Többszörös hátrányt küzdött le a mágocsi fiú - Ápoló lett, de munka mellett is továbbtanulna

– Apukám évekkel ezelőtt meghalt, édesanyám pedig Kalocsán él egy intézetben. Vele tartom a kapcsolatot, eljött a ballagásomra is. Kereszt­anyuéknak két saját gyermekük van, a fiuk most 28 éves, a lányuk 21. Testvérként szeretjük egymást – mesélte életét a fiatal. Tóni az általános iskolát Nagymágocson végezte el, utána ápolói szakra jelentkezett az orosházi Kossuth Lajos középiskolába.

– Hetedikes voltam, amikor apukám a deszki kórházba ke­rült. Ott láttam közelről, hogy milyen az ápolói hivatás, amikor az ember másokon segít. Úgy éreztem, hogy ez a pálya ne­­­kem való. A tanulmányaim az elmúlt három évben megerősítettek ebben – mondta a fiatalember, aki néhány nap múlva, élete első munkahelyén, egy orosházi idősek otthonában dolgozni kezd. – Munka mellett tanulni is fogok. Szeretnék leérettségizni, utána mentőápolói vizsgát szerezni. Hogy egyetemre menjek, arra egyelőre nem merek gondolni, mert az anyagi helyzetem ezt nem teszi lehetővé. De ki tudja még, mit hoz a jövő – fogalmazott.

Tóni elmondta, cigány fiúként nem volt könnyű beilleszkednie a középiskolás élet­be. – Általános iskolában nem voltam túl jó tanuló. Bár a biológia mindig érdekelt, de az anatómia, az orvosi latin nagyon nehéz volt. Bevallom, kilencedikben, félévkor egy tan­tárgyból meg is buktam. Akkor észbe kaptam, hogy ha boldogulni akarok az életben, márpedig én szeretnék, akkor tanulnom kell. Összekaptam magam. Év végére kijavítottam azt a rossz jegyet, és ahogy haladtunk előre az évekkel, úgy javult a tanulmányi eredményem is – mesélte.

Nem csak a tanulás miatt volt nehéz az iskolaváltás Tóninak. Kollégista lett, ahol a bőrszíne miatt eleinte nehéz helyzetben volt. – A társaim között voltak, akik elfordultak tőlem, mert cigány vagyok. Mások pedig azt hangoztatták, jó lesz velem vigyázni, mert biztos meglopom őket. Nagyon rosszulestek ezek nekem 14 évesen. Szerencsére hamar változott a helyzet. Rácáfoltam az előítéletekre. Nagyon sok barátom, ismerősöm lett – tudtuk meg.

Tóni a következő 10 évre más terveket is szövöget. Szeretne jogosítványt szerezni, és saját családot is alapítana. – Nagy boldogság az ápolói szakma meg­szerzése, a jó bizonyítvány. Keresztanyu mindig noszogatott, hogy tanuljak, csináljam végig, dolgozzak meg az eredményekért, hogy legyen belőlem valaki. Most, amikor a kezembe fogtam a bizonyítványom, akkor gondoltam végig, hogy milyen igaza volt. Ez másképp nem megy. Szeretnék példát mutatni a többi nehéz sorsú, cigány származású fiatalnak, tanuljanak, mert megéri! – tanácsolta a hasonló cipőben járóknak.

– A cigány emberekre sokszor rásütik a bélyeget, hogy nem szeretnek dolgozni. Mi példát adtunk Tóninak, hogy ez nem így van. A férjem is dolgozott, amíg veseátültetésen nem esett át. Én főállású anya voltam, évek óta pedig közmunkán dolgozom. A nagyfiam szintén ápoló. A lányom pedig a gyermekét gondozta, de most már neki is lett állása. Nem attól függ, milyen ember valaki, hogy cigány, vagy nem cigány, hanem hogy milyen életet él – vélekedett Tóni keresztanyja, Kolompár Hajnalka.