Délmagyar logó

2018. 12. 19. szerda - Viola -9°C | 1°C Még több cikk.

Miért érdekelte a hellén pogányokat a kereszténység?

Augusztus 27-én kezdődik az idei szegedi nemzetközi biblikus konferencia. Témája igazi tabutörő téma: mit lehet megtudni az Újszövetség keletkezéséről a korabeli pogány hellén szövegekből?
Az Újszövetség hellén és judaista háttere" - igazi vallástörténeti különlegesség lesz az augusztus 27-én kezdődő 29. Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia témája. Az ókori hellenizmus klasszika-filológia szakértői és a bibliatörténészek még soha nem jöttek össze Magyarországon közös konferenciára.

- Az Újszövetség könyveit mi, keresztények kinyilatkoztatott szövegeknek tartjuk, de másfelől a hellenisztikus irodalom részei is – mondja dr. Benyik György, a konferencia igazgatója. - Ha összehasonlítjuk az újszövetségi írásokat a párhuzamos antik szövegekkel, bepillantást kaphatunk, hogy a keresztény tanításból mi keltette fel a korabeli pogány hallgatóság figyelmét. Milyen gondolatok miatt rokonszenveztek az antik hellenista hallgatók a keresztény misszióval? Hiszen az Újszövetségben megjelenő isteni sugalmazás sosem szó szerinti üzenetet, hanem tartalmat jelentett! A kereszténység hirdetőinek már a kezdet kezdetén figyelembe kellett venniük hallgatóságuk műveltségét. Jézus arámi igehirdetői kultúrával egy palesztinai zsidó közösséghez beszélt, Pál apostol igehirdetése pedig éppen egy olyan hallgatóság előtt történt, akik közül a legműveltebbek ismerték az antik filozófiai és a sztoikus irodalmat. Ez az alkalmazkodás később is megmaradt. Amikor a hellenizmus kora letűnt, a latin lett az univerzális nyelv, amihez szintén alkalmazkodott a bibliai igehirdetés.
 

Az antik-hellén műveltség a kereszténység terjedésének első szélesebb közege volt. Jellemző, hogy az ókori 1. vagy 3. században görög nyelven kreáltak egy apokrif művet, amelyben Pál apostol és Seneca beszélgetnek. A közönség sokáig hitte, hogy a mű igazi, csak jóval később, a 4-5. században derült ki a hamisítás.

A 3. században a rétor iskolákban, vagyis a hellenisztikus kor bölcsészkarain végzett növendékek, Nüsszai Gergellyel kezdve egyre többen léptek be a keresztlény egyházba, amelyben így megszaporodott a klasszikus hellenisztikus műveltségű követők száma.

Csak később, a dogmatikus viták következtében kezdte el zavarni az ókeresztény egyházat a hellenisztikus háttér. Nem csoda, hiszen Julianus (331–363) apostata (vagyis hitehagyott) császár támogatásával a hellén párhuzamokra hivatkozva vissza akarták állítani a pogány rituálékat és kultúrát. Az egyház tagadni kezdte, hogy a „pogányok zavaros meséinek" szerepe lenne az Újszövetség értelmezésében.

Az Újszövetséget másoló bizánci könyvtárakban ekkor a hátsó sorokba tették a hellenisztikus műveket, hogy az olvasók ne férjenek hozzájuk. A görög nyelvű hellén irodalom lassan feledésbe merült, az Újszövetség egy latin nyelvű értelmező közegbe került.

Csak majd a reneszánsz fedezte fel újra a hellén kor szerzőit. A konfliktusok azonban újjáéledtek, mivel ekkor a hellén irodalom felfedezése a katolikus egyházzal szembeni keresztény ellenkultúrát kezdte jelenteni.
A reformátor Kálvin János Kommentár könyveiben sokat idézett az antik szerzőktől, de mivel a református prédikátorok a Bibliát akarták oktatni, a hellén párhuzamokból nem vont le messzemenő következtetéseket. A szintén svájci Johann Jacob Wettstein (1693-1754) foglalkozott először az Újszövetséggel kapcsolatos a hellén párhuzamok gyűjtésével.

Az, ahogyan ma tekintünk a hellenisztikus kultúra és a Biblia kapcsolatára, Adolf Harnack (1851-1930) biblikus és porosz kulturális minisztertől ered. Ő hozta létre a klasszikus nevelési eszményű gimnáziumot, ahol a műveltséghez a Biblia mellett hozzátartozott a római és görög irodalom is. Ez a modell élt az Osztrák-Magyar Monarchiában és Európa-szerte egészen a bolognai oktatási reformig.

- A vitákra jellemző – mondja Benyik György –, hogy a filozófus Friedrich Nietzsche (1844–1900) a kereszténységet és a zsidóságot az antik görög kultúra megrontásával vádolta. Pedig a keresztények széles körben terjesztették az ókorban csak szűk körben ismert sztoikus filozófiai morál legjobb meglátásait. Az evangélikus hellenizmuskutató, Bruno Bauer (1809–1882), (egykor Karl Marx barátja volt!), számos keresztény tanítást a hellenizmusból kísérelt meg levezetni. Válaszul az ilyen szemléletű kutatás hosszú időre elfogadhatatlanná vált a katolikus egyházban. 

Napjainkra a német klasszika-filológusok mintegy 10 ezer antik szöveget fordítottak le a négy kötetes Neuer Wettstein projekt keretében. A könyvek kiadója, Udo Schnelle a szegedi konferencián is előadó lesz.

Ugyancsak itt lesz a katolikus Klaus Berger német vallástörténész, aki új fejezetet nyitott az Újszövetség hellén vonatkozásainak kutatásában. 1987-ben megjelent munkájában több száz antik szöveget állított párhuzamba az Újszövetséggel, és rendszerezte a hasonlóságokat és különbségeket.

E munka magyar fordítása (az antik szövegek fordítása eredeti nyelvből történt!) jelent meg az idei könyvhétre Benyik György és Szőnyi Etelka gondozásában a JATEPress kiadónál „Vallástörténeti szövegek az Újszövetséghez" címmel.

A 29. Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia programjáért ide kattintson. Helyszín: Szegedi Dóm Látogatóközpont.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Olvasónk írta: Csendrendelet ellenőrzés és büntetés nélkül

Tovább olvasom