A kősüllő (Sander volgensis) természetesen nem kőből van: elnevezése inkább kedvenc élőhelyére, a kövezett mederre utal, bár megél az iszaposabb aljzatú vizekben is. Csak Európában honos, a Fekete- és a Kaszpi-tengerbe ömlő folyók vízrendszerében, leginkább a Volga és a Duna medencéjében. Itthon a nagyobb folyók mellett tavakban is él.

A Magyar Haltani Társaság által kezdeményezett közvélemény-kutatáson, mint Harka Ákos, a társaság elnöke tájékoztatott, három jelöltet indítottak, a döntést pedig a halbarátok hozták, akik a társaság honlapján szavaztak. A voksolás Szilveszter éjszakáján zárult, a kősüllő legyőzte „az ugyancsak sokak rokonszenvét élvező réticsíkot és a harmadik helyezett sujtásos küszt." A választók valószínűleg azért is szavazták meg neki a nagyobb figyelmet, mert a másik két fajjal ellentétben nem védett, tehát lehet rá horgászni. A társaság szerint sok horgász is támogatná azt a javaslatot, hogy a kősüllő legkisebb kifogható mérete 25 centiméter legyen a jelenlegi 20 helyett, és ebből is – ahogyan a többi nemes halból – csak három darabot vihessen haza a pecás. Jelenleg ugyanis 3 kilogrammot is el lehet vinni, pedig a kősüllő nem nő nagyra – a legtöbb példány 25-30, legföljebb 40 centi, a hazai rekordpéldány 3,2 kilogrammos volt –, így lehet azt mondani, hogy egy-egy sikeres kősüllő-horgászattal jelentősen csökkenhet az állomány.

A kősüllő lesz az év hala 2011-ben.

Papp András agrármérnök, halászati szakmérnök arra hívja föl a figyelmet, hogy régebben is szóba került már, hogyan lehetne jobban óvni ezt a halat. A feladat azért nem egyszerű, mert a kősüllő – függetlenül attól, hogy mekkora – gyakran mélyen benyeli a horgot. Amit nehéz, vagy szinte lehetetlen úgy kioperálni, hogy a hal még életben maradjon, ha visszaengedik. Az sem segít sokkal többet, ha a zsinórt elvágva, horgostul engedik szabadon a halat. – Ezért, az is fölvetődött már korábban, hogy relatíve kevesebb kárt tenne az állományban, ha olyan szabály születne, miszerint az első két kősüllőt el kell tenni, és utána nem szabad rá horgászni – mondja a szakmérnök. Az a véleményem, hogy e megoldások helyett többet érne, ha azokon a vizeken, ahol az élőhely megfelelő, de kicsi az állomány, teljes egészében megtiltanánk a kifogását egy időre.

Zákonyi Botond horgász szakíró szerint bármelyik megoldás használna, a 25 centis korlátozás is, de a hatékonyság attól függ, ezt a szabályt hogyan tartanák be a pecások, hogyan tartatnák be az ellenőrök. – Nálunk, a Balatonnál 66 ezer hektárra 11 főállású ellenőr jut. Nagyon lelkiismeretesek, és nem csak a vízen, hanem a járműbe való bepakolás közben is ellenőrzik a horgászokat, de kevesen vannak. Így fordulhat elő, hogy a tihanyi kikötőben fényes nappal meg merik engedni maguknak egyesek, hogy gereblyézzenek (ez egy szabálytalan és nagyon brutális halfogó módszer – a szerző).

A kősüllő Zákonyi szerint azért is jobban védendő, mert szegényt nagyon könnyű megfogni: – A gilisztának is odaver, fogják twisterrel, gumihallal, és van egy új német módszer, a műcsali furán csalinkázik a vízben, nagyon fogós: egy forgatás alkalmával alig fél óra alatt 25 darabot fogtunk. Azért jobb műcsalival fogni, mert ezt nem tudja mélyre nyelni, a horog a szája szélébe akad. Sokan viszont halszelettel, pici hallal fogják, és nem vágnak be rögtön, amikor érzik, hogy a kősüllő elkapta a csalit. Kivárnak még egy-két ütemet, hogy biztosan meglegyen... Az így fogott kősüllő biztosan elpusztul.