Majdnem építész lett a Kossuth-díjas színész: Gyöngyössy Katalin szerint a vidéki játszóhelyeken a színház az első

Kevesen tudják, de immár három Kossuth-díjassal is büszkélkedhet a szentesi Horváth Mihály Gimnázium, Bugyi István sebész főorvos 1949-es és Gáspár Sándor színművész 2009-es elismerése után idén Gyöngyössy Katalin színész- nőt díjazták a rangos kitüntetéssel.

Fotó: Sámson Réka

A Jászai Mari-díjas érdemes művész 1958-ban érettségizett a szentesi gimnáziumban, ahol akkoriban még nem működött a drámai tagozat, csak diákszínpad, de ő inkább szavaló volt, mert építészmérnöknek készült.

Fotó: Sámson Réka

– Nagyon szerettem Szentesen gimnazistának lenni, fontos része az életemnek. Máig tartom a kapcsolatot a volt osztálytársaimmal. A tavalyi találkozónkra sajnos nem tudtam elmenni, de az idein biztosan ott leszek. Szívesen emlékszem vissza a gimnáziumra, Terney Béla tanár úr volt a kedvencem, nagyon fontos ember az életemben. Jó volt a rajzkészségem, jól ment az ábrázoló geometria, a matematika is, ezért azt javasolta, hogy menjek építésznek. Tóth tanár úr a harmincadik érettségi találkozónkon is azt mondta, akár matematikus is lehettem volna. De szerencsére másképp alakult, nem vettek fel. A gimnázium alatt is részt vettem a színjátszó körben, szavalóversenyeken, ezért megpróbáltam a színművészeti főiskolát. Apám ellenezte, hogy színésznek álljak, de ez nálam csak olaj volt a tűzre – emlékezett vissza a színésznő.

Karrierje nem indult könnyedén. Sem ő, sem polgári családból származó férje nem volt párttag, ezért „ellenszélben" kellett dolgoznia. Aztán jöttek a sikerek, meghatározó darabokban, befutott tévéfilmekben és nagyjátékfilmekben is játszott. Életének egyik meghatározó időszakát Győrben töltötte, a Győri Nemzeti Színház Örökös Tagja. – Szerettem Győrben játszani, sokáig az volt az elsőszámú otthonom. Hívtak mindenhonnan, de nem hagytam el Győrt, mert mindig megvoltak a feladataim, évente két főszerepet alakítottam. Szerettek ott, megbecsültek. Szeretek vidéken játszani, mert ott jobban szétválasztódik a munka és a magánélet. A színészek jobban koncentrálnak a munkára, ott a színház az első – mesélte győri éveiről a Kossuth-díjas színésznő.

Fotó: Sámson Réka

Karrierjére visszagondolva elmondta, rengeteg kedves szerepe van, nehéz lenne választani közülük: a filmek közül a Nyár a hegyen és Az emigráns című alkotásoknak köszönhet sokat, a színpadon pedig Csehov Cseresznyéskertje és Sirálya, Lion Feuchtwanger Marie-Antoinette-je, Ibsentől A tenger asszonya vagy Tennessee Williamstől A vágy villamosa című darab áll közel a szívéhez.

A művésznő most a szolnoki Szigligeti Színházban játszik, A vöröslámpás házban, a Charley nénjében és a Nyolc nőben is fellép.