Délmagyar logó

2019. 02. 19. kedd - Zsuzsanna -3°C | 13°C Még több cikk.

Alkotmány mellé egy vödör víz - locsolkodás Ópusztaszeren

Ópusztaszer – Több ezren látogattak el a nemzeti történeti emlékparkba, többségük, hogy megússza az otthoni, pacsulis locsolást.
Míg a Magyar Köztársaság – január elsejétől MK helyett Magyarország – elnöke, Schmitt Pál, a Sándor-palotában várta a déli harangszót, és az alkotmány aláírását, addig a székes fővárosunktól 155 kilométerre a szeri legények sebtében készülődtek a leányöntéshez.

A hagyományoknak megfelelő, mégis attól eltérő locsolást több százan nézték, így téve eleget húsvéti szokásainknak, a lányöntözésnek. Ugyanis többségünk ilyen-olyan kifogással húsvéthétfőn messzire menekül, nehogy rendbe rakott, egyébként is tip-top frizurájára rálöttyenjen a kölnivíz, esetleg anyukától ideiglenesen kölcsönvett parfümje. A városokból kimenekült látogatók elégedetten szemlélték, ahogy a legények vödörrel, szódásüveggel a zsebükben nekiláttak a csalogatásnak.

Egy kis ópusztaszeri locsolkodás. Fotó: delmagyar.hu (galéria)

A 21. századi Magyarország követelményeinek megfelelően, a locsolásra pályázni kellett. Az eredeti – később a versenyzők alkalmatlansága miatt módosított – pályázat szerint csak olyan legények indulhattak a locsoló- és tojásgyűjtő versenyen, akik elvégezték a 4 elemit, és nekikezdtek egy iparos iskolának. Valamint „külhoni nyelven" alapfokon jártasak és nem utolsó sorban készültek veretes rímekben előadott húsvéti locsoló versezettel, ami mértéktartóan élces és kifejezi a hazaszeretetet és az emberi összetartozást.

Miután a legények mindegyike elbukott a szigorú pályázati feltételek miatt, a leányok, az alsóvárosi ház ablakán kinyújtották az ifjakra szabott verziót – legénynek köllött lenniök, kalapot köllött viselniök és tán’ más nem is köllött.

A rövid hajkurászást követően elsült az egyik szódásüveg, a széndioxidos víz a leányka nyakában landolt. A következőnek már nem volt ekkora szerencséje, a frissen húzott vödörnyi kútvíz ruháján – és a nézőkön csapódott le. Rövid szárítkozás után mindenki útjára indult – tojással a kezében. A szemfülesek azt is megleshették, ahogy a gúnya alól előkerült a "vizes flaska" és azt a kiszáradt csendőr alaposan meghúzta. Aki nem hiszi, még ma fél 5-kor maga is megnézheti.

Olvasóink írták

  • 4. AN 2011. április 26. 20:11
    „Bevallom, én nem szerettem a locsolkodást, csak régen, gyerekkoromban. Mert az a későbbiekben átment nagyon brutálba. Mint általában minden, amit a pasik kontroll nélkül csinálnak. Már nem az volt a lényeg, hogy eleget tegyenek egy hagyománynak, hanem, hogy minél jobban megalázzanak egy lányt.
    Vagy szeretetre méltó dolog, amikor pl. 17 fokban két ember lefogja a lányt, egy jól nyakon csördíti egy vödör hideg vízzel?”
  • 3. benzy 2011. április 26. 09:35
    „Azért visszasírnám a régi "locsolkodós" időket!:) De jó volna várni egy szívünknek nagyon kedves locsolót, majd pironkodni miközben locsolóverset mond (nem a "meglocsollak vén banya jellegűt:))! Ha a legények a kézzel festett piros tojásnak örülnének...nem bánnám, még akkor sem, ha az alsóneműm is csurom víz lenne!:)”
  • 2. Mogyoró 2011. április 26. 00:47
    „Ez igaz az új Alkotmány úgy ért bennünket, mintha pofán öntöttek volna vízzel.”
  • 1. babar 2011. április 25. 19:22
    „Jó volt..”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Harmatvíz helyett - természetesek és hódítók

A locsolkodás hagyománya, melynek célja az, hogy húsvéthétfőn a férfiak szépséget, egészséget, termékenységet varázsoljanak a nőkre, máig élő szép szokás, ám már régen nem rózsavízzel vagy harmatvízzel öntöznek. Tovább olvasom