Legenda a kapuban

1996-ban mutatkozott be a hazai élvonalban Horváth Tamás, aki azóta több mint 350 első osztályú mérkőzésen védett szentesi színekben. Csakis szentesi színekben. Merthogy Tamás, bár voltak ajánlatai Szolnokról és Pécsről is, végig kitartott a Szentes mellett. Mint mondta, lokálpatrióta lévén úgy érezte, előrébb egyik csapattal sem lenne, ráadásul messzire kerülne az otthonától és szeretteitől, így maradt Szentesen. – Egy esztendőnyi spanyolországi légióskodást követően hazatértem, hiányzott a barátnőm, aki most már a feleségem. Neki fel kellett volna adnia az itthoni állását, ezt nem szerettük volna, viszont még egy évet nem bírtam volna ki nélküle – mesélte Horváth Tamás. – 2004 februárjában eldőlt, hogy egy esztendő után hazatérek Valenciából, és azóta is a Szentesben védek.

Egy esztendő kivételével kizárólag Szentesen játszott.
A szentesi hálóőr szülei rábeszélésére kezdett el vízilabdázni, de nem ízlett neki a sok úszás, így egy esztendőre abbahagyta az edzéseket. – A mai napig nem szeretek úszni, így ez volt az egyik oka annak, hogy – miután egy év kihagyást követően visszatértem az uszodába - a kapuba állítottak. Ráadásul hosszú karjaimmal is kitűntem a többiek közül.

A csapat motorja

A 33 esztendős hálóőr a legjobb eredményének a LEN-kupa 16 közé jutást és a Magyar Kupa bronzérmet tartja. Valenciában együtt játszhatott Salvador Gomezzel, a világ-, és olimpiai bajnokkal, de védhetett volna Törökországban is, a Galatasarayban, ahová Torday Árpáddal együtt igazoltak volna.  

16 esztendősen mutatkozott be az élvonalban, de hogy ki volt az ellenfél, arra Tamás már nem emlékszik, arra viszont igen, hogy először Pozsgay Zsolt szavazott neki bizalmat a felnőtt együttes mérkőzésén. És ettől kezdve nem volt megállás, azóta elképzelhetetlenné vált nélküle városunk csapatának kezdő hetese. – Legemlékezetesebb mérkőzéseim egyike az volt, amikor idehaza 6-2-re vertük a későbbi bajnok Honvédot, és ugyancsak ennyivel bizonyultunk jobbnak a Magyar Kupa elődöntőben a Szegednél, akikkel szemben a visszavágón hosszabbítást követően maradtunk alul.

Tamás mintegy 8 edzővel dolgozott együtt pályafutása alatt, elmondása szerint mindenkivel ki tudott jönni, komoly konfliktusa egyikükkel sem volt. EÉs, hogy mit hoz a jövő? Nos, a szurkolók egyik legnagyobb kedvence egyelőre nem tudja, hogy hol kezdi a következő szezont. Évek óta az utolsó pillanatokban állapodnak meg a játékosokkal itt Szentesen, és valószínűleg így lesz ez idén is. Az biztos, hogy Horváth Tamás szerződése lejár május végén, és vele egyelőre nem tárgyalt senki a folytatásról. – Úgy gondolom, hogy egy-két bajnoki szezon még bennem van, de azzal is tisztában vagyok, hogy az élsport szépen lassan felőrli a testemet, így lassan szembe kell néznem azzal, hogy elérkezik a vége – mondta a hálóőr. – Korábban öt esztendőn keresztül kapusedzőként már kipróbáltam magam, szeretnék OB I-es felnőtt gárdát is trenírozni, viszont utánpótlás-csapat irányítására nem lenne affinitásom, így a felnőtt kispad is távol van tőlem egyelőre. Van két csodálatos fiam, van egy nagyszerű feleségem, az ő jövőjüknek a biztosítása az elsődleges célom. Elindítottam egy vállalkozást, így ha véget ér a vízilabdázó pályafutásom, lesz mire támaszkodnom.

Horváth Tamás szerint, bár igazán kiugró eredményt sosem ért el, mégis büszke a maga mögött hagyott évekre. - Korábban talán volt, de ma már nincs hiányérzetem. Erre voltam képes, amit tudtam, megtettem a csapatomért, minden mérkőzésemet végighajtottam, talán nem is rosszul. Bízom benne, hogy egy ilyen mentalitású kapusként maradok meg a szurkolók emlékezetében.