Délmagyar logó

2018. 12. 19. szerda - Viola -9°C | 1°C Még több cikk.

Minden, ami rádió

Majdnem ezer rádiót gyűjtött össze félszáz év alatt a szegedi Nuber Sándor. A nyugdíjas mester minden kincsét megjavítva őrzi – a hozzájuk kötődő emlékekkel együtt.
Ennek a Tündének 1961-ben 1290 forint volt az ára – mutatja Nuber Sándor. Fotó: Segesvári Csaba
Felsővárosi panellakásán már régen túlcsordult a kollekciója, ezért három garázst is megtöltött a kincseivel a hatvanhét éves szegedi rádiógyűjtő. Nuber Sándor szerény becslése szerint közel jár már az ezer rádióhoz. A nyugdíjas férfi minden egyes új szerzeményt részekre bont, megtisztít, és javít, hogy életet leheljen bele. Az alkatrészeket lomtalanításból, csereberéléssel és vásárokon szedi össze. Otthon sebész szikével, csipesszel műti darabjaira és rendszerezi.

– Hogy melyik a kedvencem? Ez az egész sor – mutat a szekrény tetején vigyázzállásba rendezett szerkezetekre. Aztán, bármennyire gyorsbeszédű is, lelassít. Elgondolkodik. Végighúzza a kezét egy másik soron. Nem hagyja cserben a szeretteit. – Meg ez a sor is. Ezeket '54-ben gyártották a pesti finommechanikai vállalatnál. Ez a kis testes ez redőnyös Orion '57-ből. Nekem minden sorozat megvan. Ez a kicsi elefántcsont színű '54-es az első magyar hordozható zsebrádió. És a magyar Terta és Orionton mellett természetesen itt a nyugati hullámmal a Grundig, Siemens, Telefunken, Philips, Sony, Koyo, Toshiba. A nagy keleti rádiózást az orosz Sokol képviseli.

A legnagyobb élvezet a gyűjtőnek, amikor egy mások által „összegányolt pancs" először magához tér és megszólal. Beállítja az adóit, és hol az egyik, hol a másik hangját hallgatja. Bőrtokos, fakávás, digitális, könyvszerűen felnyitható, csöves és tranzisztoros – minden, ami a rádiózás történetéhez hozzátartozik. Büszkeségeinek Nuber Sándor katalógusokban néz utána, majd a saját gyűjteménye leltárjába is pontosan rögzíti az adatokat.

– Gyerekkoromban misztikus dolognak hittem, miként hallható itt, amit Pesten belemondanak egy csőbe. Sokat spekuláltam rajta, aztán barkácsoltam magamnak egy rádiót – idézi fel izgatottan a legelsőt. – Az ötvenes évektől jártam a Mars téri zsibvásárra, és a flamand, meg a német rádió lett a kedvencem. 1957 óta gyűjtöm, javítom őket. Nem volt vásár, ahol ne fordultam volna meg. Szerelmes lettem a rádiókba. Ennek a Tündének 1961-ben 1290 forint volt az ára, én meg szakmunkásként 1100-at vittem haza havonta. Apám látta, mennyire megszállottan szeretnék egyet, hát megtoldotta a pénzemet.

Nuber Sándor a moziüzemi vállalatnál lett elektroműszerész, az ottani kollégája tanította ki mindenre. Aztán egyre divatosabb lett a rádió, sőt hónuk alatt rádióval vagy éppen egy Mambó magnóval villogtak az utcán. A gyűjtő a nősülést is halogatta, sokáig a rádió volt neki az első. És persze, egy kis piros műanyagrádió hozta össze a feleségével, aki megkérte, javítsa meg. A mester pedig beleszeretett, egymásra hangolódtak. Azóta együtt veszik a világot: a kecskeméti, vásárhelyi, makói és szabadkai adók muzsikáját.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Magyar Anna a Fidesz-frakció megyei közgyűlési elnökjelöltje

Magyar Annát jelöli a Fidesz a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöki posztjára. A frakció erről a tegnap… Tovább olvasom