Szentes és környéke

2007.08.12. 16:19

Szent Jakab útján jártak

Három szentesi asszony is végigment Szent Jakab útján, gyalog tettek meg a tenger felé vezető úton nyolcszáz kilométert. A spanyolországi hegyek között harminckét napig tartott a túra, amelyre kalandvágyból vállalkoztak. Egyikük megfájdult bokáját egy Jesus nevű spanyol zarándok próbálta meggyógyítani, sikertelenül. Az asszony busszal folytatta az utat a tengerig.

Blahó Gabriella

A keresztény világban három nagy zarándokutat tartanak számon. Róma és Jeruzsálem mellett a spanyolországi Szent Jakab útja az utóbbi időben egyre népszerűbbé válik. A túrázók fele nem spirituális vagy vallási céllal vág neki a keresztekkel és templomokkal szegélyezett hosszú útnak, hanem kalandvágyból.

Így indult el Szent Jakab útján ezen a nyáron három szentesi asszony is, Pusztai Ferencné, [namelink name="Varga Mihály"]né és Berezvai Julianna úgy gondolta, ki kell próbálni, vajon ötvenévesen milyen teljesítményre képes a nő. Kitartásból és állhatatosságból kitűnőre vizsgáztak, és közben jól érezték magukat: csodálatos élményekkel tértek haza. Indulás előtt a szentesi Tisza-gáton edzettek, 25 kilogrammos csomaggal felpakolva jártak fel és alá a folyó mentén. A tavalyi karácsonyra pedig családjuktól már túracipőt és hátizsákot kaptak, biztatásképpen. Egy közeli barátjuktól tájékozódtak a túra körülményeiről, és felkészülten vágtak neki az útnak St. Jeanből nyugat felé. Ez a hely a megszokott kiindulópont, innen számítva 800 kilométerre található a végcél az óceán partján. Az első néhány száz méternél mosolyogva jegyezték meg egymásnak, lehet, igazuk volt azoknak az itthoniaknak, akik szerint kicsit őrültek ők. A sárga fésűs kagyló jele mentén haladva minden este kitűzték a következő napi célt, és rendszerint holtfáradtan zuhantak ágyba a szállásokon. A zsákok tartalmát nem sikerült 12 kilogramm alá csökkenteni, így mindenüket magukkal hordva haladtak hegynek föl és völgynek le.
Félúton Leonnál [namelink name="Varga Mihály"]né Éva bokája megfájdult és később képtelen volt ráállni, barátnőit rendre bevárva, városról városra busszal tette meg az utat. A könnyebb közlekedést választotta – igaz, saját elhatározásból – Paulo Coelho is. A világhírű brazil író, akinek könyvei több, mint százmillió példányban keltek el a világon, a zarándoklatról szóló művének végén őszintén vallja be: buszozott. A regény ettől még természetesen hiteles. A zarándokútnak és különböző helyeknek, forrásvizeknek gyógyító erőt tulajdonítanak a hívők, a hegyek tetején lévő keresztekig eljutni pedig rendszerint megváltás – vélik a keresztények. Éva útközben tehát próbálkozott a csodálatos hatású forrásvizekkel is, ám a lába nem gyógyult meg. Meglepődtek bizony a barátnői, Pusztai Ferencné Mária és Berezvai Julianna, amikor SMS-ben azt írta nekik: találkozott Jézussal. Mint később kiderült, egy Jézus nevű spanyol gyógyító próbálta a szentesi asszony lábát a fájdalomtól megszabadítani, ez azonban nem sikerült. Mária saját bevallása szerint kiválóan bírta a gyaloglást, közben döbbent rá, hogy milyen hatalmas a világ. Az itthoni légkört teljesen elfeledték, és a megpróbáltatásokon igyekeztek úrrá lenni. A végcél a Catedral de Santiago de Compostela, a temetkezési sírhelyre épült katedrális volt. Lenyűgözte őket a látvány az óceán partján, sirályok vijjogása közepette nézték a végtelen vizet. Az asszonyok az itthoniaknak azt mondják: szép kirándulás volt.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!