Ma sem mindegy, hogy ki akar építeni

Ez a fajta szembenállás nem „többpárti" jelenség mifelénk: harminc éve, a makói múzeumépítés miatt például a megyei és városi pártvezetés tartott be a helyi tanácsnak. Évekig gaz nőtt egy főutcai portán.

Egy 478 négyzetméteres kórházi földdarab sorsáról kellene megegyeznie Szentesnek és a megyei önkormányzatnak. A telek a városé, a kórház területén van. A kórház is a városé, viszont a megye működteti – és most bővíteni szeretné a sürgősségi tömböt. Nyert pályázaton 480 millió forintot, de csak akkor veheti fel a pénzt, ha a leendő építkezés területén birtokon belülre kerül. A megye ingyen kéri a telket, Szentes viszont információink szerint inkább csak használatba adná.

A csütörtöki újságban [namelink name="Magyar Anna"], a megyei közgyűlés elnöke nyílt levélben szólította fel [namelink name="Szirbik Imre"] szentesi polgármestert: most már ne hátráltassák az egészségügyi ellátás színvonalát növelő beruházást. A minap zárt ülésen tárgyalták a szentesi képviselők az ügyet, és feltételekhez kötik az átadást. A jegyző azt mondta, javaslataikat elküldik a megyének. Információink szerint a halogatás oka az, hogy a szentesi városvezetés nem szeretné, ha a megye területet szerezne a kórház kerítésén belül.

A Megfáradt ember a makói múzeum épülete előtt. A párt ellenezte, a megye nem nagyon akarta a beruházást, de a város kitartott. Fotó: Dobó Dolli
Nem csoda, hogy ilyen a viszony, hiszen Szentes önkormányzatát baloldali többség vezeti, a megyét pedig fideszes – állapíthatja meg a kívülálló. Holott harminc éve egy makói beruházás kapcsán zajlottak le különös jelenetek. Nagyjából ott is a helyi érdek állt szemben a megyeivel, de elég kicsit elmélyedni az akkori konfliktusban, hogy megtanuljuk becsülni a mai viszonyokat.

Történt, hogy az 1967-ben létrejött makói múzeumi baráti kör – egy húsz-negyven fős értelmiségi társaság – azt javasolta, építsen új múzeumot a város, mert a régi épület már kicsi. A párt szemében vörös posztó volt ez a csapat, de a tanácselnök és a város szülötte, Erdei Ferenc is pártolta, és ezért nem mertek hozzányúlni.

– Akkor az volt a rend, hogy minden fontos dologban előbb a párt makói végrehajtó bizottságának kellett döntenie, tehát a múzeumépítésben is – idézte fel a történteket kérdésünkre Tóth Ferenc történész, a makói József Attila Múzeum nyugalmazott igazgatója. – Forgó István tanácselnök azonban ezt kikerülte, és a kérdést tanácsi vébé elé terjesztette először. A megye közigazgatási és politikai vezetését nemigen foglalkoztatta a makói múzeumépítés, de Forgó úgy látta, egy új múzeum akkor is a város kulturális életét szolgálja, ha azt a megye üzemelteti.

A régi épületet 1971-ben bontották le, az új múzeumot viszont csak 1981-ben avathatták föl a helyén. Merthogy a párt makói első titkára behívatta a CSOMIÉP építésvezetőjét, és arra utasította, késleltesse az építés megkezdését. Egy év múlva pedig a beruházási stoprendeletet adtak ki, a portán így sokáig gaz állt. Az akkori vitákban az győzött, aki magasabb pártfogót talált. Ez Makónak sikerült.

– Hat évvel később Apró Antal megnyitott egy kiállítást a múzeumi raktárban, és az udvaron odaszólt Komócsinnak: „mikor épül föl a múzeum?" – emlékezik a döntő momentumra a történész. – Komócsin annyit mondott: „aki lebontotta, az majd fölépíti." Ez azt jelentette, Forgó megkapta a szabad kezet, kezdődhet a munka. Az új múzeumot 1981-ben Pozsgay Imre avatta föl.

Rápirítunk a megyére, és jön a pénz

Most pályázni szokás egy-egy építkezés költségeire. Akkor nem voltak alapok, és nem volt olyan határidő, amit le lehet késni – viszont a jó pártfogás pénzt ért. Az 5 és fél milliós makói építkezés felét az akadémia, a Népfront Országos Tanácsa, a Földszöv és az FM Agrárgazdasági Kutatóintézet fedezte: azok a szervezetek, amelyekkel korábban Erdei Ferenc kapcsolatban állt. Ahogy elkészült a ház, a városi tanácselnök-helyettes egy vitán rápirított a megyei illetékesre: „mi megépítettük a múzeumot, ti meg rendezzétek be!" 300 ezer forint jutott a berendezésre, és a megye tudomásul vette, működtetnie kell az intézményt.