Délmagyar logó

2019. 02. 19. kedd - Zsuzsanna -3°C | 13°C Még több cikk.

Csak a madár jár a Roosevelt téri kísértettoronyban

Szeged - Tizennyolc éve várja sorsa rendezését a belváros kapujának számító Tóth Péter-palota. Kísértetháznak tűnik, mert kártékony galambhadakat látni a tornyában. Bejártuk a fantomépületet, kiderült, hogy nem is lakatlan. A padlástérben viszont mintha egy rémfilmbe csöppentünk volna.
Szerencsésnek mondjuk az olvasót, ha valami mocskos-büdös helyen járunk, mert arról „csak" szöveggel és képpel tudósíthatunk. Nem mellékelhetünk szagot, port, hangokat. Így történt ez akkor, amikor a belváros kapuját, a Roosevelt tér és a Híd utca sarkán szürkéllő bérpalotát bejártuk. A kétszintes, megkopott épületről azt hittük, hogy üres, bástyaszerű ormát magunk között régóta kísértettoronyként emlegettük.

Lakják a fantompalotát

A műemlék fantompalotának a belváros szívében gyászos a külseje is, belépve mégis elhűltünk szörnyű elhanyagoltsága láttán. A valamikor elegáns lépcsősor közvetlenül az emeletre ível, a fönti gangról látni le az udvarra és a szuterénba. Talán lakások vagy raktárak bújhattak meg korábban a rothadó ajtók mögött. Szutyok, szemét, szétázott bútorok. A gang végén a vécéket förtelmes galambguanó lepi. Ocsúdva az undorból követtük Kondé Lajos belvárosi plébánost, aki megmutatta az emeleti lakásokat. A három szélsőt bérlők lakják, ott istenes a helyzet. A sarokszobából gyönyörű a kilátás, viszont az erkély életveszélyes. Galambok verdesnek fölötte, lesodorva fekáliát és málló stukkódarabokat. A míves kovácsoltvas korlátot a szentlélek tartja. A két középső lakás üres, pár hete kapta vissza az egyház.

Dermesztő látvány a belvárosi torony. Fotó: Segesvári Csaba

Műteremlakás lehetne

Szűk, sötét, bűzös csigalépcsőn mászunk a padlásra. A rozsdás vasajtóban kattan a zár. Pár lépés, és meghűl ereinkben a vér. Itt annak is kifejlődik a betegségfóbiája, akinek sose volt! Puhán süppedünk az évtizedes galambguanóba. Jobban járunk, ha nem nézünk a lábunk alá. Pedig az ipartörténet muzeális csodája a tetőszerkezet – ép fagerendák bordázzák a padlást, a kémények és levegőztető csatornák kiállták az idő viharait. Micsoda fantasztikus műteremlakást lehetne itt berendezni, a város tetején! Nincs idő töprengeni, mert iszonyú szárnycsattogással zúgnak szembe a padlástér urai – galambok tucatjai. Felverik a büdös szennyet, teleszalad szemünkszánk „galambmaradékokkal". Hullik a toll, a guanó és ki tudja, mi minden mocsok.

A levegő patkányai

Nem adjuk fel – cél a saroktorony. Kívülről két emeletnek látszik a patinás orom, belül azonban egybenyílik a két szint. Lélegzet-visszafojtva pillantunk fel. Csodálatos a faszerkezet, haranglábra emlékeztet ez az ácsremek. Hunyorgunk, mert a madarak csapkodva keringenek odafönt. Lent hiába tartják csukva az ablakot, ha a magasban kitört egy üveg, és azon jutnak be garázdálkodni a levegő patkányai. Dermesztő a látvány, még a köddé sűrűsödő poron, piszkon át is. A keresztgerendán méteres guanóhegy tornyosul. Arrébb foszló galambtetem lóg a fejünk fölött. Vékony szálon – lehet, hogy pókháló – himbálja a szutykos huzat. Menekülünk a fertőből. Lefelé döbbent csendben lépkedünk. Nem érünk ruhához, cipőhöz, pedig mindenünk viszket. Csak az utcán térünk magunkhoz a döbbenetből: ki gondolná, hogy ilyen szennyes szégyenfoltot rejt a belvárosi kísértettorony.

Nyüzsgött az élet

A korabeli sajtó írja a 125 éve épült palotáról, hogy nyüzsgött benne az élet; az első tulajdonos, Tóth Péter fűszerkereskedést nyitott az aljában, itt volt a Bene divatszalon, a Strausz kalapos és az Auslander szűcs. Később a megyei idegenforgalmi hivatal, a sporthivatal és a városi Tourinform, majd az ezredfordulón uniós tájékoztatóiroda foglalta el. Az emelet a főispán rezidenciájaként szolgált, amit az államosítás után sok apró bérlakásra szabdaltak. Ennek az emeleti szintnek van már gazdája, a belvárosi plébánia, a földszinten még mindig a város és a megye osztozik, az alagsor és a padlás helyzete rendezetlen. 1990 óta vár egy kormányhatározatra. A városnál pár éve a pénz, paripa, fegyver is megvolt a renováláshoz, de a döntés húzódott. Az új kezelő, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. tájékoztatása szerint folyik az egyeztetés. Megvan tehát az esély, hogy az állam nemsokára elhatározza magát és jobb gazdát keres maga helyett.

Olvasóink írták

  • 17. öljükagalambokat 2008. április 15. 19:25
    „eltudnátok képzelni az öregszatyrok pofáját, ha gázpisztollyal az épp etetett galambocskák közé puffantanánk?
    szemükben a dóm dölne össze, mig én halálra röhögném magam XD
    no de különben télleg TUL sok a galamb.
    de amikor már minden az állatvédelemröl szol, mégis hogy a f*ba etetnénk meg az állatvédökkel, hogy le kéne puffogtatni a szegedi tollas sz*rógépeket?”
  • 16. FossiL 2008. április 15. 15:40
    „Tiltani kellene a galambok etetését.”
  • 15. radikalis 2008. április 15. 14:52
    „Ha céllövöldézni nem is, mérget azért lehet keverni az öregasszonyok által kitett tálkákba ... csak attól tartok azt a "röndös" madarak is megszívnák
    Azért gondolkodni érdemes lenne a megoldáson.”
  • 14. FossiL 2008. április 15. 11:13
    „radikális
    Egyetértek, csökkenteni kellene a rohadt dögök számát! Öntörvényi alapon viszont nem működhet, engedély nélkül semmit sem tehetsz, főleg nem játszhatsz céllövöldét a Dóm téren. Amíg az unatkozó nyugdíjasok kijárnak etetni ezeket a rühes dögöket, addig a számuk nem csökken radikálisan. Fel kellene fogni, hogy marhára károsak, milliónyi betegséget hordoznak, amit a szarjukkal szétszórnak a városban, minden műemléket, szobrot és közteret szennyeznek! Pusztuljanak!”
  • 13. galambasz 2008. április 14. 21:47
    „mi ez most? egyhazi propaganda?

    jaj, de sajnalom!”
  • 12. cyt 2008. április 14. 17:16
    „m!
    Amit irsz, az azért nem igaz 100%-osan, mert az én környezetemben nem olyan emberek vannak, akikről te irsz. Abban viszont igazad van, hogy a jelen pillanatban a maffiózós, mutyizós, hazudozó és minden moráltól mentes, csak a pénzvilágot kiszolgáló emberekkel van tele az országvezetés. Ezektől pedig azért nehéz megszabadulni, mert a nemzetközi pénzvilág kiszolgálói. Nem tudom, mennyi idő kell majd ahhoz, hogy ezektől megszabaduljon a világ - ha egyáltalán meg fog tudni szabadulni tőlük.”
  • 11. m 2008. április 14. 15:16
    „Cyt!

    Sajna az a baj, hogy a szabályokat úgy hozzák, meg hogy annak, aki meghozza, jó legyen, és nem úgy hogy a városnak jó legyen.
    Ha valakinek kompetenciája, hogy meghozzon vagy átírjon egy szabályt, akkor az azt csinál amit jónak lát, és ha kicsit "segítenek" neki a döntésben, akkor esetléeg olyan szabályt hoz, ami két fél kivételével, mindenkinek rossz...de ők jól járnak...Ez ősi magyar betegség...
    Mutyiállam vagyunk, és ezt csak 20-30 év múlva, egy generációváltás fogja csak megváltoztatni. pesszimistábbak szerint, 100 évbe is beletelhet ...”
  • 10. cyt 2008. április 14. 13:16
    „Mindig érthetetlenül állok azon dolog előtt, amikor egyesek azt mondogatják, hogy "az állam nem jó gazda". Meg kellene már éteni mindenkinek, de talán legelőször és leginkább a média képviselőinek, hogy az ÁLLAM nincs emberek nélkül. Nem az ÁLLAM a nem jó gazda, hanem azok az emberek alkalmatlanok az ÁLLAM képviseletére, az ÁLLAM működtetésére, akik éppen azt a kritikát kapják, hogy "az állam nem jó gazda". Egy elvont fogalom nem lehet "gazda". Amikor a pedofil tettért valakit megrónak, elitélnek, akkor nem a PEDOFILIÁT büntetik meg, róják meg, hanem azt az embert, aki igy cselekszik. Jó lenne már egyszer megérteni és felfogni a dolgoknak az értelmét és lényegét. Ki kell rugni a közalkalmazotti állásából azt, aki olyat cselekszik, aminek a média részéről az a visszhangja, hogy "az állam nem jó gazda". De ki kell rugni minden olyan embert közalkalmazotti vagy köztisztviselői állásából, aki a beosztásában nem ugy cselekszik, ahogyan akkor cselekedne, ha az a saját tulajdona, vagy egy magánvállalkozás része lenne. Tessék már egyszer megérteni, hogy visszataszitó a KETTŐS MÉRCE az élet minden szintjén. Igenis elő kell venni ezeket a dolgokat, és példaértékű ,"felelőtlen és hűtlen kezelés" cimen futó jogi perekkel érvényt szerezni a köztulajdonnak éppen úgy, mint a magántulajdonnak.”
  • 9. radikálisabb 2008. április 14. 13:04
    „Sőt, lehetne keresztény üldözést is tartani megint.”
  • 8. radikalis 2008. április 14. 12:55
    „Nem kapcsolódik a témához, de nem lehetne egyszer a városban egy nagy galamirtást tartani? Nem érdekelnek az "állatvédelem", a cikkíró is megmondta, a levegő patkányai. Méreg, puska, esetleg kisragadozók? Ha a város nem hajlandó rá, önkéntes alapon is meg lehetne szervezni.”
  • 7. m 2008. április 14. 11:55
    „Hát akkor a gunao etimológiáját megtárgyaltuk..:)
    Fő, hogy ma sem keltünk fel hiába..”
  • 6. Carlo 2008. április 14. 10:39
    „A guano, valóban madarak ürüléke, pontosabban a trágyája, amit vamlamikor előszeretettel használtak a termőföldek feljavítására ,
    s az abban szegény területek,bizony behozatalra kényszerültek ebből a "termék"ből
    a tacepao is valójában kínai plakátot jelent
    mégis sokan használják európai kultúrkörökben is
    namármost ha , guanót használunk galambszar , vagy esetleg galamb ürülék helyett, hát az csak jó, mert bővül a szókincs,
    aki ebbe beleköt, hát tehet 1 nagy szívességet”
  • 5. Vega 2008. április 14. 10:14
    „azert az udvarrol is feltehettek volna kepet.”
  • 4. m 2008. április 14. 09:50
    „Hivatalosan vadon élő, vagy tenger özelében élő madarak felhalmozódott ürüléke...
    Nem tom a galamb mennyire él a vadonban, de végülis oda repül ahova akar..:)”
  • 3. m 2008. április 14. 09:46
    „Én úgy tudom, hogy az denevérszart jelent..”
  • 2. felmeri 2008. április 14. 08:00
    „valóban kár érte, de, sajnos, ez is csak egy példa a sok közül.

    és mióta hívják a galambszart guanónak?”
  • 1. koránkelő 2008. április 14. 06:59
    „Hiányzik a "jó gazda", ahogy sok más helyen is!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Helytelenkedések buszon, villamoson

Szeged - „Sok fiatal nem vesz tudomást arról, hogy át kellene adnia a helyét a tömegközlekedési eszközökön" – panaszolják olvasóink. Utánajártunk. Tovább olvasom