Az állatvédő tudja: őt senki sem védi

Az alapítványról két hónapja még alig tudtak az olvasók, pedig lovakat ment, és kutyaivartalanítási akciót is rendez az állatorvosi kamarával közösen. Utóbbi most felmondta az együttműködést.

Az állatvédő fogadja be és istápolja a gazdátlan kutyákat, és ne üsse az orrát komoly dolgokba. Valószínűleg ezt gondolták a Budapestre elutazott szentesi tüntetők, amikor egy kis keverék kutyát adtak át Gergely Zsófiának, a Négy Mancs Alapítvány programvezetőjének. Tapsoltak, amikor az állatvédő jó útra tért: átvette a kutyát.

Politika és libatömés

A budapesti tüntetés annyiban hasonlított egy politikai rendezvényre, hogy az egymással szemben állók csak egy bizonyos határig akarták megismerni egymás érveit, problémáit. A munkások nem akarnak belegondolni abba, mit érez a géppel tömött liba. Az alapítvány képviselője meg nem hiszi, hogy kampányuk következménye az, hogy a Hungerit termékeit nem veszik Ausztriában és Németországban, és emiatt kellett elküldeni a dolgozókat.

Az irodában előbb arról kérdeztük Gergely Zsófiát, mit tanácsol a Hungeritből elsőként elbocsátott magyarcsanádi asszonyoknak, hol keressenek maguknak munkát. – Ezt a kérdést nem nekem kell feltenni, mert ami most zajlik, az a Négy Mancs Alapítvány kampányától független – mondta Gergely Zsófia. – Sajnálom ezeket az embereket, de ami velük történt, az nem az alapítványnak köszönhető. Változatlanul szeretném látni azokat a leveleket, amelyekben a Négy Mancs Alapítvány kampányára hivatkozva mondják le megrendeléseiket az áruházak. Mert nekem mások az információim.

A lengyelek átálltak

– Azzal mi is tisztában vagyunk, hogy két hónap alatt nem tud átállni egy üzem olyan termelésre, amely figyelembe veszi az állatvédelem szempontjait, épp ezért javasoltuk a tízéves átállást. Egyetlen cégnek sem mondtuk, hogy embereket bocsásson el, ép ésszel nem kívánhat az ember ilyet. De egy állatbarát átmenet igenis elképzelhető, és meg is valósítható a magyar élelmiszeriparban. Erre azt mondják, könnyen beszélünk, mert Németországban és Ausztriában nem állítanak elő kacsa- és libamájat. Valóban, de öt éve még Németországban is volt húszezer olyan farm, ahol ketrecekben, intenzíven tartott tyúkok tojták a tojást – ma egy ilyen sincs. Ausztriában ötszáz szőrmefarm működött, ma egy sem. Ezek a folyamatok ott sem egyik napról a másikra zajlottak le. Visszatérve a kacsa- és libamájra: Lengyelországban ugyanúgy tömték a libát 1997 előtt, mint nálunk. Aztán hoztak egy jogszabályt, amelynek türelmi ideje 2004-ben járt le. Átálltak, és a baromfiágazat profitja nem csökkent, hanem nőtt, 58 százalékkal.

A kertészmérnök számított konfliktusokra – de nem ilyenekre.
Fotó: Karnok Csaba
A programvezető nem indulatból beszélt. Neki az állatvédelem nem a hobbija, hanem a tanult szakmája. – Kertészmérnök vagyok, természetvédelem és állatvédelem szakirányon végeztem, és az álláshirdetésre jelentkezve kerültem kapcsolatba a Négy Mancs Alapítvánnyal: ez az én főállásom – mondta.

Akció a cirkuszi oroszlánokért

A szervezet egy időben több kampányt is folytat, ezek közül a Libamáj, kacsamáj nevű csak az egyik. Amikor nem a magyar baromfiipar mumusaként működik, a Négy Mancs Alapítvány elhanyagolt lovakat vásárol meg gazdáiktól, meggyógyíttatja őket. Vagy az egész Európát behálózó kutyakereskedő maffia ellen akciózik. – Volt egy cirkuszkampányunk, amely nagyon jól sikerült, törvény is született a hatására, és Dél-Afrikában rezervátum jött létre az alapítvány segítségével a cirkuszokból származó nagymacskák számára, vannak medveparkjaink is, ahol a korábban táncoltatott állatok méltó körülmények között élhetnek – sorolta Gergely Zsófia. – Egyik új projektünk most aktualitását veszítette: ivartalanítási akcióra készültünk, többekkel együtt a szentesi állatmenhely is jelentkezett, de az állatorvosi kamara felmondta az együttműködést. Várom a hivatalos levelüket, amelyből kiderül, miért is döntöttek így.

Talán ez is a libamájvita következménye? A programvezető azt mondja, ilyen fordulatokra nem számított, de arra igen, hogy lesznek konfliktusai. Az állatvédő gyakran marad magára. Azt gondolják róla, hogy ha választani kell az emberek és az állatok között, ő az utóbbiakat választja. Miközben ez a munka arról szól, hogy ne kelljen választani.