Délmagyar logó

2019. 04. 20. szombat - Tivadar Még több cikk.

Segített leküzdeni a gyerekeknek a félelmet: sok évtizedes munkáért járt a sportdíj Takács Lászlónak

Szentes - Sosem az a nyakkendős, fehér inges sportvezető volt Takács László, tevékenyen kivette a részét az eseményekből. Sok gyerekkel szerettette meg az úszást, csaknem három évtizedig dolgozott a diáksportban, vezette a szentesi sportcsarnokot. Munkáját Csongrád Megye Sportjáért és Ifjúságáért díjjal ismerte el a megyei közgyűlés.
Nem mondhatni, hogy Takács László gyakran váltogatta munkahelyeit: tizenhárom évig tanított, miután történelem–testnevelés szakos tanárként diplomázott, majd újabb tizenhárom év következett a szentesi önkormányzat sport- és humánpolitikai osztályain, végül tíz évig vezette a sportcsarnokot.

– Nagyon jó példaképeim voltak, az általános iskolában Krám Leheltől azt tanultam meg, milyen egy jó testnevelő, középiskolában pedig Gál Tivadartól – ő az 1936-os berlini olimpiát is megjárta tornászként – elhivatottságot, szakmai alázatot – mesélte pályája kezdetéről Takács László.

– Így én is tanár lettem, Kétegyházán, egy Békés megyei szakmunkásképzőben kezdtem tanítani. Jó iskola és egyben remek lehetőség is volt nekem, százötven fiúval tudtam együtt dolgozni. Csináltunk is egy négy szakosztályos sportegyesületet. Fiatal voltam, a kézilabda- és a futballcsapatban én is játszottam. Aztán Fábiánsebestyénre kerültünk a feleségemmel, ott más környezetben, más korosztállyal tudtam dolgozni.
 

Ott kezdtem úszásoktatással foglalkozni. Épp azon a nyáron, amikor odakerültem, egy gyerek belefulladt a Kórógyba. Azt akartam, hogy soha többé ne fordulhasson elő ilyen, minden iskolást negyedikes korára megtanítottam úszni.

 Számos elismerést hozott Takács Lászlónak a sportvezetői pályafutás. Fotó: Majzik Attila
Számos elismerést hozott Takács Lászlónak a sportvezetői pályafutás.
Fotó: Majzik Attila
Útja ezután Szentesre vezetett, 1987-től sportirányítással foglalkozott az önkormányzatnál. Akkoriban a városnak még csak nyolc-kilenc sportegyesülete volt, ez a szám 2010-re harminchatra nőtt. Az ő időszaka alatt lett 1996-ban Szentes nemzeti sportváros, akkor épült a városi sportcsarnok is. – A sportosztály vezetőjeként úgy gondoltam, aki egyesületet akar csinálni, azt ne akadályozzuk. A gyerekeknek is jobb, ha több sportág közül tudnak választani – vallja az egykori sportvezető. Az úszásoktatást Szentesen is folytatta, a „legőszintébb" korosztállyal, az 5–7 évesekkel dolgozott. A legfontosabbnak azt tartja, hogy segített leküzdeni a gyerekeknek a félelmeiket.

A Sportközpontot kerek tíz éven át, 2000-től 2010-ig irányította, vezetése alatt rendeztek futsal magyarkupa-döntőt, küzdősportfesztivált, karate- és kick-box Európa-bajnokságot, több táncbajnokságot. – Mindenhol kiváló munkatársakkal dolgozhattam, így volt ez a sportcsarnoknál is, amely a szívem csücske. Remek szervezőgárda állt a rendezvények mögött, olyan vezetőkkel, mint Rónyai Zoltán, Bertók Róbert, Maksa Zoltán, Krám Lehel, Brezovai Sándor vagy Szatmári-Nagy Szilvia. Szerencsésnek tartom magam az életben, mert mindig abban dolgozhattam, amit szeretek. Azt vallom, hogy a sportolókat szeretni kell, mert viszonozzák. Manapság is jólesik, ha az utca túloldaláról átjön egy gyerek azért, hogy köszönjön – mondta el Takács László.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Fekete földben is megterem a spárga - Ma már nem nevetnek Ternai János ötletén a szegváriak

Fekete földben is megterem a spárga - Ma már nem nevetnek Ternai János ötletén a szegváriak
Kötött talajon termeszt spárgát Ternai János szegvári zöldség-nagykereskedő, gazdálkodó. 2010-ben kezdett ezzel a zöldséggel is foglalkozni. Tovább olvasom