Délmagyar logó

2018. 12. 14. péntek - Szilárda -3°C | 3°C Még több cikk.

A volt megyei közgyűlési elnök 73 évesen is napraforgót nemesít - Frank József munkájára csak külföldi cégek vevők

Szeged - 73 évesen, saját földjén folytatja a napraforgó-nemesítő munkát Frank József, a megyei közgyűlés egykori elnöke, mert nem nyugszik bele abba, hogy a magyar fajták kiszorultak a termesztésből. Nemrég ingyen fölajánlotta Szeged melletti tenyészkertje értékeit, de nincs, aki átvegye. Külföldi cégek viszont most is érdeklődnek a munkája iránt - ahogy 30 éve.
– Amikor 2006-ban nyugdíjba mentem, ez a kert még nem volt meg. Négy évet azzal töltöttem, hogy írtam két szakkönyvet. Aztán visszatértem a munkához, mert úgy láttam, hogy a napraforgó-nemesítés a végnapjait éli Magyarországon, és fel akartam tartóztatni ezt a folyamatot. Ez itt nyolc év munkája. Most, 73 évesen megint ott tartok, ahol 1982-ben – mutat körül a Szeged melletti, két hektáros tenyészkertjében Frank József.

Viki megverte a versenytársakat

A Széchenyi-díjas növénynemesítő fiatalon megnézte, milyen növénnyel érdemes foglalkozni. A napraforgó-termesztés fejlődött, erre szakosodott. Az állam fontosnak tartotta, hogy legyenek magyar növényfajták, a külföldi cégeknek pedig nem volt lehetőségük arra, hogy Magyarországon leányvállalatot alapítsanak. A hazai nemesítés hátrányban volt sok tekintetben, de volt ambíció arra, hogy az erős versenytársak mellett is boldoguljon. Frank József egy technikussal és két fizikai dolgozóval közösen kezdett hozzá a munkához a Gabonakutatónál. Nyolc év munkájával, 1982-re előállította ez a csapat az első magyar napraforgóhibrideket, köztük a Vikit. – És aztán nem volt lehetőségem arra, hogy bizonyítsam, milyen értéket hoztunk létre – idézi fel a kutató. – Kivittem egy FAO-kísérletre, Franciaországba a hibridjeinket, próbálják ki ott, ha már itthon nem akarják. Az első év végén a Viki az összes felhozatal elején szerepelt. Világcégek jöttek, hogy képviselnék, forgalmaznák a hibridünket, szabadalmaztatást kértek. 1984-ben Franciaországban is állami minősítést kapott a Viki, 1988-ban pedig már 400 ezer hektáron termelték, amikor Magyarországon még nem is ismerték. Újraosztottuk a napraforgó-vetőmagok piacát.

Kapcsoltak, ha későn is

A hazai mezőgazdaság döntéshozói kapcsoltak, és Magyarországon is lett becsülete a Gabonakutató napraforgóinak. Frank József 25 éves munkálkodása alatt 42 hibrid született, ezek egy része francia-magyar, vagy amerikai-magyar közös tulajdonként került a világpiacra, négy kontinens 17 országában. A nemesítő megkapta a Gábor Dénes-díjat, a Széchenyi-díjat, a Szegedért Érdemérmet, nemrégen pedig, ami különösen fontos volt neki, a szegedi tudományos élet elismerését, a Szőkefalvi-Nagy Béla-díjat. – A legnagyobb elismerés számomra az volt, hogy az az ember, aki annak idején nem hitt bennünk a minisztériumban, utóbb azt mondta: „Jóska, neked lett igazad". Milyen jó lett volna, ha ez hamarabb kiderül. Nem az én igazam miatt, hanem azért, mert nem gazdagítottuk volna a külföldi cégeket, amelyek persze befektettek a mi munkánk eredményébe, és csinálták, amit kellett, de a hasznuk is megvolt rajta. Az pedig olyan pénz, amihez képest az ide érkezett szabadalmi jogdíj nagyon pici.

A magyar kutató természetesen kapott állásajánlatot Franciaországban és az Egyesült Államokban is. Számára természetes, hogy nem ment el. Mai fejjel is úgy gondolja, hogy jól döntött. – Lehet, százszor annyit kereshettem volna, mint itthon, de a családom így sem szenvedett hátrányt semmiben. A pénz pedig egy határon túl nem boldogít. Sokat utaztam, de ez más, mint letelepedni valahol. Éreztem, nehezen menne a beilleszkedés. A gyerekeimnek már nyilván nem, de azt sem akartam, hogy úgy legyen... Most mindhárom gyerekem itthon dolgozik, nem szaladtak szét a világba. Szóval ami engem illet, nincs hiányérzetem. Csak az bánt, hogy amikor dolgoztam a kollégáimmal, a magyar napraforgóterület hatvan százalékán a Gabonakutató vetőmagjait, a mi fajtáinkat használták. Ma ez a rész néhány százalék.
Frank József munkában. 73 évesen is imád a napraforgók között lenni. Fotó: Kuklis István
Frank József munkában. 73 évesen is imád a napraforgók között lenni. Fotó: Kuklis István
Pedig a napraforgó vetésterülete az utóbbi húsz évben is inkább nőtt Magyarországon. Tavaly elérte a történelmi csúcsnak számító 700 ezer hektárt. Szóval laikus fejjel úgy tűnne, a napraforgó-vetőmagok, valamint új hibridek előállításába továbbra is érdemes befektetni.

Magyar, nem hülye

– Ez a kéthektáros kert tisztán az én befektetésem, ebben más pénz nincs. Ekkora nemesítői tenyészkertet multicégek sem tartanak fönn. Ebben a munkában az is szép, hogy ha az ember műveli, csak szaporodik az anyaga, és pénzben is kifejezhetően növekszik az értéke évről évre. Ha viszont nem vet, nem tartja fönn, elveszik az érték. Imádom ezt csinálni, de 73 évesen el kellett gondolkodnom azon, mi lesz ennek az anyagnak a sorsa. Ez persze annak érték igazán, aki tud és akar vele dolgozni. Most ilyen ember nincs. Pedig vállaltam volna, hogy betanítok egy fiatalt. Több helyen is érdeklődtem, igényt tartanak-e rá, adtam volna ingyen. Akkor ijedtek meg, amikor kikötöttem: úgy adom oda, hogy meg kell őrizni. Szóval munka lenne vele. Hívtam olyanokat, akik értenek hozzá, nézzék meg, nem árulok zsákbamacskát. Azóta is jönnek. Azért mondtam, hogy olyan helyzetben vagyok, mint 1982-ben, mert most is megkerestek külföldi cégek. És el is fogom adni azt, amire onnan van kereslet, mert magyar vagyok ugyan, de nem hülye. Sokat változott a vetőmagok piaca, a nagy cégek a vegyiparral közösen dolgoznak, de bizonyos törvényszerűségek állandóak. A tőke például szellemi fölkészültség és háttér nélkül nem sokat ér. Ezt nyugaton tudták 1982-ben is, most is tudják. Mi, magyarok meg mindig elfelejtjük és újratanuljuk.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Olvasónk írta: Nézőpont kérdése

"Egyszerűen csak másokkal akart jót tenni." Tovább olvasom