Hűséges árpádhalmi előfizetőnk buszsofőrként vonult nyugdíjba, a cím alapján dönt, mit olvas el

– Reggel 6 óra, fél 7 körül érkezik meg az újság. Mi olyan 7 óra körül megyünk ki érte – mondta a férfi.

– Etuska, a feleségem, ide teszi az asztalra. Én először a főcímeket nézem végig, az alapján döntöm el, hogy melyik cikket olvasom el. Be kell vallanom, hogy soha nem voltam szenvedélyes újságolvasó, mert nem nagyon volt rá időm. Mindig rengeteget dolgoztam – részletezte.

Varga István 15 éves korában állt munkába.

– Akkor már munkakönyvem volt, gazdasági munkás lettem. 17 éves koromban pedig traktoros a gépállomáson. Nagy nehezen vettek csak fel, mert még akárhogy is nézzük, csak kölyök voltam, 1956 decemberéig ott voltam. A forradalom idején kicsit megingott a gazdaságok helyzete, ezért váltáson gondolkoztam. Az 1949-ben alapított nagymágocsi Sallai Tsz-be hívtak. Mondták, hogy tavasszal vesznek egy traktort, azon dolgozhatok. Addig pedig kocsis voltam. 1957 novemberében vonultam be katonának, és amikor letelt a 3 évem, az új elnök azt mondta, nincs szükség a munkámra. Akkor a szentesi gépállomásra kerültem, ott dolgoztam 1963 nyaráig. Traktoros, kombájnos voltam, majd utána újra tsz-tag lettem, a nagymágocsi Petőfiben. Néhány év múlva újra sallais lettem, mert a két termelőszövetkezet egyesült – mesélte el István.

Dolgozott szakmunkásként és műhelyvezetőként is, de anyagbeszerzői feladatai is voltak. Később tehergépjármű-vezetőként foglalkoztatták, de személyeket is szállított. Majd váltott, 1974-től buszsofőr lett a Volánnál, 20 esztendőn keresztül, egészen 1994-es nyugdíjba vonulásáig.

Varga István a nyugdíjas években sem volt soha tétlen, feleségével gazdálkodtak a kárpótláskor visszakapott földön és jószágokat is tartottak. Megtudtuk, hogy 58 éve házasok, egy leánygyermeket neveltek fel, aki 54 éves, és a házaspár 1 fiú unokának is örülhet.

Hűséges előfizetőnket AVON-csomaggal ajándékoztuk meg.