Délmagyar logó

2019. 03. 22. péntek - Beáta, Izolda 1°C | 17°C Még több cikk.

Próba szerencse alapon ment be 25 éve a szentesi mentőállomásra: állattenyésztőből lett mindenki kedvence Gömöry Árpád

Szentes - Huszonöt év szolgálat után nyugdíjba vonult a szentesiek közkedvelt, jó szívéről is ismert mentőse, Gömöry Árpád. Eredetileg állattenyésztési üzemmérnök volt, a sors és a 90-es évek munkanélküliségi hulláma azonban más pályára sodorta.
– Nem vagyok egy könnyen elérzékenyülő férfi, de amikor az utolsó munkanapomon begördültünk a mentőállomás udvarára, és a tiszteletemre szirénáztak a mentőautók, kigördült egy könnycsepp a szememből – mondta Gömöry Árpád, aki 1994 januárjában lett a szervezet munkatársa. Soha nem gondolta, hogy ilyen fordulatot vesz az élete.

– Állattenyésztőként dolgoztam, a rendszerváltozás után azonban a korábbi állami gazdaságok részben megszűntek, részben létszámleépítésre kény- szerültek. Ebben az időszakban vesztettem el én is az állásom. A környékben legalább harminc helyen kerestem munkát, de nem kaptam. Majdnem egy év munkanélküliség után tudta meg, hogy a szentesi kórházban megüresedett a boncmesteri állás. Árpád jelentkezett rá. A felesége azonban azt mondta, rendben, legyen kórboncnok, de akkor többet nem kell hazamennie. Mivel a kórházhoz közel volt a mentőállomás, tett itt is egy próbát. Két hónappal később végül itt kapott állást.
Gömöry Árpád 25 év alatt nagyon sok betegen, balesetet szenvedett emberen segített. Fotó: Kovács Erika
Gömöry Árpád 25 év alatt nagyon sok betegen, balesetet szenvedett emberen segített. Fotó: Kovács Erika
Árpád elmondása szerint fél év kellett, mire megszokta a mentőzést. Nem a vér vagy a szenvedés látványa miatt.

– Kollégáim hosszú ideig nem tudták, miért fehéredek el mindig a kocsiban. Nos, az autózás miatt. Gépjárműre nincs jogsim, most is csak motort vezetek. A rosszullétek fél év után elmúltak. De a nyugdíjba vonulásom előtt 1-2 hónappal valahogy visszajöttek. Érdekes keretet adott ez a munkámnak.

Gömöry Árpád 2000-ben szerezte meg a mentőszakápolói képesítést. Kollégái azt írták róla a közösségi oldalukon, hogy a szentesi mentőállomás egyik legsegítőkészebb, legönzetlenebb szakembere volt. Nála jobb bajtársat nem is kívánhattak maguknak. Árpád beszélt arról is, nem a betegségek, sérülések voltak 25 éves pályája során a legszomorúbb történések, hanem inkább az élethelyzetek. Látni, hogy valakinek egy betegség vagy baleset miatt egyik pillanatról a másikra megváltozik az élete.

– Sokszor kaptunk visszajelzést, hogy valaki, akinek küzdöttünk az életéért, felépült. Ezeknek a híreknek mindig nagyon örültünk. Egyszer volt egy furcsa eset is. Egy általam ismert hölgynek rosszul lett a fia. Az esetkocsi más helyszínen volt, a mentővel mentünk ki. A fiatalembernek több súlyos betegsége is volt. Beállt nála a klinikai halál. Mindent megtettünk, hogy visszahozzuk. Közben megérkezett az esetkocsi. Alighogy rátették a defibrillátort, a férfi, mint a filmekben, fölült, mintha mi sem történt volna, és megkérdezte, kik vagyunk, mi történt... Nem is akarta hagyni, hogy bevigyük a kórházba. Mondtuk, hogy a klinikai halál az klinikai halál, úgyhogy jobb, ha kivizsgálják. Szerencsére ma is él, jól van.

Nyugdíjba vonulása után is sok teendő vár a szentesi mentősre. Gondoskodik a beteg feleségéről és fiukról. Szabadidejében pedig kijár majd horgászni, amire a munka mellett nem sok ideje jutott.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hamarosan indul az időutazás a fényírdában

Hamarosan indul az időutazás a fényírdában
Március 15-én nyit meg újra az átalakított Fridrich Fényírda, ahol mi is elkészíthetjük portréinkat, méghozzá század eleji technikával. Tovább olvasom