Csokonai-díjat kapott a szentesi Bácskai Mihály

A nem hivatásos művészetek területén kiemelkedő értékű tevékenységet végző alkotók és művészetpedagógusok között tartotta érdemesnek az oktatási és kulturális miniszter a szentesi [namelink name="Bácskai Mihály"]t a Csokonai Vitéz Mihály Alkotói-díjra. Hiller Istvántól az elismerést a kitüntetett felesége, [namelink name="Bácskai Mihály"]né Molnár Erzsébet vette át. A magyarországi diákszínjátszás meghatározó személyisége örül a kitüntetésnek, elnézegeti a költő domború portréját. Szívesen emlékszik vissza arra az időszakra, amikor diákjaival és kollégáival Csurgón vett részt színjátszó találkozókon – éppen abban a városban, ahol Csokonai gimnáziumi tanárként tanítványainak vígjátékokat rendezett. A reményhez című költeményét halhatatlannak nevezte az idős pedagógus, aki nemrégiben súlyos műtéten esett át: a minap három hónapnyi lábadozás után sétálni merészkedett.

A kitüntetett helyett felesége vette át az elismerést. Fotó: Tésik Attila
Elmondta, szívesen ünnepelné együtt ebben az évben a diákokkal a drámai tagozat harmincéves fennállását. Szerinte a Horváth Mihály Gimnázium tantestülete erős és összetartó, a diákság pedig szabad, kezdeményező. Mint mondta, hisz abban az öntisztulási folyamatban, melynek köszönhetően közös erővel kikeverednek, kinőnek a mostani helyzetből, akkor pedig visszatérhetnek a boldog és válságmentes időszakok, amelyek egykor voltak.

[namelink name="Bácskai Mihály"] első országos sikerét 1971-ben szerezte a Férhő kéne mönni című diákszíndarab rendezésével, az előadásról szóló kritika szerint a szereplők a gyerekes naiv mókázás és a vaskos, paraszti humor között hintáztak, színpadi mozgásuk pedig korukat meghazudtoló. 1988-ig rendezett, utoljára saját kreációként a Variációkat. Ma is vallja, hogy a személyiségformálás legnagyszerűbb játékos eszköze a színpad.

Gondolatait a Diákszínpad és diákszínjátszás című könyvében foglalta össze, mely kézikönyv lett. Hosszú csend után az elmúlt évben részt vett a debreceni országos diákszínjátszó fesztivál zsűrijének munkájában, „akik ott voltak, talán azok közül néhányan észrevették, hogy tudok még valamit mondani..." – fogalmazott.