Délmagyar logó

2019. 01. 22. kedd - Vince, Artúr -4°C | 0°C Még több cikk.

Európa elfelejtette Koszovót

München - Brüsszelnek kell megoldania a koszovói problémát, méghozzá minél előbb. Csak célzott fejlesztésekkel és támogatásokkal lehet megállítani az elvándorlást, s mindezt ellenőrizve, szoros kontroll alatt. Münchenben élő koszovóiak gondolják így, akik szerint Európa elfelejtette hazájukat.

A Budapest–München között közlekedő vonatra Salzburgnál állig fegyverezett katonák lépnek és mindenkit igazoltatnak. A magyar útlevél láttán mosolyognak, aki viszont nem tudja igazolni magát, azt az utolsó vagonba kísérik.

– Ma csak hét ilyen utas volt a vonaton, ennél sokkal több szokott lenni – árulja el a nyomozó a magyar újságírónak. A vonat Rosenheim állomásra ér, a rendőrök közrefogják a hét begyűjtöttet, mindnyájan fiatal férfiak.

A toleráns város 

Frau Karsbacher tősgyökeres müncheni, szerinte a lakosság 15 százaléka bevándorló. Csupán a tömegközlekedés során tapasztalja a zsúfoltságot, de ez sem zavarja különösebben.

– Én úgy tudom, hogy a gyerekeket is számolva München lakosságának már negyven százaléka nem született német – mondja Mislim Berisha. A koszovói származású tanár húsz éve él Németországban, egy civilszervezetnél dolgozik, ahol az a feladata, hogy szakmailag segítse a menekülteket tanító pedagógusokat.

– A szívem szakad meg értük, hiába mondom, hogy nem kaphatnak letelepedési engedélyt, mindig az a válasz: hiszen neked is sikerült. Csakhogy én a háború elől menekültem, azóta sokat változott a világ – mondja szomorúan Mislim. Türelmesen magyarázza a dolgok menetét: a koszovóiakat vagy elkapják már a vonaton, vagy a nagyvárosba érkezve önként jelentkeznek, de mindnyájan a müncheni befogadóállomásra kerülnek. Orvosi vizsgálat vár rájuk, kitöltik a papírokat, kapnak szállást és elegendő ételt, a gyerekek oktatást. Itt maximum három hónapot tölthetnek, innen kerülnek át az ország valamelyik menekülttáborába, ahol akár másfél évig is kihúzhatják. Szabadon jönnek-mennek, kapnak egy kis zsebpénzt is, s a legtöbben abban bíznak, hogy közben szereznek valami munkát.

A müncheni pályaudvar a városban élő menekültek egyik találkozóhelye. A szerző felvétele (galéria)


– Pedig erre szinte semmi esélyük. Münchenben 3500 koszovói menekült van, tavaly 0,1 százalékuk kapott letelepedési engedélyt – sorolja az adatokat Mislim Berisha. Biztos benne, hogy Koszovóban mesterségesen gerjesztik ezt a kétségbeesett, tömeges menekülést, valaki biztos jól jár ezzel is.

 Adatok
Németországban a belügyminisztérium adatai szerint tavaly 8923 koszovói állampolgár nyújtott be menedékjog iránti kérelmet, ami 101,7 százalékos növekedés az egy évvel korábbi, 4423-hoz képest. Nagyobb számban az év vége felé jelentek meg koszovói menedékkérők, októberben 1200, novemberben több mint 1600, decemberben csaknem 2 ezer kérelmet regisztráltak. Az év egészét tekintve az elfogadott kérelmek aránya 0,1 százalék volt, vagyis a német hatóságok csaknem valamennyi koszovói állampolgár menedékjog iránti kérelmét elutasították.

„Egyedül nekünk nincs esélyünk!"

– Európa elfelejtette Koszovót és a koszovóiakat! Egyedül nekünk nincs esélyünk, sem jogunk, sem lehetőségünk! – mondja szikrázó szemmel, indulatosan és albánul kiabálva Bairam. Társa, Arben, akivel a menekülttáborból jött ki a beszélgetésre, tolmácsol és próbálja csitítani.

– Egy hónapja jöttem ki Magyarországon keresztül három gyerekkel és az asszonnyal – meséli az őszes férfi kicsit higgadtabban. A szokásos utat járták be, busszal utaztak, aztán Szerbiából gyalog vágtak neki a határnak. Elkapták őket a magyar határőrök.

– A szegedi táborban úgy bántak velünk, mintha nem is emberek volnánk. Háromszázan voltunk egy hodályban, az ételt úgy dobták nekünk. Azt akarom, ezt írja le! A vonatról leszedtek bennünket Budapesten, de a csúszópénzzel megvásárolt jegyünket nem váltották vissza a pénztárban, később újra meg kellett vennünk. Sokan jól járnak a menekülthullámmal, túl sokan. Szinte minden pénzünk elfogyott, mire kiértünk a vonattal Münchenbe, de közben jó pár embert jóllakattunk. Ötven euró zsebbe, mindenütt ez a tarifa. Ötven euró, és akkor láthatatlanná válunk... Fuvart is lehet szerezni: Pestről Münchenbe ötezer euró egy kocsi négy embernek. Na, miért nem írja?! – kiabál Bairam, kezében remeg a kávéscsésze a visszafojtott indulattól.

– Hálásak vagyunk a németeknek – mondja Arben. – Asztalnál adnak enni, szobákban alszunk, ágyban, ha várni kell valahol, azt mondják, foglaljunk helyet. Ez itt Európa, s mi európaiak szeretnénk lenni – néz fel fátyolos szemmel a férfi.

A megoldás pénz és kontroll
– Brüsszelnek kell megoldania a koszovói problémát, másképp nem tudom, mi lesz itt, és mi lesz Koszovóban – mondja egy másik kávézóban Fatil. A német közigazgatásban dolgozik, az irodájából kitessékel, a sarki bisztróban viszont szívesen beszélget – szigorúan magánemberként. Második generációs koszovói Münchenben, jól ismeri a két országot és a menekültproblémát.

– Koszovóban mindent átsző a politika és a korrupció. Hiába adnának pénzt a felzárkóztatásra, a milliárdok eltűnnének három hónap alatt. Csak célzott, kidolgozott programokkal lehetne segíteni, szoros, nagyon szoros kontroll alatt. De minél előbb, mert Koszovó kiürül, ha ez így megy tovább – vélekedik Fatil.

Münchent ma még nem zavarja a rengeteg menekült. Talán az olcsó munkaerőt látják a jövevényekben, talán tényleg ilyen az Unió, a nyitott Európa. Arabok, fejkendős afrikaiak, törökök, albánok és persze magyarok is szép számmal jól megférnek a müncheni ég alatt. Ha viszont folytatódik a menekültáradat, Münchenre ki lehet tenni a megtelt táblát. És akkor az nem csak a németek drámája lesz.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Xiao Rui, Xiao Wei és Pei Pei a szőregi iskolában

Nagyon szeretik a kínait, pedig nem is kínaiak. A hetedikes diákok nevét tanáruk, Wu Hongmei adta. Tovább olvasom