Nem éppen a legegészségesebb menüvel, gyorséttermi hamburgerrel és energiaitallal hangoltunk a rendőrhallgatók erőnléti felvételi feladataira a Szegedi Rendészeti Szakközépiskolában. A rendőrség január 16-áig várja azon 18 és 35 év közöttiek jelentkezését, akik kedvet éreznek a rendőri pálya iránt. A képzés március 1-jén kezdődik, a jelentkezőknek az elméleten túl az általunk is kipróbált fizikai felmérőn kell megfelelniük.

– Elég sokan jönnek el mindenféle felkészülés nélkül. Azt hiszik, hogy könnyűszerrel tudják teljesíteni a feladatokat. Sokan véreznek el az erőnléti alkalmasságin – mondta Papp Zoltán őrnagy, az iskola testnevelője. A kötelező kétezer méteres futás mellett a jelentkezőknek 4 gyakorlatot kell kiválasztaniuk a fekvőtámasz, felülés, ingafutás, függés, fekve nyomás és helyből távolugrás hatos fogatból. Az őrnagy elmondása szerint a fekvőtámasz, felülés, távolugrás és ingafutás a legnépszerűbb – mi is ezeket választottuk. Hogy ne egyedül izzadjunk, és lelki támaszra is leljünk, az elsőéves rendőrhallgató Falusi Bertold, Pelyva Csaba és Csiszár Attila volt segítségünkre. A gyakorlatokra nem készültünk a próba előtt.

Kollégánknak (narancssárga pólóban) a helyből távolugrás sikerült a legjobban: 218 centire „repült". Fotó: Schmidt Andrea

Már a fekvőtámaszoknál beláttuk, hogy még 6 szabályos karhajlítás elvégzése sem könnyű feladat, és a 30 év feletti férfi jelentkezőknek ennyi karhajlításáért is mindössze 1 pont jár a 25-ből. 29 éves korig még durvább a követelmény. A mellettem fekvőtámaszozó Csabának fél perc alatt 35 karhajlítást kellett elvégeznie a maximális pontszámért. A fekvőtámasz kudarca után a felülésbe vetettük bizodalmunkat: 1 perc alatt éppen csak átléptük azt a minimális határt, amiért már járt a pont. A tornatermi gyakorlatok közül egyedül a helyből távolugrás eredménye töltött el némi büszkeséggel: rugózás, lendítés és ugrás után a mérőszalag tanúsága szerint 218 centit ugrottunk, amiért 14 pont járt. – Előre kell esni, mert az ugróvonaltól mért legközelebbi talajszintet érintő távolságot mérjük – mondta Papp őrnagy.

A fekvenyomást csak brahiból próbáltuk ki: a 60 kiló kinyomása eleve lehetetlennek tűnt. 40 kilóig jók voltunk, de a 60 kilós súlyt már úgy kellett Csiszár Attilának leszedni rólunk, miközben Falusi Bertold már a tizenhetediket nyomta ki ebből a súlyból. A négyszer 10 méteres ingafutás első látásra nem tűnt teljesíthetetlennek, de a kitámasztással rengeteg értékes másodpercet veszítettünk, így innen is lógó orral távoztunk. A síkfutás közben – ha éppen nem a tüdőnket akartuk kiköpni –, volt idő átgondolni a rendőrség fizikai felmérőjét, ami totális kudarccal végződött számunkra.

Papp Zoltán vigasztaló szavai csak némi gyógyírt jelentettek számunkra. Az őrnagy elmondása szerint ahhoz, hogy valaki jó eredményt érjen el a felvételin, több hónapot kell készülnie. – Aki egyáltalán nincs kondiban, annak akár egy év is szükséges – utalt ránk az őrnagy. Falusi Bertold rendőrhallgató is ezen a véleményen volt: a felvételi előtt hónapokon át mindennap konditerembe járt, ami után a megszerezhető 125 pontból 111-et gyűjtött be. Másnap reggel szilárd elhatározással ébredtem: a jó néhány éve hanyagolt kondizást – amint elmúlik a kínzó izomláz – újrakezdem.