Délmagyar logó

2019. 01. 18. péntek - Piroska 2°C | 7°C Még több cikk.

Elszállították az utolsó betegeket

Szeged - Siratják az egykori szegedi egyes kórházat a dolgozók, még csokrot is csináltattak, amit a bezárt kapura szánnak. Tegnap hat beteggel találkoztunk, ketten a reumatológián, négyen a belgyógyászaton várták a szállítást.
Egy hete sírunk – mondták Szegeden a krónikus belgyógyászat munkatársai a volt egyes kórházban tegnap. A Kossuth Lajos sugárúti épület nagyrészt már üres, az egykori pszichiátriai szakrendelőbe – ami még májusban elköltözött – be sem jutottunk, zárva volt minden ajtó. A hónap végéig kell kiköltöznie a krónikus belgyógyászatnak és a reumatológiának is, az épületet a város a Pulz utcai pszichiátriai gondozóval együtt eladja.

Az udvaron dobozokat, kisszekrényeket, tolószékeket kerülgetve jutottunk be tegnap az épületbe. Amikor a lift ajtaja kinyílt, enyhe kórházszag, aztán a folyosóra hordott bútorok látványa fogadott. A reumatológián kezelik Börcsök Ferencet, aki a nem mindennapi körülmények ellenére azt mondta, tud pihenni.

– Meg vagyok elégedve az ellátással, az orvosok, ápolók jól végzik a dolgukat, és ami nagyon fontos: törődnek a betegekkel. Azt mondják, az új helyen, a volt kettes kórházban minden szép lesz és modern. Meglátjuk – fogalmazott.

Az utolsó betegek egyike a Kossuth Lajos sugárúti épületben - ma már az egykori kettes kórházban gyógyul. Fotó: Schmidt Andrea
Az utolsó betegek egyike a Kossuth Lajos sugárúti épületben - ma már az egykori kettes kórházban gyógyul. Fotó: Schmidt Andrea

A krónikus belgyógyászat minden kórterme üres volt, az ötöst kivéve. Ott négy férfi feküdt. Őket két körben szállítják el, egy fekvő és egy ülő beteg fér el az autóban. Az éjszakás nővérek megfürdették őket, összepakolták a holmijukat. Útra készek. Mióta van itt? – kérdeztük egyiküket, aki így válaszolt: túl régóta, menne már haza. Ha haza nem is, de a klinika Kálvária sugárúti épületébe még tegnap átszállították.

Az egyik kórtermet éppen takarították. – Azt mondják meg, mi lesz itt! Kinyomozták már? – állt meg a felmosásban az egyik takarító, aki szerint a legújabb pletykák arról szólnak, hogy Schobert Norbi és Rubint Réka lesz a befektető. Ehhez érdemben nem tudtunk hozzászólni, ezért visszamentünk a folyosóra, ahol folyamatos volt a jövés-menés, bútorokat, ágyneműket, időnként pedig betegeket szállítottak.

A tágas tér, a bőséges természetes fény, a park fog hiányozni – sorolták a nővérek, akiktől a cikk elején idézett mondatot – egy hete sírunk – hallottuk. A költözés tényét persze elfogadták, de nagyon sajnálják a kétszáz éves épületet. Többen évtizedek óta dolgoznak a köznyelvben csak elfekvőnek nevezett krónikus belgyógyászaton, ahol „rengeteget tanultak a betegektől és a hozzátartozóktól".

A betegeket is megviseli a költözés - Fotó: Schmidt Andrea
A betegeket is megviseli a költözés.
Fotó: Schmidt Andrea

– Tudom, hogy elfekvőnek hívtak bennünket, de bőven volt sikerélményben is részünk. Amikor a 103 éves bácsi úgy siet végig a folyosón, hogy alig tudjuk utolérni, amikor a beteg, akit lábra állítottunk, ránk köszön az utcán, az nagyon jó érzés. A nővéreket, orvosokat az idősek szeretete tartja itt – fogalmazott egyikük.

A nagyjából 90 ágyas osztály néhány napig két helyen működött, a régi és az új helyszín folyamatos telefonkapcsolatban volt egymással. Mikor küldik már a faxgépet – volt, hogy ez okozott gondot.

A személyzet nehezen hagyja ott a Kossuth Lajos sugárúti egykori ispotályt. Csokrot csináltattak, amit akkor tesznek ki a kapura, ha végleg becsukják maguk után. A csokor szalagjára ezt íratták: Fájó szívvel búcsúzunk. Az egyes kórház dolgozói.

Olvasóink írták

21 hozzászólás
12
  • 21. andrisne 2009. február 28. 15:31
    „Oké,egal!Megkérdezhetem mióta dolgoztál ott????????????lehet,hogy kollégák voltunk........”
  • 20. egal 2009. február 28. 09:24
    „Nem bántottál meg.”
  • 19. andrisne 2009. február 28. 07:06
    „Akkor bocsánat kedves egal!!!!!!!!!!!De komolyan!!!!!!!!!!!Nem akartalak megbántani.........csak félreértettem ezek szerint”
  • 18. egal 2009. február 27. 20:21
    „andrisne! Piki beírására válaszoltam. Egy héttel ezelőttig én is ott dolgoztam.”
  • 17. P@lacsinta 2009. február 27. 17:50
    „Nagyon rosszra sikeredett ez a cikk(stilisztika és a képek).
    Eddig is tudtam, hogy a Délmagyar egy rakás fekália.”
  • 16. andrisne 2009. február 27. 16:39
    „Most sikerült csak megnéznem a galérián a képeket.Felháborító!!!!!!!!!!!!!!!!Eü-s szemmel még inkább,mint aki nem az....Egyáltalán meg engedte ezt valaki??????????És ha igen,akkor ki????????????????Ilyen képeknek soha nem lett volna szabad készülniük!Ezeknek a szegény betegeknek is vannak személyiségi jogaik,sőőőőőőőőőt!!!!!!!!!!
    Hibiszkusz tökéletesen egyetértek veled,ellenben az egal-lal nem.........Igaz,hogy ez a cikk nagyrészt a dolgozók érzéseiről szól,de akkor miért kellettek ezek a képek?????????Én,aki dolgoztam ott átérzem,hogy most milyen lehet onnan elköltözni.........de felháboritó,hogy mindezt ilyen képekkel köritették!!!!!!!!Fényképezhették volna az épületet,az üres kórtermeket vagy bármit,csak nem a betegeket..........Kedves fotós!!!!!Ha az ön nagymamája lenne az egyik fotón,akkor is ezt tette volna?”
  • 15. egal 2009. február 27. 16:25
    „Ha valaki beteg,általában nem szeret kórházban lenni,meg nem is szereti azt a helyet. De a cikk korántsem erről szól,hanem az ott dolgozók érzéseiről.”
  • 14. Piki 2009. február 27. 12:58
    „Itt vették ki a mandulám ´76-ban.:)
    Már akkor is ki akartam ugrani a földszinti kórterem ablakán.:)
    Jáááj, de nem szerettem azt a helyet!”
  • 13. Hibiszkusz 2009. február 27. 11:31
    „Undoritó és megalázó amit a fotós megengedett magának.!!!!!!!! Honnan vette a bátorságot, hogy magatehetetlen kiszolgáltatott embereket ilyen helyzetben fényképezzen?Szégyelje magát ,remélem nem marad el a retorzió.!!!!!!!!”
  • 12. Lutetia 2009. február 27. 11:22
    „Aki egy szerencsétlen, leépült, zavart tudatú betegből kicsikarna valamiféle beleegyező nyilatkozatot, na, arról is meglenne a véleményem (persze nem csak etikailag, hanem jogilag is erősen kifogásolható volna a dolog). De a hozzátartozóról is, ha ilyen esetben ő maga adná a beteg helyett a beleegyező nyilatkozatot.”
  • 11. web 2009. február 26. 21:19
    „FÖLHÁBORÍTÓNAK TARTOM,HOGY A KISZOLGÁLTATOTT EMBEREK FÉNYKÉPÉT LEKÖZLIK A LAP HASÁBJAIN! AZOKÉT, AKIK MÁR NEM TUDNAK VÉDEKEZNI,AKIK KÉNYTELENEK BELENYUGODNI HELYZETÜKBE,AKIK ÉLETÉT FÖLFORGATTÁK. AKIK NYUGALMAT SZERETTEK VOLNA HÁTRALÉVŐ NAPJAIKBAN,HELYETTE EZT KAPTÁK. NÉHÁNY ÉVVEL EZELŐTT MÉG BIZONY NEM GONDOLTÁK VOLNA,HOGY SZEMÉRMETLENÜL KERÜLNEK AZ USJÁG HASÁBJAIRA. KRITIKÁN ALULINAK TARTOM EZT A STÍLUST!!!VAJON MIT SZÓLNA AZ ÚJSÁGÍRÓ HA KEDVES HOZZÁTARTOZÓJÁT LÁTNÁ HASONLÓ HELYZETBEN? ERRE SZERETNÉK VÁLASZT KAPNI !---------MIBŐL GONDOLJA A FOTÓ KÉSZITŐJE,HOGY EZEKNEK A BETEGEKNEK NINCSENEK JOGAI? MELYIK BETEGET KÉDEZTE MEG,HOGY BELEEGYEZIK-E A FÉNYKÉPEK KÉSZITÉSÉBE?KAPOTT-E BELEEGYEZŐ NYILATKOZATOT?”
  • 10. Lutetia 2009. február 26. 20:07
    „Kedves Logaritmus,
    Rólam aztán nem lehet elmondani, hogy nem bírom a magatehetetlen, kiszolgáltatott beteg látványát, és az elmúlt években - sajnos - a kórházakat is sűrűn látogattam, hozzátartozóként. Nemrég vesztettem el egy igen közeli hozzátartozómat, őt gyászolom. Tudod, ha betegsége, haldoklása idejéből megjelent volna róla egy fotó valamelyik újságban, én akkora pert akasztottam volna az újság nyakába, hogy csak na. És nem azért, mert nem bírta volna a gyomrom a látványt. Hanem azért, mert ezeknek a betegeknek is van méltóságuk. Amit az utolsó piillanatig - sőt, még azután is - tiszteletben kell(ene) tartani.”
  • 9. andrisne 2009. február 26. 19:08
    „Én anno közel 10 évig dolgoztam az épületben és nagyon szerettem ott.Az akkori kollegáimmal szinte családként éltünk,köszönet nekik a szép évekért.És köszönöm a drága betegeimnek és hozzátartozóiknak,hogy annyi mindenre megtanitottak.A lehetőségekhez képest mindent megtettünk értük,persze nem mindenki volt elégedett,de nekem még ez is elfogadható volt.Sajnálom,hogy bezár,most egy kicsit én is elbúcsúztam Tőle.Abban viszont tökéletesen egyetértek azzal,aki siralmasnak látja a magyar eü-t/én is sokszor!/ezeket a képeket viszont nem engedtem volna meg,igazatok van/bár ez a valóság!/”
  • 8. egal 2009. február 26. 18:48
    „A "papír"Délmagyar képein viszont felismerhetők az arcok,sajnos.”
  • 7. Logaritmus 2009. február 26. 18:03
    „Öregség, betegség, haldoklás, szerencsétlenség. Ezek szomorú dolgok, de azért ne legyetek annyira (ál)szemérmesek és burokban élők, hogy ezekkel a dolgokkal képtelenek vagytok szembesülni. Nem megbotránkozni kellene az ilyen fotók láttán, az élet ugyanis ilyen (is), előbb vagy utóbb de a végzet, betegség, halál benneteket is megérint majd.

    Linda, a beteg ember sajnos MINDIG kiszolgáltatott. Hozzák, viszik, vetköztetik, fektetik, altatják, szúrják, vágják, pelenkázzák. Prűdség, ha ezt nem bírja a gyomrod. Gyorsan hozzáteszem: félek a betegségektől, kerülöm a kórházakat, nem bírom az ottani levegőt sem. De azért ne tegyünk úgy, mintha az élet mindig csak fenékig tejfel lenne.”
  • 6. kaky 2009. február 26. 17:39
    „Jó pénzért eladja a város az elfekvő korházat,a pénzt pedig visszaköltik egészségügyre, aha hihető...

    A szegedi egészségügyet megrítkítani kellene, méghozzá a merev, hozzá nem értő személyzettől... az unott szakemberektől...”
  • 5. _palla_ 2009. február 26. 17:34
    „Nekem csak akkor tűnt fel, hogy a középső kép kissé problematikus, amikor Linda felhívta rá a figyelmet, első nézésre nem vettem észre a fotós hibáját, - akinek részben mentségére szolgál, hogy a betegek nem felismerhetők. MIndenesetre valóban inkább az épületet, az udvart, a személyzetet kellet volna fotózni - pl. azokat a nővéreket, akik ilyen szeretettel nyilatkoztak a rájuk bízott betegekről méltatlanul alulfizetett áldozatos munkájukról! Minden tiszteletem az övék, remélem, az új helyen azért jól fogják majd érezni magukat, és továbbra is ilyen szívvel-lélekkel dolgoznak - sok sikerélményt kívánok Nekik! :)”
  • 4. BSC 2009. február 26. 17:31
    „Az arcok nem látszanak. Ami látszik viszont, azt ti nem akarjátok látni? Vagy nem hittétek volna? Tiszta Zimbabwe mi?”
  • 3. katcsi 2009. február 26. 17:03
    „igazad van linda!”
  • 2. Linda72 2009. február 26. 16:55
    „Szerintem viszont szörnyűek ezek a képek!!! Izléstelen ezeket a kiszolgáltatott embereket ilyen körülmények között lefotózni!Kiváncsi lennék a saját szüleit is lefotózná-e így Schmidt Andrea!?Tökéletesen elegendő lett volna ha az épületről és az üres ágyakról készül kép és nem egy szegény bácsi intim testrészéről kedves Andrea!”
21 hozzászólás
12

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Napi helyett havi standolás

Szeged - Harmadszorra bukott meg a napi standolás Magyarországon, a február 1-jétől bevezetett… Tovább olvasom