A jól elvégzett munka felér egy birkózógyőzelemmel: Hárman kaptak díszoklevelet életpályájukért

Földvári Nagy Sándor igazi ipa­­­ros­családból származik. Az apai nagyapja lakatos, anyai nagyapja csizmadia-cipész, nagymamája varrónő, édesapja pedig cipész volt.

– Csak suszter, ahogy tréfából mondtuk apámra – meséli nevetve. – Nekünk a vérünkben van a kézművesség, a bütykölés. Ezért is bántott nagyon, hogy az ötvenes években nem szerezhettem szakmát, mi­­után kimaradtam nyolcadikból. Megfogadtam, hogy megmutatom, akkor is elvégzem a középiskolát, és szakmám is lesz. Ezt a hozzáállást a sportból hoztam magammal. Gyenge gyerek voltam, négyen-öten vertek hazáig. Elmentem birkózni, megerősödtem, hat évig voltam megyei válogatott, aztán már nem szórakoztak velem. Egyébként is olyan minden lében kanál gyerek voltam, zenéltem, vitorláztam, cselgáncsoztam, néptáncoltam, szóval nem unatkoztam. Aztán a sportot átváltottam a tudásszerzésre, a szakmában is meg akartam mutatni, hogy mire vagyok képes – mondta el Földvári Nagy Sándor.

Az iskola elvégzése után dolgozni kezdett, segédmunkásként sok helyen megfordult, majd Budapestre ment központifűtés- és vízszerelősegédnek. Nem szerette Pestet, ezért hazatért Szentesre. A barátai ta­­nácsára az áramszolgáltatónál kezdett dolgozni, mivel ott szakmát is lehetett szerezni. 1964-ben már villanyszerelőként végzett.

Ezután a helyi gépállomáson kezdett dolgozni, ahol megismerte az autóvillamosságot is, majd a baromfi-feldolgozónál villanyszerelőként tevékenykedett. Itt volt lehetősége továbbtanulni és fejlődni. – Évekig nem néztem tévét, ha volt egy kis időm, azonnal olvastam, ta­­nultam, előadásokra, tanfo­lyamokra jártam. Havonta há­­romezer forint körül kerestem, egy háromnapos tanfolyam há­­rom-, egy ötnapos meg ötezer forintba került. De a tudásszerzésre mindig áldozni kell, ezért tud az ember elöl lenni a szakmában – vallja az aranykoszorús mester.

Tizenöt évet töltött a szentesi baromfi-feldolgozónál, 1972-től másodállásban, 1977-től pedig főállású vállalkozó a mai napig. Ahogy teltek az évek, úgy jöttek az újabb végzettségek is, kitanulta a géplakatos, a gépszerelő, a víz- és készülékszerelő és a gázszerelő szakmát is, központifűtés- és csőhálózat-szerelő mesterlevelét pedig 1986-ban vehette át.

Azóta komplett fűtés-hűtés rendszereket szerel, saját ter­­vezésű kazánjai vannak. Szen­­tesen kívül az ország több pontján is dolgozik, de arra a legbüszkébb, hogy akiknek negyven éve szerelt be kazánt, azok ma is őt hívják. – Nincs szebb dolog, mint ha kész és jól működik egy rendszer. Ez felér egy birkózógyőzelemmel. – állítja a mester.