Derekegyházon mindenki bepalacsintázott - a sütők és a töltők alig győzték, olyan sorok álltak

Derekegyházon szerdától vasárnapig immár 13. alkalommal rendezték meg a palacsintafesztivált. Színes programokkal és finom palacsintákkal várták az érdeklődőket. A faluban több ezer látogató fordult meg az öt nap alatt.

Szombaton délben is nagyüzemben folyt a palacsintasütés a falu központjában. – Szentesre megyünk a kórházba, látogatóba – mondta a békéscsabai Gaál János. – Nem is tudtuk, hogy most van a palacsintafesztivál. Hallani már hallottunk róla, de még sohasem voltunk. A falu szélén megláttuk a szalmabálákból készült Törpillát, pár méterrel arrébb meg már érződött a finom illat is. Ezt nem lehetett kihagyni! Jó félórát vártunk a palacsintára, de annyi baj legyen! Viszünk a sógornak is a kórházba. Szerencsére enni ehet, amennyit csak szeretne – mondta a férfi.

– Csongrádról jöttünk. Most vagyunk először a fesztiválon. Évek óta szerettük volna megnézni a palacsintafesztivált, de valami mindig közbejött. Most végre itt vagyunk – mondta Kisgyörgy Lászlóné. – Ódákat zengtek az ismerősök a finom palacsintákról. Látom, hosszú a sor, de beállunk mi is. Az unokám is nagyon szereti a palacsintát, úgyhogy minden héten sütök, egyszerre 18-at. A legjobban a túrós és az almás megy. Kíváncsi vagyok, mások hogy sütik – tette hozzá.

Csapó Gábor és családja Domaszékről érkezett Derekegyházra. – Én annak idején Szentesre jártam iskolába, úgyhogy figyelem a város és környéke híreit. Mondtam a családnak, egyszer mindenképpen el kell jönnünk a palacsintafesztiválra. Nagyon finom palacsintákat kaptunk. Nekem az üres ízlik legjobban, mert cukros vagyok, de mindegyik töltelékesből is kóstoltam egy-egy falatot. Annyiból még nem lesz baj – említette meg a családanya, Dicső Mónika. – Én a kakaósat szeretem legjobban. Szerencsi vagyok, a csokigyár közelében nőttem fel. Vagyis származásom szerint szinte belém kódolták az édesszájúságot. Maradunk a programokon is. Nagyon tetszik ez az összefogás, hogy ennyi helyről jönnek és sütik a palacsintát. Jó kis közösség ez a derekegyházi – tette hozzá a családfő, Csapó Gábor.

Gazsó Józsefék csanádpalotaiak, tavaly látogattak el először a derekegyházi fesztiválra. – Tavaly mintha háziasabbak lettek volna az ízek, de most is finom – mondta palacsintázás közben a családfő, akinek legjobban a szamócalekváros és az áfonyás palacsinta ízlett.

Líbor Henrietta Székkutason él, de derekegyházi származású. Vele a sütősátorban találkoztunk. – Hazajöttem palacsintát sütni. Amíg a derekegyházi nyugdíjasok ebédelni mentek, addig beálltam helyettük. Hogy venné ki magát, ha derekegyháziként nem sütnék? – mondta nevetve. Henriettának két gyermeke van. Szinte mindennap süt nekik palacsintát, úgy 15-20-at. – Azért nem utáltam meg a palacsintasütést, mert én is nagyon szeretem ezt a finomságot. Variáljuk eperrel, tejszínhabbal, csokiöntettel, fahéjjal. Soha nem ununk rá – közölte.

Miközben a családokkal és sütőasszonyokkal beszélgettünk, begördültek a faluba a veterán motorosok és autósok is. Derekegyházon ebédeltek, s ha már ott jártak, a palacsintát is megkóstolták.

Szombaton szentelték fel az új templom akadozásból készíttetett harangját is. A 115 kilós bronzharang Gombos Miklós, nemzetközileg ismert harangöntő őrbottyáni műhelyében készült. A kis harang F hangon szól.

Képaláírás: Mindenkinek ízlett a palacsinta a derekegyházi fesztiválon. Fotó: Kovács Erika