható. A csodatölcsér nő és virágzik, a fűkasza kikerüli, az erre járók gyönyörködnek benne – ebből is látszik, mennyi múlik a kommunikáción. Megtehették volna a lakók, hogy magukban morognak, látva, “legyalulták” a kedvenc virágukat. Vagy felírják a facebookra, hogy ez mégiscsak felháborító, nem látnak a szemüktől a fűnyíró emberek? Ők megelőzték a bajt, jól érthető és udvarias kérésüket pedig méltányolták, akik a fűnyírásért felelnek. A magok meg elszóródnak, és jövőre kinő megint a városképi jelentőségű bokor.
