Délmagyar logó

2018. 12. 13. csütörtök - Luca, Otília -4°C | 3°C Még több cikk.

Téli üzemre álltak a szociális munkások

Téli üzemre álltak a szociális munkások
Csongrád megye - Több férőhelyet, nagyobb figyelmet kapnak mostantól az utcán élők. Az egymástól eltérő helyzetűek, akik csak hajléktalanságukban hasonlóak, más-más támogatásra szorulnak. Van, ahol életet kell menteni, van, ahol ennivalóra van szükség.
– Meg kell barátkozni a gondolattal, hogy le fogják vágni a lábát – Kékes-Szabó Judit a Mozgóorvosi Szolgálattal érkezett, hogy megvizsgálja a hetek óta az egykori raktárfélében élő két férfit, akik már egy ideje elektromos tolókocsival közlekednek. Szegeden becslések szerint hat-hétszáz hajléktalan él, az állandó 92 férőhelyet télen majdnem megduplázzák. Zsótér Ágnes, az Egyesített Szociális Intézmény főigazgatója arról tájékoztatta lapunkat, hogy a Moszkvai körúton télire megnyíló éjjeli menedékhelyen ötven fő, a Bajai úton levő intézményben pedig plusz tizenkét fő számára tudnak helyet biztosítani, a női szálláson kilenc hajléktalant tudnak fogadni. A szegedi hajléktalanok társadalma belülről is rétegződött, van teteje meg alja.

Van, akinek télen az életét kell menteni, másnak elég, ha csak a lakcím híján a központba érkező postáját kézbesítik, gyógyszereket visznek.

Belenyomorodnak

– Mutassa a kezét, vagy régóta támaszkodik rá, vagy valami más probléma van – próbálja az egyébként mentőorvosként dolgozó doktornő rávenni a férfiakat arra, hogy engedjék magukat megvizsgálni, átkötni a sebeket. Végül Kékes-Szabó Judit sikerrel jár, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat utcai szociális munkásai pedig vajas zsemlét, kenyeret adnak a hajléktalan férfiaknak.

A doktornő szerint kórházba kellene menniük, de a férfi nem ér rá, állítja, hogy jön a barátnője. Kékes-Szabó Judit hat éve járja a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal a hajléktalanokat, sokukat jól ismeri. Most is ő magyarázza el, hogy valójában szégyelli a férfi az állapotát, kiszolgáltatott.
Téli üzemre álltak a szociális munkások. Fotó: Karnok Csaba (galéria)
– Lesérül a lába, elfekélyesedik, nem tud mozogni, így már a minimális tisztálkodási lehetőséggel sem él, aztán már éppen ezért megvizsgálni sem hagyja magát, az állapota tovább romlik – írja le érzékletesen az orvos azt, amin az elmúlt hetekben a férfi végigment.

Ami hiányzik

– A hideg beállta csak ront a helyzeten – Barta Edit, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) munkatársa szerint gondot jelent, hogy Szegeden nincs küszöb nélküli ellátás, ahova az ittas, erősen szennyezett ruházatú, utcán élő hajléktalant el lehetne helyezni, esetleg fertőtlenítő fürdőt biztosítani nekik, ahogy nincs mozgássérülteket fogadó akadálymentes hajléktalanszálló sem.

Az MMSZ utcai szolgálata a téli időszakban duplázza a műszakokat, ilyenkor este tízig keresik fel a hajléktalanokat. Két csapattal járják a várost, nyolcvan utcán élő jut egy csoportra. Barta Edit arra is felhívta a figyelmet, hogy a szegediek, ha földön fekvő embert látnak, ne csupán telefonáljanak, hanem szólítsák meg a hajléktalant. Egyébként esetleg már későn ér oda a segítség.

Többszörösen menekült

– Mivel nincs bejelentett lakcímük, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat központját adják meg értesítési címnek – magyarázza Barta Edit, hogy miért kanyarodunk a kiskertek felé. – Majd estére begyújtok – invitál Ildikó a kalyibába. A piciny faházban szakszerűen megépített kis kemence ontja a meleget.

– A párom építette– mosolyog az asszony. A kis lakásban mindenütt rend, tisztaság van. Unszolásunkra az asszony elmeséli, hogy tíz évvel ezelőtt Budapesten került utcára, akkor a férje elől menekült. Új párjával nem találtak a fővárosban munkát, ezért vidéken próbálkoztak, egy tanyán találtak is. Két hónap után kiderült, hogy ingyen gondozták a százötven tehenet, a kecskéket. Szökni kellett, mert féltek a gazdától, ahogy mások is. Ekkor jöttek Szegedre, ahol egy kapualjban húzták meg magukat.

– Mindig éjfélig fent kellett maradni, mert addig a fiatalok jártak a rakparton, aztán meg hajnalban kellett kelni, hogy elpakoljuk a munkába indulók elől a takaróinkat – idézi fel a tavalyi telet Ildikó.

– Most itt, bár nem a mienk, nyugalom van. A máltaisok jönnek, segítenek elintézni az ügyeket, hoznak élelmet. Ránk néznek. Másra nincs szükségünk.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Büszke lenne rá a horrorkirály

Tizenhárom éves korától kezdve gyűjti Stephen King könyveit Csetényi Korinna, a szegedi egyetem… Tovább olvasom