Szentes és környéke

2012.08.25. 10:26

Romantikus séták Szentesen

Szentes - A Liget, a hajóhinta, a piac, a strand, a barátfüle, a jóképű vízipólós srácok - csak néhány, hirtelen felsejlő gyermekkori emlékem a szentesi nyaralásokról. Most, amikor másfél évtized után újra itt töltök pár napot, új benyomások és a régi emlékképek kavarognak bennem, és közben nagyon, de nagyon melegem van. Szkevi Athina írása a vilagjaromagazin.hu-n.

Delmagyar.hu

Rekkenő péntek déli hőségben érkeztem Szentesre, az utcák szinte teljesen néptelenek voltak, aki csak tehette, a hűvösbe menekült - írja Szkevi Athina a vilagjaromagazin.hu-n. Örömmel vettem tudomásul, hogy a program múzeumlátogatással indul, nem városi sétával. A Koszta József Múzeum a város egyik legszebb épületében, a hajdani vármegyeházában foglal helyet. Állandó kiállítását végignézve megismerhetjük Szentes történelmét, a földművelésből és állattartásból élt lakosság régi szerszámait, eszközeit, és a napjainkra már többnyire kihalt szakmákat.

Rácsodálkozhatunk, hogy milyen is volt az első melegágy, amelyben a még apró paprika- és paradicsompalántákat nevelték, csengőket nyomkodva tehetünk különbséget a tehéncsorda, a juhnyáj és a lovak kolompjainak hangja között. A mesterségek utcájában parányi műhelyeket láthatunk: van itt gyertyaöntő, szíjgyártó, kádár, speciális kubikostalicskát készítő céh, és még sorolhatnám. A tárgyak egy részét az elhunyt mesterek rokonai ajánlották fel a múzeumnak, mintegy emléket állítva szeretteiknek.

Magyarország egyetlen vidéki fényírdája kortörténeti emlékeket is őriz.  Fotó: Szkevi Athina.

Magyarország egyetlen vidéki fényírdája kortörténeti emlékeket is őriz.
Fotó: Szkevi Athina.

Híres kézműves iparág volt a keramikusság is Szentesen. A fekete kerámiák úgy készültek, hogy a megformált edényeket betették a kemencébe égetni, és amikor már vörösen izzottak, elfojtották a tüzet, a kemence összes nyílását lezárták, és a keletkező redukció miatt az edények megfeketedtek. Végül petróleumba áztatott ronggyal törölték át, és ettől lett szép fényes a kerámia. A múzeum névadója, Koszta József Kossuth-díjas festőművész egy Szentes melletti tanyán élt, és alkotott. Festményei mellett gazdag képzőművészeti gyűjteményt tekinthetünk meg más szentesi festők, grafikusok, szobrászok munkáiból is. Az 1883-ban épült neoreneszánsz megyeháza nemcsak a múzeumnak ad otthont, hanem a levéltárnak is, amely a XVIII. századtól keletkezett dokumentumok lelőhelye. Jelentőségét emeli tizenkétezer kötetes történelmi szakkönyvtára, sajtótára, térkép, plakát- és fotóarchívuma.

Régi fényképeket az ország egyetlen vidéki Fényírdájában is nézegethetünk. Fridrich János 1905-ben épült műtermében a falakon régmúlt idők fotói és a mester kamerái, laboratóriumi felszerelései láthatók. Fridrich főként zsáner és csoportképeket készített, saját tervezésű fakamerájával járta a vidéket. Szabadtéren is fényképezett, sőt színezett fotóplakátokat is alkotott.

A Kossuth tér déli oldalán a Városháza saroktornyos, manzárdtetős épülete húzódik.  Fotó: Szkevi Athina.

A Kossuth tér déli oldalán a Városháza saroktornyos, manzárdtetős épülete húzódik.
Fotó: Szkevi Athina.

Innen a Péter Pál Polgárházba vezetett az utunk. Az 1830 körül, klasszicizáló stílusban épült ház az alföldi téglaépítészet korai példája. A kikeresztelkedett Pollácsek család legifjabb sarja, Dr. Péter Pál örökölte a családi házat, melyben orvosi rendelője működött az ötvenes évekig, míg teljesen el nem lehetetlenült. A szegények orvosaként is ismert volt, mert hajnalban ingyen fogadta a rászorulókat. Az orvoslástörténeti emlékeken kívül, szép régi bútorokat, hangszereket, textíliákat is láthatunk, melyek a Péter család és más szentesi polgárcsaládok hagyatékaiból származnak.

Bízva abban, hogy a nap legmelegebb óráin túl vagyunk, helyi idegenvezetőmmel városnéző sétára indultunk. Hamar beláttuk, hogy még jobb lesz nekünk az árnyas fák alatt, ezért a Széchenyi-liget felé vettük az irányt. A belvárostól pár száz méterre fekvő természetvédelmi terület 1869 óta várja a felüdülni vágyókat. A parkban díszelgő különleges fák, növények fajtáit felsorolni nehéz feladat lenne, de az érdeklődőket botanikai táblák segítik a tájékozódásban.

A fák között bújik meg a szintén 1869-ben épült, klasszicista stílusú Csallány Gábor Kiállítóhely, mely épület eredetileg étterem volt, majd hosszú évekig a Koszta József Múzeum működött benne. Előtte áll az 1937-es Párizsi Világkiállításon képzőművészeti Nagydíjat nyert Kubikos-szobor, mely Borbereki Kovács Zoltán munkája. A szobrot azoknak a földmunkásoknak a tiszteletére készítette, akik a Szentes környéki, 1896-tól folyamatosan zajló régészeti feltárásokon dolgoztak. A szobortól nem messze egy működő kutat találunk, melynek hideg vize engem a hőgutától mentett meg. Az 1891-ben készült Zsoldos-kút a város legjelentősebb gyáros dinasztiájára emlékeztet.

(folytatjuk)

Címkék#Szentes

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!