Délmagyar logó

2018. 12. 11. kedd - Árpád -1°C | 5°C Még több cikk.

A 80 éves Hári László egyedül szállna fel

Szentes - A 80 éves Hári László, a szentesi repülősport egyik legendás alakja a közelmúltban életműdíjat kapott az önkormányzattól. Élete főműve a Termál Tsz egykori rizsföldjeinek a területén 1990-től 1993-ig létrehozott sportrepülőtér.
– Mindig is vonzott a repülés, az a szabadságérzés, amit ott a légben átélhet az ember – fogalmazott a szentesi repülés egyik atyja, a közelmúltban a várostól életműdíjat kapott 80 éves Hári László. – 1949-ben ipari tanulóként kerültem Budapestre, ott vettem részt elméleti oktatáson, akkor még mindennek megadták a módját, sokkal alaposabbak voltak, mint manapság, és a fiatalokat is könnyű volt kicsábítani a repülőtérre. Örültünk, ha ott lehettünk, és húzhattuk a vitorlázógépek indításához használt gumikötelet. Ma az internet, a számítógép elvonja az ifjakat, játszanak, és ha „lezuhannak" a repülővel, nincs baj, van még több életük. Ez a valóságban nem így működik.

Hári Lászlónak mindig a repülés volt a hobbija. Tudását szívesen átadta az ifjabb nemzedéknek. Fotó: Vidovics Ferenc
Hári Lászlónak mindig a repülés volt a hobbija. Tudását szívesen átadta az ifjabb nemzedéknek. Fotó: Vidovics Ferenc

Mindent Szentesről
A delmagyar.hu hivatalos szentesi Facebook-oldala, nem csak szentesieknek!
Hári László Csanádpalotán született, Gádoroson élt, Szentesre 1955-ben azért került, mert falujában nem talált munkát. A Kurca-parti városban megtalálta a számítását. Hobbijához, a repüléshez ott is ragaszkodott, és bár 1958-ban megszűnt a szentesi repülőtér, barátaival megpróbált egy „szárnyas madarat" építeni, ez a fejlesztési kísérlet, megfelelő motor, erőforrás hiányában azonban dugába dőlt. Élete főművét 1990-től 1993-ig alkotta: a Termál Tsz egykori elhagyatott, csatornákkal, gátakkal szabdalt, Vásárhelyi út melletti rizsföldjein ismerőseivel megépítették a szentesi sportrepülőteret. Rengeteget kellett dolgozni érte, vele. 1993. június 19-én adták át. Az új repteret sárkányok, vitorlázó- és motoros gépek, valamint az úgynevezett movik (a motoros és vitorlázó repülőgép kombinációja) is használhatták.

– Sohasem versenyeztem, világéletemben hobbirepülősnek számítottam. Forgácsolóműhelyet üzemeltettem, kisiparosként dolgoztam, elsősorban a munkámra kellett koncentrálnom. De a repülést sem adtam fel soha, és szívesen adtam át tudásomat, tapasztalatomat az ifjabb nemzedéknek. Sajnos a családban senkit sem sikerült ezzel a hobbival „megfertőznöm", a zongoraművész unokám, Pregun Tamás azonban örömmel repül velem. Alig 1 hónapja repültem legutóbb, nem sokkal az életműdíj átvételét követően, de csak „vendégként", vagyis utasként – Szentes környékén tettünk pár kört –, nincs ugyanis érvényes orvosi alkalmasságim. De megszerzem, fogok, legalábbis nagyon szeretnék még egyedül is repülni – mondta a 80 éves Hári László.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Dobogón a HMG csapata

A Horváth Mihály Gimnázium két kilencedikes csapattal vett részt a pécsi országos disputaversenyen. Tovább olvasom