Délmagyar logó

2019. 02. 22. péntek - Gerzson 0°C | 10°C Még több cikk.

Megfejthető a Kádár-titok?

1989. július 6-án hunyt el a pártállami Magyarország első embere, Kádár János. Ő volt az, akit az '56-os forradalom leverése után az ország többsége gyűlölt, de ő volt az is, aki később a szocialista tábor egyik legelfogadottabb személyiségeként tárgyalt a Nyugattal is, s akit halála után két évtizeddel olyan legendák öveznek, amikre nehéz magyarázatot találni. A Kádár-titok megfejtéséhez Romsics Ignác professzort, történészt hívtuk segítségül.
Moldova nem szakmai könyvet írt

– Húsz év elegendő távlat-e ahhoz, hogy tényszerűen, politikai felhangok
nélkül megítélhető legyen Kádár János munkássága?

– Tényszerűen és politikai felhangok nélkül lehet, sőt, szükséges is
foglalkozni Kádárral és a Kádár-korszakkal. A történetírás természete azonban olyan, hogy a teljes objektivitás nagyon nehezen vagy talán egyáltalán nem érhető el. Nemcsak ebben, hanem más tárgykörben  sem. Gondolja meg, hogy a magyarok eredetével kapcsolatban is mennyire különböző interpretációk vannak forgalomban. A nagy választóvonal nem a különböző szakmai vélemények, hanem a szakmaiság és a sarlatánság között húzódik.

Konkrét példával élve: Huszár Tibor Kádár-könyve egyike a szakmailag
lehetséges interpretációknak. Moldova György könyve azonban már kívül esik a szakmaiság fogalmán.

– Ön milyen embernek és milyen politikusnak tartja az MSZMP egykori első emberét?

– Kádár nagyon szegény – ma úgy mondanánk: többszörösen hátrányos
– környezetben szocializálódott. Ezért egyáltalán nem meglepő, inkább természetes, hogy a rendszer megdöntésére és az egalitáriánus
társadalmi viszonyok kialakítására törekvő kommunistákhoz csatlakozott. Fiatal korában valószínűleg őszintén hitte, hogy csak akarni kell és holnapra valóban kiforgatják sarkából a világot. Tudjuk, hogy 1945 után ebben egyre kevésbé, 1956 után pedig valószínűleg egyáltalán nem hitt. Ezzel szemben cinizmustól sem mentes, vérbeli pragmatikus politikussá vált. Továbbra is hitt azonban a jövedelmi különbségek alacsony szinten tartásának a lehetőségében. És persze tudta azt is, hogy amit Nagy Imrével és társaival tettek, megbocsáthatatlan
bűn. Későbbi politikájának megértéséhez az egyik kulcs valószínűleg a vezeklés szándéka.

Felelős volt az '56-os megtorlásokban

– Mekkora felelősség terheli Kádárt az 1956-ot követő megtorlásokért, mennyire volt döntéseiben a szovjet pártvezetés foglya? Mennyire szabad
mozgástérrel bírt a forradalom utáni Magyarország politikai rendszerének kiépítésében, később irányításában?

– Az 1956 utánimegtorlásokért a magyar vezetők közül Kádárt a lehető
legnagyobb felelősség terheli. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a szomszédos államok vezetői még súlyosabb retorziókat követeltek, s hogy a Szovjetunió beleegyezése nélkül semmiféle megtorlásra nem kerülhetett volna sor. Nem tudjuk, hogy Nagy Imréék kivégzését a Kreml vagy Kádár kezdeményezte- e. Tudjuk viszont, hogy Kádár nem ellenezte a justizmordot, s azt is, hogy a szovjet vezetők nem igyekeztek megakadályozni. Ami a politikai rendszert illeti: közismert, hogy néhány év múltán a „legvidámabb barakk" lettünk a „szovjet táborban". A kelet- európai diktatúrákon belül a Kádár-rendszer viszonylag kevésbé volt represszív és az élet számos területén hozott javulást az 1956 előtti Rákosi-korszakhoz képest. Ez ugyanúgy Kádár nevéhez kötődik, mint az 1956 utáni megtorlások.

Gorbacsovig kedvelt ember lehetett

– Miként tudta Kádár elérni, hogy alig húsz évvel a levert forradalom után
az ország kedvelt első embere lett és a Nyugat is a legelfogadottabb kommunista vezetőként tárgyalt vele?

– Nem tudom, hogy az 1970-es évek közepén Kádár valóban az ország
„kedvelt" embere volt-e. Én inkább azt mondanám, hogy a rendszer elfogadottb embere volt. És hogy miért volt elfogadott kül- és belföldön egyaránt? Azért, mert nagyon messze távolodott a kommunista diktatúra sztálinista modelljétől, s az emberek többsége úgy gondolta, hogy a „szovjet táboron belül" a keretek tovább már nem tágíthatók. Úgy hiszem, hogy Gorbacsov 1985-ös hatalomra jutásáig ez így is volt. Utána viszont változott a helyzet. Az új fejleményekkel Kádár már nem tudott s talán nem is akart lépést tartani. Így amikor a demokratikus ellenzék 1987-ben kiadta a jelszót, hogy Kádárnak mennie kell, a társadalom egyáltalán nem állt ki korábban elfogadott vezetője mellett. Az 1980-as évek második felében – döntően a gazdasági hanyatlás és az ebből adódó szociális problémák miatt – a rendszer és személy szerint Kádár is elveszítette legitimitását.

Kommunista dogmák zárójelben

– Mi a titka annak, hogy Kádárt még ma is nagyon sokan elismerésre méltó politikusnak tartják? Vajon ez a népszerűség miért nem hoz sikert a kádári szellemiséget felvállaló, mégis rendkívül alacsony támogatottságú Magyar Kommunista Munkáspártnak?

– Kádár népszerűsége két tényezővel magyarázható. Részben az általa működtetett rendszer ama sajátosságaival, amelyek előnyére különböztették meg a szomszédos országok szocializmusától és elődje, Rákosirend - szerétől egyaránt. Másrészt a rendszerváltozás utáni átalakulásokkal. A több évtizedes egalitáriánus viszonyok után a szociális különbségek kiéleződtek és milliós nagyságrendben csúsztak le családok, vesztették el a munkahelyüket és deklaszszálódtak. Azok számára, akik primer életszükségleteik biztosításával vannak elfoglalva, a demokratikus értékek általában nem sokat jelentenek. És hogy ugyanezek az emberek miért nem lelkesednek a munkáspártért? A válasz nagyon egyszerű.

A kádári kisember Kádár és a kádárizmus iránt érez nosztalgiát, nem pedig a kommunizmus és az osztályharc iránt, ami a munkáspárti politikusok megszólalásait jellemzi. Másként fogalmazva: az 1960-as és az 1970-es években nem azért fogadták el Kádárt, mert kommunista volt, hanem azért és annyiban, mert és amennyiben a kommunista dogmákat zárójelbe tette.

Az örökség

– Az úgynevezett „kádári örökség"nek van-e ma is vállalható része, és mi az, amit örökre el kellene felejtenünk?

– Semmit nem szabad elfelejtenünk és mindenre emlékeznünk kell! A fényre és az árnyoldalakra egyaránt. A későbbi generációk úgyis felejteni fognak. Ötven-száz év múlva a szovjet táborban töltött közel fél évszázad ugyanolyan történelmikorszak lesz, mint ma a dualizmus kora vagy a Horthy-korszak. Vagyis el fogja veszíteni aktuálpolitikai jelentőségét, s ha viták lesznek róla, azok csak a történészeket és leghűségesebb olvasóikat fogják érdekelni.

Fiumétől a Fiumei útig

Kádár János (eredeti nevén: Csermanek János) 1912. május 26-án született Fiumében. Már gyermekkorában Budapestre került, ahol írógép-műszerészi szakmát tanult. 1930-tól tagja az illegalitásban működő kommunista pártnak. 1943-ban választották a KMP vezető titkárává, ettől kezdve használta a mozgalomban felvett Kádár János nevet. A II. világháború után számos jelentős funkciót töltött be a kommunista pártban és az államapparátusban, így többek között volt belügyminiszter is. 1951-ben letartóztatták, börtönéből 1954-ben szabadult. 1956. október 25-én lett a Magyar Dolgozók Pártjának első titkára, a Nagy Imre-kormányban államminiszteri tisztséget töltött be. Október 30-án alapító tagja, vezetője az MSZMP-nek, november 1-jén szembefordult a forradalommal, a Szovjetunióba ment, majd november 7-én tért vissza Budapestre. A párt első embereként irányítja a forradalmat követő megtorlásokat. Ezt követően az MSZMP vezetője 1988 tavaszáig. Leváltását követően pártelnök, 1989 májusában az ekkor más súlyos beteg Kádárt minden párttisztségéből felmentették. 1989. július 6-án 9 óra 16 perckor halt meg, azon a napon, amikor a Legfelsőbb Bíróság kihirdette Nagy Imre és társainak rehabilitációját. Kádárt a Fiumei úti sírkertben temették el. Halálának közvetlen oka légzési és keringési elégtelenség volt.

Kifosztott sír

2007. május 2-án a budapesti Fiumei úti temetőben ismeretlen tettesek megrongálták Kádár János és felesége síremlékét, és onnan a hamvakat
tartalmazó urnát, valamint csontmaradványokat vittek el. Mint az ORFK
sajtóosztályán tájékoztattak: az ügyben az eljárást – rongálás bűntett
elkövetésének megalapozott gyanúja miatt – a Budapesti Rendőr főkapitányság végezte. A nyomozás során közel hatszáz személyt hallgattak meg. A nyomok, a szakértői vélemények, illetve a tanúk által előadottak alapján sem merült fel olyan adat, tény vagy bármilyen más bizonyíték, amely a rongáló személyének beazonosítását lehetővé tette volna. Ezért a rendőrség megszüntette az eljárást .

Olvasóink írták

63 hozzászólás
  • 63. Mathiasking 2009. július 06. 16:26
    „20 év távlatából már nem érdekel az az ember, aki hazudott a magyaroknak! Nagy igazság tétel volt az élettől az, hogy Nagy Imre újra temetését még meg kellett érnie. Véleményem az, hogy báb volt a nagy testvérnek.”
  • 62. PEPE 2009. július 06. 14:01
    „tulipant ! Ha te egy külföldi fejlet demokráciában élsz, akkor örülj neki, és csováld a farkadat,nem kell itt a propi, és nyugat is csak söprögessen saját háza táján.”
  • 61. tulipant 2009. július 06. 13:08
    „En egy kulfoldi fejlett demokraciaban elek, es talaltam a napokban a helyi konyvtarban egy konyvet az 56-os magyar forradalomrol. 1970-es kiadasu konyv volt es dobbenetes volt amiket olvastam benne. A konyv a magyar forradalmat a haboru utani europa legveresebb esemenyekent irja le, 25 000 ember halt meg benne, es a konyv Kadart arulokent emliti meg. Olyan fotok voltak benne amiket soha nem lattam, gyerekekrol akik fegyverrel a kezukben harcoltak az oroszok ellen. Persze voltak benne ismeros kepek is peldaul a lincselesekrol, amit - mint ahogy a konyv is irta - a Kadar rendszer eloszeretettel mutogatott az "ellenforradolom" elleni propaganda kereteben.
    Hihetetlen hogy mennyi hazugsaggal tomtek minket regen 56-tal kapcsolatban. Es bizony Kadar hivta be az oroszokat, vagy legalabbis ha nem tette volna akkor az orszag egyseges lett volna az oroszokkal szemben, es ez lenyegesen megnehezitette volna a forradalom levereset es a nepirtast Europa kozepen. Hogy segitett volna-e Nyugat vagy nem? Ezt ki tudja mar...de Kadar kozbelepese ezt egyertelmuen lehetetlenne tette.”
  • 60. achilleus 2009. július 06. 11:42
    „Két idézetet kiragadok az előzőből:
    1)
    Faludy György nemcsak ezt tudta róla. Ő azt is tudhatta, ki volt Czermanik: "Egy országot / toltál át Ázsiába. / Tied a jelen. Agycenzúrázott / múltaddal mint vagy? Olykor, esti csendben / hallod-e újra, ahogy Rajk barátod / nyakcsigolyája reccsen? / Ha altatóval sem tudsz már aludni:/ Tóth Ilonka sóhaja utolér-e,/ s Losonczy hörgése, akinek kását / töltettél tüdejébe? / Mint víz alatti, elmerült harangok: / hintáznak-e hajnal fele agyadnál / a tizennyolc esztendős iskolások, / kiket felakasztattál?
    2)
    A Sorstalanságot én a Kádár-rendszerről írtam, és aki a hetvenes évek Magyarországán élt, annak azonnal észre kellett vennie, hogy aki ezt a könyvet írta, az ismeri a jelent, és gyűlöli. Egy olyan alkalmazkodási folyamatot írtam le ugyanis, amely minden elemében a magyar történelem 1956 utáni szakaszára emlékeztetett - így fogalmazott a zsidók elleni népirtásról írt könyve kapcsán Kertész Imre.”
  • 59. achilleus 2009. július 06. 11:38
    „Egy nagyon kemény írás:

    Czermanik

    Feledhetetlen pillanat: az asszony elszánt arca, ahogy előássa a holttestet. Odahajítja a család teraszára a diktátor testét. Ebben a földben nem nyughat.
    Utoljára frissítve: 2009. július 6., 09:32

    Ha visszatemetik, ő kiássa újra. Neki az apját, anyját ölette meg. Hihetetlen élmény volt ezt látni. 1987-et írtunk. Két évvel voltunk "a" miniszterelnök újratemetése, húsz évvel egy diktátor csontjainak kiásása előtt. Még semmit nem tudtunk. S húsz évvel azután, hogy meghalt, csak egy szót tudunk biztosan. Úgy keresztelték meg: Czermanik.

    Tengiz Abuladze 1984-ben készített Vezeklés című filmjének kerettörténete, hogy egy asszony nem képes belenyugodni abba, hogy városának egykori polgármestere, aki hatalmát arra használta ki, hogy véres diktatúrát vezessen be a városkában (természetesen a grúz Dzsugasvilit, a világtörténelem legvéreskezűbb diktátorát ábrázolta így 1984-ben rendezett filmjében a szintén grúz rendező), abban a földben nyughasson, melyet meggyalázott, ahol az ő szüleit elveszejtette a hatalom. A család hiába temeti el a diktátort, ő kiássa naponta.

    Elképesztő, miképpen tudnak valósággá válni filmek, műalkotások; akár egy plakát is (Ha forradalom lenne, Ön melyik tévét foglalná el?) Czermanik holttestét ismeretlenek kiásták és megcsonkították, csontjait szétszórták. Czermanikét, akit Kádár János néven ismertünk meg, úgy hogy mindenki tudta, soha nem volt a neve Kádár.

    "Másnap Párizs egyik külvárosi temetőjében jeltelen sírba temettek egy férfit. A halotti bizonyítvány szerint a megboldogult megállapíthatatlan személyazonosságú külföldi turista volt, aki 1963. augusztus 25-én,vasárnap autóbaleset áldozata lett. (...) A jelenlévők közül senki nem mutatott megrendülést (...)" Frederick Forsyth világhírű bestellere, a Sakál napjának zárósorai között olvashatjuk a fentieket. A temetésen mindenki tudja, hogy aki a sírba száll, nem egy ismeretlen turista, hanem a Sakál néven ismert terrorista, egy többszörös gyilkos. "Ha a Sakál nem Calthrop volt "- teszi fel a kérdést a főfelügyelő - "akkor hát ki az ördög volt?" Mert bizony nem tudták, kit földelnek el. De persze egyvalami halásos biztonságot nyert, ezt tudták róla. Egy szót:

    "Gyilkos."

    Kádár és pufajkásai 1956 novemberétől 1957 novemberéig 43 313 személyt ítéltek el első fokon. Közülük 1958 decemberéig, vagyis két év alatt 16 798 kapott tíz év feletti ítéletet - Hornyák Tibor, az ´56-os felkelők rabparlamentjének elnöke összesítette ezeket az adatokat 2004-ben. A mai napig hatalmas eltérések vannak a kivégzettek számát illetően. Hornyák úgy tudja, a fent jelzett időszakban 236 embert végeztek ki, de ekkor még 657 ügy volt folyamatban; Kahler Frigyes pedig azt írja: "egy 1958. december 31-én kelt statisztika szerint 259 volt a végrehajtott halálos ítéletek száma, más kutatás szerint 1963-ig 367 főt végeztek ki." Ne feledjük: Gosztonyi Péter 453 főről is írt. Kádár s társai többnyire fiatal embereket gyilkoltattak meg, életük virágában, egy olyan időszakban, amikor a fiatal emberek és asszonyok még nem "keresték magukat", hanem megtalálták - egymást, és családot alapítottak; a család akkoriban legalább 3, nem oly ritkán akár 5 gyerek vállalását jelentette. Az országból a kommunista terror évtizedes, véres dühöngése miatt szintén a Kádár-éra első heteiben elmenekült több százezer ember is egy olyan időszakban menekült el, amikor százezres lélekszám milliós szaporulatot jelentett. Volna.

    Istenem, számháborúzunk azon, hogy csak a börtönökben hány embert akasztottak föl Kádár hóhérai a forradalom után, s még szó szerint össze sem számoltuk a forradalom végnapjait követő, több hetes, máig definiálatlan és feltáratlan szovjet-magyar háború (nemzetközi jogi értelemben ugyanis az volt) alatt leadott sortüzek halottait. Csak 1956. december 8-án Salgótarjánban mintegy 131 halott maradt a kövezeten; közel 100 elhunyt azóta is azonosítatlan.

    Ne feledjük hát a legfontosabb szót: Kádár János gyilkos.

    Most, húsz évvel a halála után, becsületes magyar embernek nem juthat más szó az eszébe Czermanikről. Aznap, 1989. július 6-án történt, hogy - a sors keze - "a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa Nagy Imrét, az 1956-os forradalom és szabadságharc kivégzett miniszterelnökét és mártírtársait felmentette az ellenük 1958-ban emelt hamis vádak alól." Nagy Imre. Egy név, amitől a Czermanik egész életében betegesen rettegett. Legalábbis életének abban a szakaszában, amikor meggyilkoltatta Nagy Imrét, az ország utolsó törvényes miniszterelnökét, s helyette ő gyakorolta az egyszemélyes vezető hatalmát egy tökéletesen illegitim, a civilizált világban évekig még csak el sem ismert kormány élén. 1989 július 6-án aztán rajta is beteljesült a sors, és felesége, Tamáska Mária volt ÁVH-s főhadnagy mellett nyugodhatott, amíg csak ki nem forgatták a sírt.

    Húsz év után se feledjük: gyilkos.

    Faludy György nemcsak ezt tudta róla. Ő azt is tudhatta, ki volt Czermanik: "Egy országot / toltál át Ázsiába. / Tied a jelen. Agycenzúrázott / múltaddal mint vagy? Olykor, esti csendben / hallod-e újra, ahogy Rajk barátod / nyakcsigolyája reccsen? / Ha altatóval sem tudsz már aludni:/ Tóth Ilonka sóhaja utolér-e,/ s Losonczy hörgése, akinek kását / töltettél tüdejébe? / Mint víz alatti, elmerült harangok: / hintáznak-e hajnal fele agyadnál / a tizennyolc esztendős iskolások, / kiket felakasztattál?

    Ő tudta, hogy egy gyilkos.

    Mégis: egy nép jutott odáig, hogy nem fordult ki az emberek szájából a falat, amikor ettek ebből a koszos kézből. És szemfényvesztésből, összetarhált kölcsönökből, buta alkukból összeeszkábált kommunista bádogjóléttel érték be, elfeledve alapvető jogaikat, nemzeti identitásukat, határon túli testvéreiket, és főleg azt, hogy Czermanik kicsoda.

    Mert az emberek jó része ma sem tudja, hogy Czermanik gyilkos.

    Nem tudják, hogy 1950. január 1-jén Kádár János belügyminiszterként az ÁVO (Államvédelmi Osztály) helyett saját kezdeményezéseként hozta létre az ÁVH-t (Államvédelmi Hivatalt), hihetetlen mértékben megnövelve a testület hatáskörét. Ezt a szervezetet aztán példátlan jogkörökkel ruházta fel. A terrorszervezet székháza az Andrássy út 60. volt, korábban a nyilasok "Hűség Háza" néven tartottak itt fenn irodákat. Biztos ami biztos, saját elvtársai egy ideig őt magát is lecsücsültették.

    De az embereknek azt mondták, hogy őket nem érdekli az ÁVH. És elhiszik, hogy őket éretlen, pattanásos kiskamaszok szintjén vegzáló, igénytelen bulvárlapok érdeklik, meg a némi ügyeskedéssel összeharácsolható anyagi javak.

    És nem tudják, hogy Kádár elárulta a hazáját. Balás-Piri László, a Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) alelnöke fogalmazta meg frappánsan Kádár árulását: 1956. november 1-jén közvetítették azt a rádióbeszédét, amelyben megdicsérte a munkásfiatalokat, hogy élen jártak a forradalomban, majd azon nyomban hátraarcot csinált, eltűnt a kormányból és Budapestről, később (az oroszoktól) elvállalva a gyászos helytartói szerepet.

    Húsz év eltelt a halála óta, de tíz magyarból egy ha rávágná, hogy Kádár volt a felelős azért, amiért megszálló hadseregként vonultunk be Csehszlovákiába 1968 augusztus 21-én. Pedig 1968 július 14-15-én Varsóban ő maga minősítette nacionalista elhajlásnak azt, hogy a csehek nem vettek részt a találkozón, és fogadta el a szomszédos ország megszállásának gondolatát.

    A Sorstalanságot én a Kádár-rendszerről írtam, és aki a hetvenes évek Magyarországán élt, annak azonnal észre kellett vennie, hogy aki ezt a könyvet írta, az ismeri a jelent, és gyűlöli. Egy olyan alkalmazkodási folyamatot írtam le ugyanis, amely minden elemében a magyar történelem 1956 utáni szakaszára emlékeztetett - így fogalmazott a zsidók elleni népirtásról írt könyve kapcsán Kertész Imre.

    Húsz év múlva is csak azt látjuk, hogy a Kádár-rendszer több évtizedes korszaka legalább akkora károkat okozott nekünk, mint az 1956-os megszállás és a kivégzések. A földjeiről városi lakótelepek nyomorába űzött parasztság, a millió számra elabortáltatott, egészséges magyar magzatok (államvallásként adagolva, hogy "nyulak" a sokgyerekesek, és nem a családnak, hanem magunknak kell élni), a nemzeti öntudatától megfosztott, ateista, üres tekintetű, cinikus, destruktív világnézetű "lakosság", amellyé egy Istenben, hazában hívő nemzet süllyedt - sorolhatnánk, hová jutottunk. S elővehetnénk az elmúlt húsz évet, melynek során távolléte, Czakóval fogalmazva, nem töltötte be azt a hihetetlen űrt, amit hiánya okozott.

    De ma, halála napján, mint a film címe hirdette, a vezeklésre várunk, legalább ma is élő bűntársaitól, az utódpárt felelősei részéről.

    Hogy nézzenek már szembe végre ezzel a terhes örökséggel.
    (Udvardy Zoltán, mno.hu)”
  • 58. trainman 2009. július 06. 10:29
    „PEPE 2009.07.06. 10:11

    Mit tiszteljek egy gyilkos hazaárulón? Az utóbbi húsz év se volt mondjuk kutya! Köszönhetően a módszerváltás alkuinak, melyeket Kádár örökösei kötöttek, és még mindig köztünk vannak, és bomlasztják az országot.”
  • 57. PEPE 2009. július 06. 10:13
    „20 ÉVE HUNYT EL XX.SZÁZAD KIEMELKEDŐ ÁLLAMFÉRFIJA , A NÉPÜNK BARÁTJA , KÁDÁR JÁNOS ,TISZTELETTEL EMLÉKEZÜNK. 55-ös! Az utobbi 20-év meg 200 milliárd doláros adosság hegyet hagyott maga után, meg sok hajléktalant”
  • 56. PEPE 2009. július 06. 10:11
    „20 ÉVE HUNYT EL XX.SZÁZAD KIEMELKEDŐ ÁLLAMFÉRFIJA , A NÉPÜNK BARÁTJA , KÁDÁR JÁNOS ,TISZTELETTEL EMLÉKEzünk. 55-ös! Az utobbi 20-év meg 200 milliárd doláros adosság hegyet hagyott maga után, meg sok hajléktalant.”
  • 55. trainman 2009. július 06. 09:36
    „Húsz évvel ezelőtt hunyt el a történelmünk eddigi legnagyobb megtorlását irányító Kádár János. Sokan még mindig úgy emlékeznek vissza a diktatúra éveire, amely biztosította a folyamatos gyarapodást, azonban Kádár 1989-re teljesen csődbe vitte a gazdaságot, valamint több mint 20 milliárd dolláros adóssághegyet hagyott maga után. (MNO)”
  • 54. trainman 2009. július 06. 09:33
    „,,Egy országot / toltál át Ázsiába. / Tied a jelen. Agycenzúrázott / múltaddal mint vagy? Olykor, esti csendben / hallod-e újra, ahogy Rajk barátod / nyakcsigolyája reccsen? / Ha altatóval sem tudsz már aludni:/ Tóth Ilonka sóhaja utolér-e,/ s Losonczy hörgése, akinek kását / töltettél tüdejébe? / Mint víz alatti, elmerült harangok: / hintáznak-e hajnal fele agyadnál / a tizennyolc esztendős iskolások, / kiket felakasztattál?

    Kádár János egy gyilkos volt. Hazaáruló.”
  • 53. tulipant 2009. július 06. 01:31
    „Hozzaszolok tobbsege, kicsit tavolabbra kellene latni attol hogy a Kadar-korszakban megvolt a mindennapi kenyer es a masfeles tanacsi panellakas. De ennek a minimalis joletnek es biztonsagnak nem volt gazdasagi alapja, egesz kolcsonokbol lett amit utana kellett visszafizetni es ezert adosodott el az orszag. A legnagyobb problema az hogy az emberek nem latjak be, hogy ahhoz a jolethez ami a nyugati orszagokban van kell egy par szaz eves polgari mult, ami Magyarorszagon nincs meg. En is kulfoldon elek, igy tudom. Es pontosan az a baj, hogy ha ez a negyven ev kommunizmus nem lett volna, akkor az orszag akkor jarta volna be ennek a fejletlen demokracianak es kapitalizmusnak az elso lepeseit, es nem most. A nyugati orszagokban is bejartak ezt, csak huszas harmincas, negyvenes otvenes evekben. Ott akkor volt nagyon nehez, Magyarorszagon meg most. Es ami a dolgokat meg nehezebbe teszi, hogy az emberek itthon kozben a negyven ev szocializmusnak koszonhetoen "szocializalodtak", vagyis magatol ertetodonek tartjak a jolfizeto allast, ingyenes orvost, oktatast. Pedig ez itt kint sincs meg most sem igy. Itt nagyon sok olyan dolog is penzbe kerul amiert otthon meg most sem kell fizetni.”
  • 52. comet 2009. július 05. 21:44
    „45- zehn- Kádár nem hívta be az oroszokat, mert Kádár ahhoz nagyon pici volt és mellesleg ő is azt szorgalmazta hogy kimenjenek! Az oroszok embere egyébként Nagy Imre és Münnich volt akkortájt.
    Az orosz bevonulásról Hruscsov döntött, Kínai és amerikai jóváhagyással, de egyeztetett a szocblokk vezetőivel is, így került a képbe Kádár. Valójában már mindenki tudott a bevonulásról, csak a magyarok nem. Meg akkortájt volt egy Szuezi válság is meg egyebek amik renedesen bekavartak, úgyhogy Kádár csak az árral sodródhatott és örülhetett hogy nem darálta le a gépszíj Nagy Imréhez hasonlóan. Befolyásolni bármit is csak jóval később tudott.
    A zavaros időszakról egy összefoglaló itt:

    http://www.politaktika.hu/hirek/1956_kadar_janos_korszak”
  • 51. csavok 2009. július 05. 20:41
    „Romsics Ignác számomra a TÖRTÉNÉSZ. Méltó utódja híres elődeinek (László Gy., Kosáry D. ...). Kiválóan látja a történelmet, megpróbálja objektíven visszaadni a történéseket. Most jelenik meg kéthetente a Magyarország története 24db egyenként kb.100 oldalas kötetben. Olvasmányos, természetesen nem túl részletes de érdekes, ennek a sorozatnak Ő a szerkesztője. Ajánlom olvasásra.
    Bocsánat az elkalandozásért. A témához szólva: Én egyetlen dologban látom a titkot ez pedig a vezető (mármint Kádár) példamutatásában, becsületességében van. Ez a titok és nem is kell tovább keresgélni. Ő nem lopott, nem mutyizott és amíg volt hozzá ereje az alatta lévőket is terelgette a becsület útjára. Nagyon sajnálom azokat akiket a félreoktatás, az idióta "történészek" (lásd.:Kornis Mihály) könyvei félrevezetnek. Véleményem szerint számára az október 30-i események jelentették a forradalom végét. Mező Imrével együtt dolgozott a földalatti mozgalomban és barátok voltak.
    Mondana valamelyik kádárgyalázó a mostani "politikusok" közül egyet is aki a cipőjét kipucolhatná.
    Ezek között csak rablók, tolvajok és hazaárulók vannak (természetesen pártoktól függetlenül).
    De azért várom a névsort kedves Fórumozók !
    A fenti véleményt az írta aki soha semmiféle pártnak tagja nem volt és nem töltött be magas állást a kádárrendszerben, csak átélte azt a rendszert is meg ezt is (tehát nem csak hallott róla valamit).”
  • 50. Pengemester 2009. július 05. 16:02
    „Behívta az oroszokat? Ehh...tényleg azt hiszi mindenki,hogy a forradalom előtt nem tartózkodott orosz katona hazánkban? Ez mondjuk nem igaz,mert akkor nem követelhették volna a kivonulásukat. Amikor 20 éve kivonultak,évekig tartó folyamat volt,emlékszem,mekkora tehervonatok mentek. Az évtizedekkel ezelőtti technikai színvonalon meg két nap alatt összecuccoltak,majd ahogy elhagyták az országot,máris fordultak vissza? Na ez a nem igaz. Az én véleményem szerint nem is mentek sehová. Az teljesen más dolog,hogy Moszkvából engedélyezték,hogy Ivánék is beleavatkozhassanak az eseményekbe.”
  • 49. varadipal 2009. július 05. 14:31
    „Mégsem volt semmi 1957-88-ig a Kádár éra, ha ilyen sokan, és aránylag értelmesen tudnak vitatkozni róla.
    Azt gondolom, a történelemben 20-30 év nagyon kevés idő egy korszak reális megítéléséhez. Ha van idő, várjunk még egy kicsit ezzel, mert túl sok még a személyes sérelem, és személyes pozitívum is.Mindkettő zavarhatja a tisztánlátást. A munka és a létbiztonság becsületét azért minden korban a prioritások közé kellene sorolni. A szabadságjogokat megelőzi az élethez való jog, akárhogy is nézem.”
  • 48. maradando 2009. július 05. 13:57
    „2012-ben lenne 100 éves Kádár János. Vajon újra temetik-e ? Akkor a ceremoniával egyűtt szükség lenne egy újabb immár igazi rendszerváltásra !Bár erről is gondoskodtak egyesek,hogy ne legyen csont, ami fontos lenne a szertartásházhoz.De a rendszerváltás anélkűl is megvalósulhatna végre.Kádár hitte amit tesz azt a dolgozó népért teszi ! És az elmúlt 20-év ál-szocializmusa ezért tett valamit ?”
  • 47. theseus 2009. július 05. 13:19
    „Kádár-titok? Nem kell húsz évvel a bukása után is mitizálni ezt a diktátort, még ha puhább is volt Rákosinál vagy Sztálinnál. Nincs itt semmiféle titok: vasfüggöny, 200 ezer orosz katona, ügynökök serege és cenzúrázott, hazug sajtó és propaganda-gépezet tartotta fenn a politikai hatalmát. A gazdaságit meg a kölcsönök. Abból futotta a 1,5 szobás panelek felhúzására, meg a Trabantokra, azokra is éveket kellett várni.
    Most nagyobb a létbizonytalanság, de a lehetőség is több, csak élni kell vele. Az a létbiztonság, ami akkor volt, csak egy börtönben való, nagyon alacsony színvonalú, hazug vegetálás volt. Azt az egyenlősdit én nem sírom vissza, csak az nosztalgiázik utána, aki annyira hozzászokott, hogy aztán már nem tudott váltani.”
  • 46. Mil 2009. július 05. 11:43
    „Jajj, mikor hagyunk már fel ezzel a baromsággal hogy "behívta az oroszokat"?? Azokat nem kellett hívni. MAx formálisan "hívatták" magukat, hogy legitimizálják jelenlétüket.
    Ez nem úgy nézett ki, hogy hát kit érdekel Mo, menjenek csak át nyugodtan a másik tömbbe, szakadjanak csak ki nyugodtan a VSZ-ből, kit érdekel. Lófüttyöt. A SZU ezt nem engedhette meg, mert domino hatáshoz vezetett volna, ez később, a Brezsnyev-doktrínában meg is lett fogalmazva. Moszkvában eldöntötték. Kádár csak a balek volt, a csicska, akivel elvitették a balhét.”
  • 45. zehn 2009. július 05. 11:13
    „Kádár nagyot hibázott, amikor Nagy Imre kivégzését nem akadályozta meg, behívta az oroszokat, és megtorolta 56- ot. Ezt leszámítva, az adott politikai helyzet szorításában a maxiumot hozta ki.Eszméiben szilárdan hitt, puritán, sztáralűröktől mentes életet élt. A bűnözés mértéke össze sem hasonlítható a maival. Adó, munkanélküliség nem volt. Ez a rendszer viszont nem volt örökké fenntartható mert mögötte nem volt erős gazdaság, csak annak látszata. Mindent a kölcsönök fedeztek.Bukása törvényszerű volt. Nem sírom vissza, mert bár nem volt létbizonytalanság, de az emberi szabadság olyan alacsony szintre volt korlátozva, amilyet mégegyszer nehezen viselnék el.Ennek ellenére Kádárt nagyformátumú politikusnak tartom, minden hibájával együtt.”
  • 44. comet 2009. július 05. 10:20
    „Kádár rendszere fölött eljárt az idő, azt ´visszasírni´ értelmetlen. Viszont Kádár olyan alapokat teremtett ahonnan lehetett volna hova tovább lépni. Ma már hihetetlen hogy magyarország milyen iparral mezőgazdasággal rendelkezett, és hogy gazdaságilag a legjobban állt a szoc. blokkon belül az adósságai ellenére. Sajnos a rendszer váltás a tovább lépés helyett szétverte az alapokat, az országot kifosztották és idegen kézre játszották. Az IMF hiteltől is meglehetett volna szabadulni. Egyeseknek az volt az érdeke, hogy ez ne történjen meg.”
63 hozzászólás

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Európa-díjra cserélték a Gyurcsány-fotókat

Szeged - Kimaradt Gyurcsány Ferenc fotója A szegedi nagyárvíz képeskönyve című könyv diákoknak szánt, javított kiadásából. Tovább olvasom