Délmagyar logó

2019. 02. 20. szerda - Aladár, Álmos 1°C | 12°C Még több cikk.

Gigor Attila: Mindannyian állatok vagyunk

Szeged - A nyomozó Gigor Attila első nagyjátékfilmje. Az író-rendezővel a szegedi bemutatón szexjelenetekről, halottakról és a paradicsomos kóla ízéről beszélgettünk a Belvárosi moziban.
– Egy olyan országban, ahol a vígjáték a menő és a Meseautó sokadjára forgatott változata a siker, nagy bátorság egy első filmestől a morbid krimit választani.
– Senki nem tud mást csinálni, mint amiben hisz. Szerintem te is, én is ültünk már olyan filmen, ahol elhűlve hallgattuk, hogy mások min tudnak nevetni. Bizonyos dolgokat az ember nem képes megcsinálni még ha azt is gondolja, hogy attól lenne sikeres. De valahogy azt éreztem, hogy van egy rés, amit be lehetne tömni ezzel a filmmel. Ez volt a tudatos rész. A krimit választottam, mert úgy éreztem, hogy az indulataimat és érzéseimet leginkább egy ilyen történetben tudnám elmesélni. Fogtam egy zsánerszerkezetet és megpróbáltam alkalmazni. Először is a történetmesélést, másrészt a krimi dramaturgiát, hogy mik az elemei, mikkel lehet szemtelenkedni. Az ember megkeresi a korlátait, hogy aztán azokat rugdoshassa.

– A te krimidben előbb van gyilkos, majd áldozat és indíték. Nem fordítva van a sorrend?
– Elkeserítően tudatos döntések amiket ilyenkor az ember hoz. Végiggondoltam, hogy mi az a krimi, amit én még nem olvastam. Például az, ahol a gyilkos nyomoz a saját áldozata után. Hogy fordulhat ez elő? Ezt kezdtem el lefejteni. Tudtam, hogy azok az indulatok, érzelmek, amik engem foglalkoztatnak úgysem vesznek el a szerkesztés közben. Szerkeszteni pedig azért kell, hogy ne váljon egyszemélyes ömlengéssé, ami szerintem sok szerzői film hibája.

– Másodjára említesz indulatokat és érzelmeket. Érzelmek vannak a filmben, de hol az indulat?
– Azért morbid és erőszakos időnként, mert alapvetően indulatból született. A „jaj az út lélektől lélekig" Tóth Árpádi problematikából, abból, hogy a másik ember mindig másik ember marad. Az ember attól szenved, hogy soha nem tudja igazából megérteni a másik motivációját végképp, de igazából még a sajátját sem.

Gigor Attila szerint mindannyian állatok vagyunk. Fotó: Segesvári Csaba
Gigor Attila szerint mindannyian állatok vagyunk.
Fotó: Segesvári Csaba

– Egy embert akarsz megérteni vagy általában?
– Ez általános probléma az életemben. A halál is foglalkoztat, ami annak köszönhető, hogy 18 éves koromban elhunyt az édesapám. Benne is van a filmben, hogy miért van az, hogy mindig lekésünk mindent. Ha picit tudatosabban élnénk az életünket, akkor nem kerülnénk olyan helyzetbe mint én kerültem apámmal. Mire már tudtam volna vele beszélni, addigra késő volt.

– Nem tudhattad előre.
– Nem is ostorozom magam, a tinédzsernek az a dolga, hogy hülye legyen, de ez akkor is komoly tanítás volt az életemben. Hogy nem feltétlenül szabad a dolgokat halogatni. És igyekezni kell megérteni egymást.

– A paradicsomos kóla, amit Küklopsz iszik a filmben, finom?
– Ajánlani nem ajánlom, de tényleg nem olyan rossz. A forgatáson mindenki kipróbálta. Nagyon informatív jelenet amiben ez van, ilyenkor az ember kitalál valami baromságot, hogy nehogy már csak az legyen, hogy jön Küklopsz, elmondja az infót és elmegy. Körbenéztem a szobában, ott száradozott egy paradicsom, a kezemben volt egy kóla, gondoltam, akkor hozzuk össze ezt a kettőt.

– A magyar filmekben gyakori az önmagáért való meztelenkedés. A nyomozóban még egy csókjelent sincs.
– Nagyon nehéz a szexualitást ábrázolni filmen, az két ember magánügye. Már a csókra is így gondolok. Nem tudom elképzelni, hogy közeliben mutassak egy csókolózó párt. Ha fölveszek egy szeretkező emberpárt, akkor te ülsz és nézed, hogy két ember azt csinálja. De soha nem fogod azt érezni amit ők. Egyébként pont a következő filmemben bele fogok ebbe csúszni mert egy szerelmi történet lesz, és nem igazán tudom, hogy hogy lehet ezt megoldani, hiszen a csók kívülről nézve hülyén néz ki, egy szerelmeskedéshez meg mi közünk van. Semmiképp nem érzem, hogy a meztelenkedéssel az ember bármit is meg tudna úszni, sőt szerintem eltereli az ember figyelmét arról amire figyelni kellene.

A nyomozó Gigor Attila első nagyjátékfilmje.
A nyomozó Gigor Attila első nagyjátékfilmje.

– Halottakat viszont nem szégyellsz mutatni. Nem egy érem két oldaláról van szó?
– Pont hogy nem. Gyomorforgatónak találom azt a felfogást, hogy a szex jó és ezért minden plakátra kitesszük, a halál meg nem jó és eldugjuk, a szőnyeg alá söpörjük. Kezeljünk mindent a helyén! Katartikus élmény volt amikor először láttam holttestet. Ami ott feküdt, az élettelen volt, egy tok. Használaton kívüli. Ez természetes dolog, amit sem reklámozni sem rejtegetni nem kell.

– Ezek szerint nem is félsz a haláltól?
– Dehogynem. Nagyon is félek. Többek között ezért csináltam ezt a filmet. Bár ne félnék.

– Komolyan gondolod, hogy mindenki lehet gyilkos ha van kellő motivációja?
– Nem én mondtam, hanem Simenon, de maximálisan vallom. Mindannyian állatok vagyunk és mindenkit lehet olyan nyomás alá helyezni, hogy akár még öljön is. Olyan könnyű egyfajta felsőbbrendűséggel más emberekre azt mondani, hogy gonoszak. Egyáltalán nem biztos, hogy nem csinálnánk ugyanezt az ő helyükben. Ad egyfajta szerénységet és alázatot ha az ember ezt belátja.

Olvasóink írták

  • 3. gy 2008. október 11. 18:08
    „2-es. Mert magyarországon még mindig csak az a jó aki öreg.

    Éjjjjen győzike és hajdú peti!!!!!!!!!!!!!”
  • 2. hekaté 2008. október 10. 23:29
    „Lehet, hogy jó fej, de azért -a címben tett kijelentésére nézve- jobb lenne, ha csak a saját nevében nyilatkozna, annál is inkább, mert pályáját tekintve nincs ő még annyira topon, hogy ilyen kiszólást megengedjen magának.”
  • 1. orbit 2008. október 10. 15:19
    „Jó fej a srác.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Rács mögött marad a gyermekeit bántalmazó apa

Szeged - Újabb hatvan nappal hosszabbította meg Cs. Gy. előzetes letartóztatását a Szegedi Városi… Tovább olvasom