Délmagyar logó

2018. 12. 13. csütörtök - Luca, Otília -4°C | 3°C Még több cikk.

Piacozók, fagyizók, állatkertrajongók

A palicsi állatkert és a szabadkai piac lett a nagy nyertese a szerb és a magyar vasúttársaság akciójának. Egy napig mindenki ingyen utazhatott Szeged és Szabadka között. Annyian szálltak vonatra szombaton, mint máskor két és fél hét alatt.
Szabadkáról sokan jöttek Szegedre az ingyenvonattal Fotó: Karnok Csaba
Döbbenten nézték a vasút mellett lakók a hatalmas vonatot szombat délelőtt. Szegedről az apró sínbusz helyett ezúttal hét fülkés kocsit indítottak Szabadkára. A szerb és a magyar vasúttársaság nyílt napot hirdetett, mindenki ingyen utazott. Röszkéig tűrhető sebességgel gurultunk, ott nagy csapat határőr lepte el a vonatot – készültek. Azután elhaladtunk a fehér karók mellett, melyeken az „MNK" és „SCG" betűk két nem létező ország határát jelölték. A vezető rögtön fékezett, és egy megfáradt biciklis tempójában döcögtünk tovább, a vonat csak Bácsszőlősnél gyorsult.

Barátságos elefánt

A kirándulók jórészt Palicsig jöttek. A főút menti rendezetlen épületek után lenyűgöző a park és a tó környékének szépsége. A monarchia idején épült villák fokozatosan újjászületnek. Csakúgy, mint az állatkert, ahová a leszállók többsége tartott – fókát, elefántot Szegeden nem látni. Főleg olyan bájos és barátságos elefántot nem, amely a látogatók kezéből elfogadja a füvet, és szívesen tép ormányával a gyepből a bámuló gyerekek orra előtt.

Laki Juditék Röszkén szálltak föl. A körülöttük ülők mind piacozni indultak – ők azonban állatkertrajongók. Szegeden ha nyitáskor bemennek a
Szeged–Szabadka számokban

A nyílt napon 1600-an utaztak a két város között vonaton, ennyi utas egyébként két és fél hét alatt jön össze. Bár hatszáz részvételi jegyet adtak ki, a Szegedről reggel induló vonatra végül négyszáznál kevesebben szálltak föl. Sokakat elriasztott az esősnek ígérkező időjárás. Reggel Szabadkáról 253-an jöttek át Szegedre. Napi négy vonat jár a két város között, a jegy ára durván ötszáz forint – az euró árfolyamától függ. Az állatkertbe a belépő kétszáz dinár, de családi, csoportos kedvezményeket adnak. Palics egyik eldugottabb, de elegáns éttermében 330 dinár körül adnak egy menüt, és hasonló az ár Szabadkán is. Ezért szabadon szedhetünk levest egy nagy tálból, adnak salátát, házi sütésű zsemlekenyeret, sültet körettel, és valami süteményszerűséget. Ha nem tetszik a menü, főételt 300-400 dinár közötti áron kínálnak. Egy korsó csapolt sör vagy üdítő egy kellemes teraszon: 80 dinár.  
vadasparkba, este hatig maradnak. Azt mondják, Palicson látszik, igyekeznek szépen, tágasan elhelyezni az állatokat, csak néhány öreg, szűk ketrec látványa elszomorító. Amíg a lassú szakaszon ment a vonat, a sínek melletti mocsár madárvilágában, a gondozott gyümölcsösökben gyönyörködtek.

A többség viszont Szabadkára utazott piacozni, várost nézni. A belváros gyorsan fölfedezhető, bejárható, öröm nézni, ahogy a leghíresebb szecessziós épületeket felújították. A sok magyar felirat mellett még fájóbb azok hiánya – főleg az új boltok, kávézók esetében. Ha a vezetés igyekszik is a háromnyelvűség látszatát fenntartani, és utcatáblákon, hivatalos intézményeken példát mutatni, a vállalkozások már nem szenvednek ezzel.

Mozdonyos pecsét

Visszafelé, a vasútállomáson Barba és Szegedre is indult vonat. Többen a tengerhez vágytak; az információban elmondták 3400 dinár a retúrjegy, 450 dinár a fekvőhely. Maradtunk a félórás késéssel induló szegedi ingyenvonatnál. Csakúgy, mint Tanácsék. A Palicsról hazafelé tartó család gyerekestül még nem járt a Vajdaságban. Az állatkertben töltötték a legtöbb időt, tetszett nekik, hogy – a Szegedi Vadasparkhoz viszonyítva – jobban megközelíthetők az állatok. A gyerekeknek a határátlépés is kaland: a kisebb lány örömmel mutatta, hogy mozdonyos pecsétet kapott Horgoson.

– Már ezért érdemes volt eljönni – mutatott M. Zsuzsa a felújított szegedi nagyállomás díszes lámpáira, tiszta falára. A középkorú hölgy – aki társaival egyetemben nem engedélyezte, hogy teljes nevét megírjuk, és nem volt hajlandó megmondani, miért – barátnőjével ruccant át Szabadkáról szombaton az ingyenes, Szegedig közlekedő vonattal. – Miért ne jöttünk volna, ha van ez a lehetőség? Elvégre szabad szombat van – mondta, s a körülötte hömpölygő tömeg jelezte, véleményével nincs egyedül. Fél 11-kor három kocsi futott be, több mint kétszáz utassal. – A legtöbben villamosra szállnak, mi viszont megnézzük, mennyi idő alatt érünk be a belvárosba gyalog. Fagyizunk egyet. Ha jobb lenne az idő, a strand is szóba jöhetett volna – mutatott esernyőjével a borongós égre L. Júlia. Ő egyébként két hete járt Szegeden utoljára, a Rudolfot nézte meg. Akkor sem volt szerencséje az időjárással, éjjel negyed háromig ült a szabadtéri nézőterén.

Most megúszta másfél órás utazással. – Igaz, a mi oldalunkon kicsit zötykölődni kell – mondták, majd útnak indultak a Virág felé. Nem maradtak sokáig, fél egykor indultak vissza. Az utolsó szerelvény viszont háromnegyed ötkor ment.

Nem csalódtak

A többség ezt választotta. Köztük a Csordás és a Gubi család is. – Együtt jöttünk át Szegedre ingyenjeggyel, hoztuk a gyerekeket is – mesélték. Bár máskor gépkocsival jönnek itt élő barátaikat meglátogatni, most úgy döntöttek, kipróbálják a vasutat. Sem ebben, sem a városban nem csalódtak: kényelmes útjuk volt, s bár délelőtt esett az eső, utána kegyes volt hozzájuk az időjárás. Így nagy sétát tudtak tenni a belvárosban és a Tisza-parton, útba ejtve a fagyizókat és a játszótereket is.

M. B. I .– K. Zs. – T. G.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Gáz- és távhőtámogatás: kedd a határidő

Az emelkedő távfűtési és gázárakhoz a kormány a rászoruló családoknak támogatást ad. Tovább olvasom