Délmagyar logó

2018. 12. 16. vasárnap - Etelka, Aletta -4°C | 1°C Még több cikk.

Idén 175 éves a szegedi izraelita temető

A Fonógyári úti izraelita temetőt 175 éve hozták létre, 5300 sírhely található itt. Manapság évente 4-5 temetést rendeznek. A vadregényes, sűrűn benőtt terület fenntartásához szűkösek az anyagi források.
Értékek, emlékek és kövek – a 175 éves temetőben. Fotó: Segesvári Csaba
A szegedi izraelita sírkert 1831-ben jött létre a mai Moszkvai körút és Kálvária sugárút sarkán. 1868-ban telepítették át a Fonógyári útra, a belvárosi temető mellé. Kék kapuján belépve, a gondnoki épület mellett egy edényben kövek és kavicsok fogadják a látogatót. – Izraelben kövekkel fedték be a sírokat, így védekezve a sírrablók ellen – meséli Nagy István főgondnok. Az ide látogatók gyakran virág helyett is köveket hoznak, ezeket teszik a nyughelyekre. A férfiak csakis kipában, a nők kendőben léphetnek be.

Zarándok Új-Zélandról

A közel 56 ezer négyzetméteren több mint 5300 sírhely található, a legrégebbiek kétszáz évesek. Ma már csak 4-5 temetést rendeznek évente. Számos olyan személyiség nyugszik itt, aki rengeteget tett Szeged árvíz utáni magára találásáért. Négy kiemelten jelentős sír van a temetőben, a két Löwé, Kulinyi Zsigmond történészé és Heller Ödön festőművészé.

A „jó doktor" emléke

Mellettük nevezetes még Pick Márk sírja vagy Rózsa Izsó egykori hitközségi elnök fehér márványból készült nyughelye. Közülük az egyik legpompásabb Löw Lipót egykori főrabbi görög oszloprendes sírja. A panteonos építményen még ereszcsatorna is van. Pár lépésre fiának, a „földkerekség legtudósabb rabbijának", Löw Immánuelnek a sírboltja fekszik. Ide rendszeresen érkeznek zarándokok, akár Új-Zélandról is. Egy öregúr, aki ismerte őt még gyermekként, csak azért jött Szegedre Óceániából, hogy lássa nyughelyét.

Drága a vegyszerezés

– A temető gondozása évente mintegy 5,4 millió forintba kerül – tudtuk meg dr. Lednitzky Andrástól, a Szegedi Zsidó Hitközség elnökétől. A temetőben minden zsidónak helyet kell adni, ezért szerény összegért biztosítják a sírhelyet. Nem kell időről időre sírhelymegváltást fizetni, mert a nyughelyet a halott tulajdonának tekintik. A temető azért ilyen vadregényes, mert egy vegyszerezés 12 millió forint, amit két éven keresztül meg kellene ismételni. A zsidó hitközség viszont – az adományokat nem számítva – csupán 11 millióból gazdálkodik.

Nagyon kevés sírt látogatnak egyébként, a legtöbb elhanyagolt. Nincs, aki gondozza, a hozzátartozók gyakran más kontinenseken élnek, vagy maguk is meghaltak már. A városból mintegy százan járnak rendszeresen a közel hatszáz fős izraelita közösségből. Halottak napján viszont kétszáz felett van a látogatók száma. Nincs könnyű dolguk, a monumentális síremlékeket, rozsdás ajtajú kriptákat benőtte a sűrű növényzet, néhol csak vékony csapásokon lehet közlekedni. Pedig a futónövények alatt akad olyan márvány síremlék is, amelyet a ma Ausztráliában élő hozzátartozók kétemeletes, belvárosi lakásuk árából emeltek. Gergely Mórnak, a „jó doktornak" pedig hálás gyógykezeltjei állítottak mementót.

Egyes sírokon csillagot tesznek a születés, gyűrűt a házasság és mákgubót a halál időpontja mellé. – Azért a mák a halál jele, mert a zsidóknál a nyugalmat, a megnyugvást szimbolizálja – világosít fel Nagy István.

A temető fölé impozáns épület magasodik. A ravatalozó, amelyet cinteremnek neveznek, egyidős az új zsinagógával, Baumhorn Lipót műve. Alagsorában H alakú kriptarendszer terül el. Ide 1994-ben tudtak utoljára lejönni, a belvíz miatt, amely tavaly a temetkezést is lehetetlenné tette. Ez azért okozott problémát, mert a zsidó vallás nem engedélyezi a hamvasztást.

A holokauszt emlékei

Az épülettől nem messze található az első világháborúban elesettek nyughelye és a holokauszt-emlékmű. Utóbbit „szappanos sírnak" is nevezik, mert a megrongált tórák és kegytárgyak mellett egy olyan szappant is elástak ide, amely haláltáborokban elpusztított zsidókból készült. Márványtábla emlékezik az 1944-ben a szegedi téglagyárba összeterelt zsidókra is, ők végelgyengülésben, betegségben hunytak el vagy öngyilkosok lettek. Tömegsírjukat véletlenül, egy temetés előkészítése során fedezték fel. Egy-két éves gyermekek nevei is olvashatók azon a monumentumon, amely az őrjöngés időszakában, 1945. április 15-én legyilkolt 99 zsidó embernek állít emléket. Az egyedüli túlélő, Brück Adolf emelte úgy, hogy mindenét pénzzé tette érte.
A zsidók, mielőtt kilépnek a temetőből, rituális kézmosást végeznek, mivel a temetést tisztátalan szertartásnak tekintik. Végül fognak egy fűcsomót, vagy valamilyen zöld növényt, és a válluk felett hátradobják, így véve búcsút hitsorsosaik földi emlékhelyétől.

Tóth Gábor

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sikeres parlagfűrazzia

A kiskundorozsmai víkendházak és szántók környékén szagoltunk bele a virágporos levegőbe.… Tovább olvasom