Szentes és környéke

2019.08.13. 13:51

A kollégái szerint ,,minden vackot" gyűjt Zoltán

Színházjegyeket, zsebnaptárakat is gyűjt Pócsik Zoltán Vazul. A szentesi férfi azonban egy olyan gyűjteménybe is belekezdett, amivel valószínűleg senki sem foglalkozott még eddig a világon: benzinkutak mosdóbelépőit kezdte kollekcióba rendezni.

Majzik Attila

Amióta világ a világ, az emberben mindig motoszkált valami gyűjtőszenvedély, már a sumérok, a rómaiak és a görögök is állítottak össze csinos gyűjteményeket. Persze a mai kor gyermeke sem maradhatott ki ebből a lázból, pár évtizede még nem ártott, ha – legalább elméletben – a férfiembernél van otthon bélyeggyűjtemény, a lányok pedig a szalvétagyűjtésben jeleskedtek. A kevésbé szokványos házi kollekcióknak se szeri, se száma: akadt olyan „őrült", aki mázsánál nagyobb malomköveket gyűjtött, egy New York-i fogorvos minden kihúzott fog után egy-egy kártyalapot ragasztott fel a rendelőjében, egy brazil csengőgyűjtő felesége pedig férje éjjel-nappal szóló csengettyűitől kapott idegösszeroppanást. Pócsik Zoltán Vazul gyűjtőszenvedélye sokkal békésebb, a logisztikával foglalkozó férfi az autópályák melletti benzinkutak mosdóbelépőit kezdte el gyűjteni.


Ám ahogy egyre jobban belemélyedünk a beszélgetésbe, úgy kerülnek elő az újabb és újabb kollekciók és különleges darabok. Egyből szemet szúr például az a rakás színházjegy, ami akkurátusan, üveg alatt, bekeretezve pihen az asztalon. – Egy darabbal még nem kezdünk gyűjteményt, de ha már van pár, akkor már elgondolkodhatunk, hogy ezeket valahogy el kellene rendezni – mesél színházjegyeiről Pócsik Zoltán.

 

– A jegyeket általában nem dobja az ember, mert valami emléket idéz. Én is így vagyok ezzel. 2008-ban láttam a Szegedi Szabadtéri Játékokon a Szentivánéji álmot, ami nagyon tetszett. Utána jutott eszembe, hogy gyűjteménybe rendezem a színházi belépőimet

– folytatta a gyűjtő. A kollekcióban csak saját jegyei szerepelnek a szegedi, kecskeméti, békéscsabai, budapesti előadásokról, de a kunszentmártoni vagy a szentesi amatőr színtársulatok fellépéseiről is őriz emléket, a gyűjtemény legkülönlegesebb darabja pedig egy lengyel színházjegy, a Turandot lodzi előadásáról.

Színházjegy, kártyanaptár és most már mosdóbelépő is színesíti Pócsik Zoltán gyűjteményét. Fotók: Majzik Attila

Míg én a színházjegyeket böngészem, Zoltán egy vázával, kávéscsészékkel és lapostányérokkal tér vissza, amik büszkén hirdetik: az egykori Csongrád Megyei Vendéglátó Vállalat szolgálatában álltak, mellettük pedig előkerül a réges-rég bezárt, hódmezővásárhelyi Alföldi Étterem eredeti étlapja is, meg egy első ránézésre bébiételes üveg. Utóbbi címkéjéről azonban kiderül, nem babáknak való papi, hanem papiknak való nagyon „baba" étel volt benne, fénykorában a dunakeszi Gyümölcs és Főzelék Konzervgyár marhapörköltjét rejtette. És ha már gasztro, akkor a kártyanaptárak is előkerülnek, ezek a helyi baromfifeldolgozótól kezdve minden élelmiszerrel foglalkozó gyár korabeli marketing-arzenáljában megtalálhatók voltak a hetvenes, nyolcvanas években.


– Ami nekem érdekesség, az másnak lehet, hogy limlom, de ez igaz lehet fordítva is – mondja Zoltán, miközben a mosdó-jegyek is előkerülnek. A kollekció még elég szerény, de a gyűjtő szeretné, ha bővülne. – A kollégáim szerint „minden vackot" gyűjtök, ilyenek ezek a jegyek is. – meséli nevetve a férfi. – Az első darab, ami elindította az egészet, a vásárhelyi piacról kapott WC-jegy volt, aztán jött a többi. Évente meglátogatom a Bajorországban élő gyerekkori barátaimat, az oda vezető úton igyekszem feltérképezni a megállókat. Eddig Heiligenkreuzból, Kammelbachból, Passauból és Hengersbergből hoztam mosdóbelépőt, az Ybbs-it pedig Dallosné Erzsébettől kaptam. Kérdezték már, hogy miért gyűjtöm ezeket. Azért, mert ez még nem jutott eszébe senkinek – közölte.



 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!