2012.06.28. 09:35
Kajás hátán megjön az önbizalom
Szentes - Tanulási problémáik leküzdésében is segíti, de sikerélményhez is juttatja a lovastorna a beteg gyerekeket. Szentesen, a Nagyhegyen egy magánlovardában a Jó Úton-Lóháton Alapítvány keretein belül már hosszú évek óta eredményesen működik ez a módszer.
Kíváncsi lófejek lógnak ki a karámokból a nagyhegyszéli Jáger-lovastanya istállójában: egyrészt jöttömre, másrészt azért, mert az egyik paci, a derék „lovastorna-specialista" körül már javában sürgölődnek a gyerekek. Kajás békésen tűri, ahogy a fiatalok - Piti Irén vezetésével - öltöztetik. A lovasterapeuta elve: aki felül a lóra, előtte legyen tisztában az állat előkészítésével, ápolásával is. Így a lovasterápiában részt vevők kefélték le, majd nyergelték fel a lovat, de a légyirtóval is többször le kellett fújni, hogy a rovarok miatt ne mozogjon sokat, míg a gyerekek tornáznak a hátán.
A pályán aztán egymást követik a fiúk-lányok a nyeregben: a gyakorlottságtól függően ki álló lovon, mások a futószáron vezetett patáson mutatnak be féltérden lovaglást, fejenállást, nyeregben fordulást. Zsolti és Öcsi bizonyítja, hogy párban is meg lehet ülni a lovat, s azt, hogy a mozgó állaton előadott, ámulatba ejtő akrobatikus elemek közben a tornász már a társáért is felelősséggel tartozik. A mutatványok után – megint csak a rutinjuktól függően – látványos mozdulattal szállnak le a lóról: a kis növésű Robika a paci fenekén csúszott le, a nagyobbak kézenállásból ugranak a földre.
Nyerő páros
Legnagyobb versenyükre Fótra szoktak utazni, de június elején az Eilika Habsburg Alapítvány által Sóskúton rendezett Manó Kupán jártak, ahol ilyen alkalmakkor sokat tanulnak „többségi" iskolába járó társaiktól is. Két első helyet szereztek az alapítvány lovasai: terápiás lovastorna kategóriában Benedek Antal arany-, Horváth Zsolt ezüstérmes lett, míg párosban első helyen végeztek a fiúk.
A látottak alapján szavak nélkül is hamar kiderül, mire jó ez a terápia. Hiszen ezeknek a lovas tornára járó gyerekeknek szinte mindegyike küzd valamilyen problémával: van köztük értelmileg vagy tanulásban akadályozott diák, de Piti Irén foglalkozik vak és autista gyerekekkel is. Azonban nem csak a speciális nevelési igényűeknek ajánlott a lovastorna. Irén úgy gondolja, a problémával nem küzdő gyerekeknek is jót tenne, ha egy évet lovastornára járnának iskolakezdés előtt, akkor biztosan sokkal kevesebb lenne a diszlexiás tanuló. S hogy miért? –Amikor lovon ülünk, másként észleljük a teret, másként éljük meg a testünk, ami hat az agy egyensúlyrendszerére. Szociálisan is sokat segít, hiszen kialakul egyfajta lelki kapcsolat az élőlénnyel - mondja a terapeuta, anélkül, hogy mélyebb szakmai magyarázatokba belemerülne.
– A lovastorna a gyerekek kommunikációját is fejleszti, jobban megnyílnak. A koncentráció is összeszedettebb lesz, köszönhetően annak, hogy a ló hátán sok mindenre kell egyszerre figyelni. Nem véletlenül ismerünk mondásokat a magas lóról: aki fent ül, magasabbról látja a világot, már ez is jót tesz a gyerekek önbizalmának, akiknek a mindennapokban kevés sikerélményük van.
A ló fenntartás nélkül mindenkit elfogad, ráadásul Irénnek az a tapasztalata, hogy a sérültekkel ösztönösen még toleránsabb is. A lovardában a patások közül csak Kajás vesz részt a lovasterápiában. A 12 éves lóval hat éve dolgoznak. Alap-, majd speciális kiképzésben is részesült, hogy megtanulja, sokan vannak körülötte, s hogy betegekkel dolgozik. Korántsem „nyugdíjazott" gebékről van szó, mint kiderül, hiszen nem elég, ha a ló nyugodt, a jó mozgását is tartania kell. Pszichésen azért a négylábú is elfárad, ezért a többi napokon szükséges, hogy mások is lovagolják.
A fejlesztőpedagógusként dolgozó Irén több mint 10 éve ismerkedett meg a lovasterápiával, a Nemzetközi Gyermekmentő Szervezet tanfolyamára járt, s Bécsben vizsgázott. Képzett segítője is van, a kunszentmártoni Csík Anikó személyében, akinek a mozgáskorlátozott lányával kezdte Irén annak idején a terápiát. A Rigó Alajos-iskolában indult a munka, majd az ottani lehetőség megszűntével, a szülők kérésére jött létre folytatásként a Jó úton - Lóháton Alapítvány, mely egy évtizede működik. Sokat pályáznak, nem is eredménytelenül. – Egyre ismertebbek vagyunk, jó hírünket hallották külföldön is: Erdélyben már kétszer bemutatóztunk, hozzánk jöttek tanulni, most már szeretnénk összehozni az ottaniakkal egy versenyt is. Most éppen Spanyolországból keresett meg bennünket egy lovas-kutyás terápiával foglalkozó csoport, hogy legyünk partnerük egy uniós projektben – büszkélkedik Irén. A versenyeredményeikkel szintén dicsekedhet, hiszen a gyerekek a lovastornában rendszeresen megméretik magukat, és mindig ők a legjobbak. A terapeuta felelőssége, hogy kit enged versenyezni, de a Tanulási Képességet Vizsgáló Bizottság határozata is szükséges.
