Délmagyar logó

2018. 12. 14. péntek - Szilárda -3°C | 3°C Még több cikk.

Miért Mikulás? És tényleg ˝megcsinálták˝ a Télapót? És Ön melyik elnevezést használja? Szavazzon!

Eltérő eredettörténet után ma már jobbára elfogadott, ha szinonimaként használják a Télapót, ha a Mikulásra gondolunk. Pedig a kereszténységben gyökerező Mikulás mellett a Télapó teljesen vallásmentes hagyománnyal bír, ráadásul egy erős nézet szerint a kommunizmusban ,,erőből" hozták létre.
A Mikulás, vagyis az ajándékozás hagyományáért felelős alak valóban létező személy volt: a 200-as évek közepén (egyes források szerint 245-ben, mások szerint 270-ben) született Patarában Szent Miklós, akit püspök nagybátyja nevelt fel a helyi kolostorban. Később papnak állt, és egész életét a gyerekek és a szegények megsegítésének szentelte.

Mégis egy legenda az, ami az egész Mikulás-hagyományt megteremtette.

Anatólia fővárosának, Myra püspökeként sem hagyott fel azzal, hogy segítse a rászorulókat. Nem messze tőle lakott egy apa három gyerekkel, akik annyira szegények voltak, hogy az egyik testvérnek el kellett menni rabszolgának. Miklós végig hallgatta, amint arról próbálnak dönteni, melyikük legyen az. Még aznap este egy pénzzel teli zsákot hagyott a család ablakában. Ezt három egymást követő évben ismételte meg, mindig ugyanazon a napon. Amikor aztán bedeszkázták az ablakokat, a kéményen át dobta be a pénzt, amely pont a legkisebb gyermek csizmájába pottyant. Innen jött aztán az a hagyomány, hogy a Mikulás csak annak hoz ajándékot, akinek tiszta a cipője.

Maga a mikulás szó szlovák vagy cseh eredetű, az ajándékozás pedig osztrák hatásra épült be a hagyományba. Nálunk mégsem Szent Miklóstól eredeztetjük a Mikulást: a néprajzkutatók szerint az európai népek mitológiájához köthető Láncos Miklós, a telet elijesztő, övén láncokat csörgető figura. Lassan mégis kiszorította őt a keresztény Mikulás.

A Miklóssal összemosódott Télapó alakja is pogány gyökerű, hiszen a téli napfordulókor szerencsét és ajándékokat hozó alakoknak nagy kultuszuk van egész Európában.


A Miklós-napi ajándékozás mai formája csak a 19-20. század fordulóján kezdett elterjedni. Népszerű elképzelés, hogy a 20. század első felének politikai történései miatt már a két világháború között keresték a megfelelő helyettesítő szót. Az ügy egészen a második világháború utánig elhúzódott, de az 50-es évek vallásellenessége miatt már teljesen le akarták váltani a Mikulást, és a télapó szót kívánták bevezetni, ami egyrészt az orosz gyed maróz (fagy apó) tükörfordítása, de a szláv szomszédainknál is megtalálható Fagy Apó, a mellette megjelenő bábuska (’öregasszony’, Fagy Anyó) és az unokájuk, Sznyegurocska (Hópelyhecske) alakja is.

A szó azonban az MTA Nyelvtudományi Intézetének gyűjtése szerint már jóval korábban is létezett, és azóta is formálódik. Tél apót, különírva már Arany János és Mikszáth Kálmán is ismerte és használta műveiben. Egybe írva egy 1895-ben született Komjáthy Jenő-versben jelenik meg először. Krúdynál találták az első bizonyítékot arra, hogy 1914 körül már létezett valamiféle sztereotipikus ábrázolás. A Télapó, mint a Mikulás helyettesítője először az ötvenes évek elején jelent meg egy cikkben, közel egy évtizeddel később Kiss Lajos Mikulás, Télapó, Krampusz című írásában elemzi, hogy a Mikulás és a Télapó alakja milyen közel került egymáshoz, és Kiss volt az első, aki ezt kifejezetten az orosz hatással magyarázta.

A Télapó végül végül Moritz von Schwind német festő és meseillusztrátornak köszönhetően 1847-ben nyerte el végső formáját, a fehér szakállas, piros ruhás, csuklyás, kövérkés és idősödő alakját.
 

Ki hozza az ajándékot?

A sajátunktól eltérő, de mégis a legismertebb hagyomány az Egyesült Államoké. A holland telepesektől eredő Santa Claus a kéményen át érkezik, és zoknikba, csizmákba és a fa alá rakja az ajándékokat december 25-én reggel. Hasonlóan tesz Angliában „Karácsonyapó" is, aki a németeknél egy nappal korábban, 24-én este érkezik. Ennek ellenére a jobbára katolikus területeken megjelenik Christkind is, aki a mi Jézuskánk megfelelője. A német gyerekek december elején is kaphatnak az adakozó lovagtól, Ruprechttől.

A skandináv országok közül Svédországban a Jultomtennek nevezett manó hozza zsákjaiban az ajándékokat, míg a finnek szerint a Lappföldről érkező Joulupukki . Aki ma az „igazi" Mikulás, pedig ő egy kimosakodott krampusz: neve a Julbukkból ered, aki a skandináv mitológiában a fagyos tél démona volt. A holland Mikulás, Sint(er) Klaas fehér lovon érkezik, de van Karácsonyapójuk is, de ő nem hoz ajándékot.

Sokkal később, Vízkeresztkor kapnak ajándékot az olasz és a spanyol gyerekek: előbbiek általában Vízkereszt Szülöttétől, La Befanatól, míg hispánok a Háromkirályoktól (Los Reyes Magos). A piros ruhás Mikulás azonban egyre jobban kezdi kiszorítani a régi hagyományokat, így egyre előbbre tolódik az ajándékozás is.

Még Marokkóban is ismerik a Mikulást, de igazi népszerűségre Fekete Péternek van, aki valószínűleg Szent Miklóshoz kötődik. A pap több gyerek életét mentette meg a kalózoktól, Fekete Péter őse is egy ilyen megmentett fiú lehetett.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Darvasi László lett Az év írója - Fotók

Darvasi László lett Az év írója - Fotók
Tizedik alkalommal szavazhatott a közönség kedvenc színművészeire, filmes és irodalmi alkotóira. Tovább olvasom