Százezrek olvassák Erika naplóját

A televíziós vetélkedőn azért indult Erika és Lőrincz Ildikó, hogy a nyereményből egy speciális ágyat és egy EKG-készüléket vásároljanak. Egymillió forint erre nem elég. Erika eddig vérnyomásmérőket vett, az összeg nagyobb része még megvan.

– 2013-ban írtam az első bejegyzést, akkor voltam 25 éve a pályán – mosolygott a szentesi [namelink name="Sebők Erika"]. Róla és kolléganőjéről, Lőrincz Ildikóról nemrég más apropóból írtunk: az RTL Klub Egy perc és nyersz! című vetélkedőjében nyertek azoknak a kórházi osztályoknak, ahol dolgoznak (Egymilliót nyertek a szentesi ápolónők, 2015. szeptember 14.).

– Ki akartam adni magamból, milyen nehéz, de szép ez a hivatás – folytatta Erika.

– Az emberi, lelki oldalát fogtam meg az ápolói munkának. Hosszú időt kihagytam, valójában egyévesnek tekintem az internetes oldalamat. Októberben, a „születésnapján" mélypontra kerültem, úgy éreztem, nem értik, miért írok. Úgy volt, befejezem. Számtalan levelet kaptam, nehogy meg merjem tenni, mert alig várják az új írásokat.

Azóta kiderült: Erika talán az ország egyik legnépszerűbb bloggere. Online naplójának Ápolónő a címe. A nagy sikert a Mielőtt ítélkeznél írás hozta meg, akkor figyeltek fel rá országszerte. Azt azonban, hogy ki a szerző, talán még Szentesen sem tudják.

„A lelkem írja a történeteket"

– Szeretek inkább a háttérben maradni. Talán egy kivétellel nem is említettem nyilvános fórumon, hogy tulajdonképpen én vagyok az Ápolónő. Nem a személyem a lényeg, hanem az, hogy kívülről is bele lehessen tekinteni a mindennapjainkba. A nővér is ember, kiírom magamból a szomorú eseteket. A lelkem írja a történeteket, amelyek egytől egyik valóságosak. Akad köztük személyes tapasztalat, de kollégák visszaemlékezéseiből, általános jelenségekből is születnek írások. Az emberek sokszor nem értik, miért nyomasztanak minket még otthon is a munkahelyi dolgok. Szerencsére minél többen olvassák, annál inkább nő a szakmánk társadalmi elfogadottsága. Nem tudok más ápolóról, aki hozzám hasonlóan blogot írna.

Leülök a kedvenc helyemre, a kanapéra, és jönnek a gondolatok – mondja Erika. A szerző felvétele

Az ápolók is sírnak

A történetek olykor szívderítők, kacagtatók. Szólnak bájos idős bácsikról, akik többszöri kérdezés után sem értik jól a nővérke nevét. Máskor szívfacsarók, mint az, amelyik az emberi jóságban már nem is bízó, egy apró gesztusért is hálás hajléktalan kék szemeiről szól. Akad, amelyik földhöz veri az olvasóját, aki fel nem foghatja, hogyan tudnak az egészségügyi dolgozók a valóságot görcsösen hárító, a már halott édesanyja mellé odafekvő kislány emlékképével megbirkózni. És szólnak arról is, hogy ilyenkor bizony sírnak a mentőben, a kórteremben, titokban a folyosón vagy egymás vállán.

Egyre ismertebb a blogja

– A különösen szívhez szóló témák esetében nem ritka a napi 100-200 ezres olvasottság sem. Külföldről is gyakran kérdezik, hogy lefordíthatják-e, mert közzé szeretnék tenni. Van, hogy mindennap írok, mert kikívánkozik belőlem valami. Sokszor átolvasom, képeket keresek hozzá. Rendszeresen becsempészek az írások közé egészségmegőrzéssel kapcsolatos „népnevelést" is, ezeket azonban nem nagyon olvassák el – nevetett Erika. A szentesi nővér nevét egyre szélesebb körben ismerik. Hívták már budapesti rádióhoz stúdióbeszélgetésre, de egy népszerű női portál, a Nők Lapja Café Kedvenc ápoló nevű kampánya is a szentesi nővér blogjának ihletésére született. Erika egyszer nagyon szeretné könyv formájában kiadni a legjobb történeteket.

– Belekezdtem a feladatba, jó pár oldalt kinyomtattam, előszót is írtam. Édesanyám körbeadta a szomszédságban, sírdogáltak az olvasottakon. Imádom a munkámat. Soha nem csinálnék mást.