Keller Jánosné: hagyni kell a gyerekeket boldognak lenni

– Mindig előrenéztem, valami újat akartam. 1999-ben határoztam el, hogy magán művészeti iskolát hozok létre, szeptemberben elindultunk néhány alapító tanárral, majd egyre inkább elkezdett élni, növekedni a dolog – emlékezett vissza a kezdetekre [namelink name="Keller Jánosné"], a szentesi Jövőnkért Alapfokú Művészetoktatási Intézmény igazgatója. Másodmagával vehette át nemrégiben a Csongrád Megye Közoktatásáért Díjat, amelyet annak a pedagógusnak adományoznak, aki kimagasló eredményeket ér el, és akinek a diákjai megyei, országos vagy nemzetközi sikerekkel büszkélkedhetnek. Legyen az akár tánc-, akár képzőművészet, a Jövőnkért diákjai sorra hozzák az eredményeket, így öregbítik Szentes, illetve a megye hírnevét. A közösség iránti vonzalmat az édesapjától, a gyermekek szeretetét az édesanyjától örökölte, mesélte Keller Jánosné.

A jó tanár, Keller Jánosné.
Fotó: DM/DV

Mindent Szentesről

A delmagyar.hu hivatalos szentesi Facebook-oldala, nem csak szentesieknek!

– A rajztehetségemet hamar felismerték a tanáraim, a ruhatervezés is nagyon érdekelt, de édesanyámnak hálás vagyok azért, hogy a közgazdasági szakközépiskolába irányított. A mai napig hasznát veszem az ott szerzett tudásnak. Később a szentesi könyvtárban dolgoztam, akkor fedeztem föl egy új dimenziót, azt, hogy milyen csodálatos dolog gyerekekkel foglalkozni. Elvégeztem a tanítóképzőt, elhelyezkedtem a Koszta-iskolában, majd az intézmény támogatásával rajztanári képesítést szereztem. Boldog voltam, igazi alkotó közösségre leltem. El sem tudtam képzelni, hogy mást csináljak, életem legszebb percei voltak, amikor a tanítványaim között lehettem. Akkor tapasztaltam meg azt is, hogy minden gyermekben ott lakozik a manuális készség, és a jó pedagógus képes ezt kihozni belőle – számolt be azokról az időkről. A Kosztában eltöltött 23 év után alapította meg a művészeti iskolát, a diákjai sikert sikerre halmoznak. Az elért eredmény közös munka gyümölcse, hangsúlyozta többször is az igazgatónő. Elhivatott, kiváló tanárok nélkül nem ment volna.

– A jó tanár mindenre ráveheti a gyereket, akiből ha tehetséget esetleg nem is, de érdeklődést mindenképpen kihozhat. Sajnos a nagy létszámú osztályok, a teljesítményorientált társadalom szembe megy ezzel az elvvel. A felnőttek sem mindig hagyják, hogy a hétköznapok során a gyerekek átéljék a boldogságot, a sikerélményt – mutatott rá. A nemrég kapott díj nagy öröm volt számára, legfőképpen azért, mert utoljára pályája elején részesült hasonlóban: egy miniszteri dicséretben. Néha többet vállal, mint amennyit elbír, de tele van tervekkel. Ezek között szerepel a szentesi intézmény további fejlesztése, és az, hogy minél több gyerek megismerje az alkotás örömét.