Tulipánnal mindent el lehet mondani egy nőről - értéktárba került a népi bútorfestő gyűjteménye

– Két évig ecsetet se vettem a kezembe, csak az elméletet tanultam. Hét vidék motívumait tanultam meg. Volt, hogy tíz napot töltöttem el egy helyen, hogy tapasztalatokat szerezzek – mesélte a szentesi népi bútorfestő, Kovács Ivánné. Arról, hogy a gyűjteményét a közelmúltban felvették a Szentesi Értéktárba, és erről a napokban egy oklevelet is kapott, a megyeházán rendezett karácsonyi vásárban hallottunk tőle.

– Erdélyben hét bútorfestő központ van, én Kézdivásárhelyen, Torockón és Székelyudvarhelyen tanultam. A székely mintákat azért szeretem, mert a mai napig fennmaradtak, jelentéssel bírnak.

Például egy tulipánnal egy nő életkorát, társadalmi helyzetét, családi állapotát, vágyait is ki lehet fejezni.

Később a Bács-Kiskun megyei, hartai motívumok következtek. Ezeket kifejezetten imádom, mert harmonikus, visszafogott a színviláguk. Nyugodtan kijelenthetem, hogy ez a kedvencem. Dél-alföldiként kötelességemnek éreztem a hódmezővásárhelyi motívumokat is elsajátítani – árulta el.

A bútoraira országszerte felfigyeltek, előfordult, hogy a fővárosból keresték meg. Nyáron a Gasztroangyal című tévéműsor stábja járt nála. Annak nagyon örült, hogy a gyűjteménye bekerült a helyi értéktárba, „szentesikum" lett, de azt is hozzátette: szerinte a kezdeményezésről a szentesiek jó része nem is tud.

Pedig biztos benne, hogy akár a rózsavirágú naspolya, a Hősök erdeje, vagy a vasúttörténeti kiállítóhely is megérdemelné, hogy minél több ember hírt kapjon arról, mennyi mindenre lehetnek büszkék.