Szentes és környéke

2008.09.04. 23:28

Perre mennek a Négy Manccsal

Szentes - Szeptember közepén 17 magyarcsanádi dolgozónak mond fel a szentesi Hungerit Zrt. a Négy Mancs Alapítvány bojkottja miatt. Most azt fontolgatják: ügyvédet fogadnak, és munkahelyük elvesztése miatt benyújtják a számlát az állatvédőknek.

Balázsi Irén

Az első körben velük együtt összesen 50 munkavállalót bocsát el a cég, amely szeptember 1-jétől beszüntette az állatvédők nyomására a hízott liba és kacsa vágását. A magyarcsanádi nők és férfiak

Elkeseredett nők és férfiak szálltak le a buszról tegnap fél 1 körül a szentesi Hungerit Zrt.-nél. Ide hozta a magyarcsanádi munkásjárat az embereket a délután 1-kor kezdődő műszakba. Nem sokáig lesz ez így, mert e hónap közepén mindannyian megkapják a felmondólevelüket. A baromfi-feldolgozó cégnek ugyanis nem volt más választása a Négy Mancs Alapítvány országos visszhangot kiváltó bojkottja után, mint megírtuk, szeptember 1-jétől beszüntette a hízott liba és kacsa vágását, melynek következtében kénytelen 200 dolgozójától megválni. Első körben a Magyarcsanádról bejáró munkavállalóktól. A Makóhoz közeli községben 17 családot érint ez a kényszerűségből meghozott döntés.

Guvat Zoltánné (kék farmerben) leszáll kollégáival a magyarcsanádiakat szállító buszról. Szerinte a Négy Mancs nem játszhat a családok sorsával. Fotó: Tésik Attila

Guvat Zoltánné (kék farmerben) leszáll kollégáival a magyarcsanádiakat szállító buszról. Szerinte a Négy Mancs nem játszhat a családok sorsával. Fotó: Tésik Attila
Délelőtt 11-kor indult a kisbusz velük a lakóhelyükről, és a műszak végén, éjszaka viszi őket haza. Csaknem négy órát utaznak nap mint nap ezek az emberek, akik közül a legfiatalabb harmincöt éves, a legidősebb meg hatvanesztendős.

A 43 éves Guvat Zoltánné közel két éve van a Hungeritnél, a baromfi belsőségeit dolgozza fel. Azt mondja Magdi, hogy havonta 80-90 ezer forintot keres, ha túlóráztak, akkor „tisztán" 100 ezret is kapott. Hálás a szentesi gyárnak, mert a 80 kilométerre lévő otthonától utaztatja őt, és megélhetést nyújt. – Más munkahelyen már harmincöt éves kortól nem vesznek fel embereket – teszi hozzá. Nagyon elkeseredett az állatvédők akciója miatt, amely létbizonytalanságba taszítja őt a családjával együtt.

A férje beteges, van egy tizenöt éves lányuk, akit taníttatniuk kell. Érthetetlen számára, hogyan képes a Négy Mancs „emberek sorsával játszani". – Miattuk kerülünk az utcára – nyugtázza Guvatné. Ő már tudja, mit jelent a munkanélküliség. Pedig szakmája is van, péknek tanult, mégis tíz év telt el, amíg befogadták a Hungeritnél.

Boldogok lehetnek azok az emberek, akiknek maradt munkájuk a Négy Mancsos támadás után. Fotó: Segesvári Csaba

Boldogok lehetnek azok az emberek, akiknek maradt munkájuk a Négy Mancsos támadás után. Fotó: Segesvári Csaba
– Baj, hogy ide jutottunk – fakad ki Gán Mihályné, akinek a férje még munkanélküli-segélyre sem jogosult, az egyik gyermekük pedig hosszú ideje beteg. Nem tudja, mi lesz velük, hogyan fogják a gáz- és a villanyszámlát kifizetni. Az 1600 lelkes Magyarcsanádon nincs munka, de még a 15 kilométerre lévő Makón sincs sok. Ezért örültek, hogy Szentesen felvették őket a gyárba. Nagyon fárasztó a munka, de mindenképp meg akarták tartani az állásukat. – Két év alatt csak egyszer voltam táppénzen, amikor tüdőgyulladásom volt – mondja az asszony.

Ügyvédet keresnek

Most azt fontolgatják a magyarcsanádiak, hogy ha felmondanak nekik a Hungerit Zrt.-nél, akkor ügyvédet keresnek. Az állatvédő alapítvánnyal szemben tervezik jogaikat érvényesíteni. Azt mondják: a Négy Mancs miatt veszítik el állásukat, ezért fizessen nekik ez a szervezet, hogy ők meg tudjanak élni. Lapunkhoz eljuttatott elektronikus levelében a magyarcsanádi állatorvos, Czinder Péter szintén elítéli az osztrák székhelyű Négy Mancs akcióját, amely szerinte nem annyira a tömés és a Hungerit, sokkal inkább Magyarország ellen irányul.

A 49 éves Léderer János azért kesereg, mert hitelt vettek fel, hogy a házba bevezettessék a gázt, ám nem tudja, miből fogják azt visszafizetni. – Ezt a munkahelyet mi hosszú időre gondoltuk, jó itt lenni – állítja a férfi. A feleségét leszázalékolták, eddig egyedül ő keresett, nyolcvanezer forintból éltek ketten. – Így is fizetéstől fizetésig – teszi hozzá János. De ha elküldik a gyárból, akkor fizesse vissza az állatvédő szervezet a kölcsönüket a pénzintézetnek. Az egyedül élő Muzács József 55 éves lesz.
A nyolc általánost végzett férfi 95 százalékosnak gondolja, hogy elküldik őket. Azért gondolja, mert ők laknak a legmesszebb Szentestől. – Engem sehová nem vesznek már föl – mondja, azon keseregve: a huszonezer forintnyi szociális segélyből hogyan fedezi majd télen a fűtés költségeit. Éppen a tél előtt kerülnek az utcára. Azt már Gán Mihályné kérdezi: – Ez nem emberkínzás, hogy mi az utcára kerülünk? Abban mind a négyen egyetértenek: nem gondolták, hogy ilyen világ vár rájuk. Még a biztos talajt is kihúzza egy civilszervezet a lábuk alól. Pedig ők dolgozni akarnak, tisztességes munkából szerzett jövedelemből megélni, nem szeretnének segélyért menni.

Címkék#Szentes

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!