Délmagyar logó

2019. 02. 19. kedd - Zsuzsanna -3°C | 13°C Még több cikk.

Horváth Zoltán kapta az életműdíjat

Szeged - A nyolcvanéves Horváth Zoltán rendező – aki számtalan produkciót vitt sikerre a szegedi színházban – vehette át az életműért járó Dömötör-díjat a szombati gálaesten.
– Azt hittem, viccelnek velem: mondták, hogy jön értem egy kocsi Óbudára, elhoz Szegedre, és a gálaest után haza is visz. Nem tudtam semmiről, hatalmas meglepetés volt ez a szép díj! Örömmel jöttem, legutóbb akkor jártam itt, amikor tavaly felújították az Aranykoporsót. Az ősbemutatót annak idején én rendeztem, kíváncsi voltam, milyen az új produkció – mondta a gálaest utáni fogadáson a friss Dömötör-életműdíjas Horváth Zoltán.

Horváth Zoltán rendező Szentgyörgyi Pál alpolgármestertől vette át Fotó: Frank Yvette
Horváth Zoltán rendező Szentgyörgyi Pál alpolgármestertől vette át
Fotó: Frank Yvette

A nyolcvanadik születésnapját augusztus végén ünneplő Erkel-díjas, Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjas, érdemes művész rendező 1950–1956 között a Zeneakadémián Oláh Gusztáv növendékeként operarendezést tanult. 1956-tól a Miskolci Nemzeti, 1958-tól a debreceni Csokonai, 1963-tól a Pécsi Nemzeti, majd 1972-től a Szegedi Nemzeti Színház főrendezője volt. 1983-ban szerződött a Fővárosi Operettszínházhoz, amelynek művészeti vezetője lett, de vendégként továbbra is rendezett Szegeden. Mint a gálaesten a laudációban elmondták róla: a zeneközpontú hagyománytisztelet jellemezte munkáit, miközben a játékban izgalmasat, érdekeset hozott. Az operairodalom szinte minden nagy remekművét színpadra állította hosszú pályafutása során, de mindig örömmel vállalkozott kortárs új művek bemutatására is.

– A sok szegedi rendezésem közül nehéz lenne a legkedvesebbet kiválasztanom, ha mégis, akkor azt az 1973-as Falstaff-produkciót említeném, amelyben a fiatal Gregor József alakította a címszerepet. Jóska ugyan basszus volt, de rendelkezett a bariton szerephez szükséges magasságokkal is. Nagyszerű és élvezetes volt az a munka. De Mozart Figaróját, vagy a Cosit is említhetném. Szeged operajátszása mindig kiemelt helyzetben volt, remélem, a 21. században is abban marad. Jó, ha tudjuk: a közönség mindig azt igényli, amit kap. Gyerekkoromban, a harmincas években magam is úgy ismerkedtem meg a zenével, hogy bekapcsoltam a Budapest-1 Rádiót, ahol vetésforgóban adták Beethovent, Kalmár Pál dalait és az operákat. Az ember sokfélét meghallgatva kiválasztotta azt, ami tetszik neki. Ha a publikum megkapja a választási lehetőséget, szuggesztív, jó előadásokban lehet része, akkor az operát is megszereti. De ha valaki soha életében nem evett még mákos tésztát, nem lehet tőle megkérdezni, hogy szereti-e – fogalmazott Horváth Zoltán.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kézben nevelt sakálbébik

Szeged - Aki arról álmodozik, hogy megérinthessen egy igazi vadállatot, látogasson el a Szegedi… Tovább olvasom