Íróként debütált D. Tóth Kriszta - interjú

A sorozat most könyvben is megjelent Lolával az élet címmel. A Magyar Televízió műsorvezetőjét többek között arról is faggattuk: mit jelent számára a családanyaság és a karrier összeegyeztetése.

– Mielőtt tévézni kezdett, újságíróként dolgozott, tehát az írás nem állt messze korábban sem öntől. Amikor elindult a lolás történeteket megelevenítő sorozat, még Brüsszelben laktak. Hogy jött a rovat ötlete, amiből most könyv is született?
– Valóban, 1995-ben kezdtem a szakmát, az egyetem mellett. Két évig írtam, aztán „elcsábított" a televízió. Az akkor újraszerveződő, mára legendás TV3 híradójának csapatába hívtak riporterkedni, de az írással soha nem szakítottam teljesen. Amikor Lola megszületett, beszélgettünk egy ilyen rovat lehetőségéről a Nők Lapja főszerkesztőjével. Aki aztán elolvasta néhány írásomat, és úgy döntött, vágjunk bele.

Őszintén az anyaságról

– Már két éve olvashatjuk hétről hétre a kis színes történeteket. Számított a kezdetekkor arra, hogy ilyen sikeres lesz a sorozat?
– Arra számítottam, hogy sok édesanya érti, érzi majd, miről beszélek. Nem úgy álltam neki, hogy most aztán megváltom a világot, és bebizonyítom, hogy valóságos Kosztolányi vagyok. Ellenben úgy éreztem, nagy szükség van arra, hogy valaki végre valóban őszintén írjon az anyaságról. Ne titkolja el azt sem, ha valami nehéz, ha valami nem sikerül. Talán éppen ezért szerették meg az olvasók. Mert nem tökéletes. Sem a rovat, sem pedig én magam.

D. Tóth Kriszta: Ideális esetben a hivatás és a szülői szerep összeegyeztetése nem csak a nők problémája kellene, hogy legyen. Fotó: MTI
– A kötetbe új történetek is belekerültek. Ezek megjelennek majd a lapban is?
– A könyvbe nagyjából 60 cikk került bele, amely köré írtam egy kerettörténetet. Hiszen nagyon sok cikknek volt elő- és utóélete. A lapban 4200 karakternyi helyem van egy-egy történetre. De az élet általában bonyolultabb annál, mint hogy beleférjen 4200 karakterbe. Az ügyes szerkesztésnek köszönhetően azonban a régebbi és az új történetek egy kerek egésszé álltak össze. Egyszóval a könyvről és csak a könyvből sokkal több minden kiderül rólunk, mint a cikkekből.

Két kultúra egy családban

– Lola kétnyelvű kislány, hiszen édesapja angol. A két kultúrában a gyerekneveléssel kapcsolatosan melyek a legnagyobb eltérések?
– Az általunk fontosnak tartott alapértékek ugyanazok. Mindketten azt szeretnénk, ha Lolából majdan egy magabiztos, szeretet- és tiszteletteljes, őszinte, kiegyensúlyozott felnőtt lenne. De persze a mindennapok apró küzdelmeiben megmutatkoznak a két kultúra különbségei. Például ha a lányunk megbetegszik. Én halálra aggódom magam, és minden alkalommal, amikor Lola köhög egyet, úgy érszem, mintha forró vassal sütögetnének. Alex, a férjem ezzel szemben természetesebben és lazábban viseli a helyzetet.

Karrier a gyerek mellett

– Sok nő dilemmája a karrier és a családanyaság összeegyeztethetősége kicsi gyerek mellett. Ön az egyik élő példa arra, hogy megy a kettő együtt is, bár nyilván ez nem mindig egyszerű. Amikor még csak kopogtatott a gólya, nehezebbnek képzelte a kettőt együtt a gyakorlatban vagy könnyebbnek?
– Nem voltak elképzeléseim, elvárásaim. Igyekeztem mindig csak a közvetlenül előttem álló feladatra koncentrálni. De érdekes, amit mond. Azért, mert ideális esetben a hivatás és a szülői szerep összeegyeztetése nem csak a nők problémája kellene, hogy legyen. Hiszen a legtöbb gyereknek van apja is. És az anyukáknak sokkal könnyebb lenne visszatérniük az eredeti hivatásukhoz, ha valódi társ lenne mellettük. Szerencsére nekem van egy ilyen valódi társam, aki nélkül nem tudnék mindkét területen így teljesíteni. Közösen neveljük a közös gyerekünket, és közösen visszük a közös háztartásunkat.

– A munka és a család mellett mennyi ideje jut saját magára, mi az, ami kikapcsolódást, feltöltődést jelent a jóga mellett?
– Nem sok. Az a szerencsém, hogy a munkám, vagyis a televíziózás és az írás nagy élvezet. Éppen ezért hajlamos is vagyok elfelejteni, hogy azért szükség van a klasszikus értelemben vett kikapcsolódásra is. Ilyenkor van az, hogy valamelyik családtagom rámparancsol, hogy vegyek ki egy szabadnapot. Elmegyek jógázni, találkozom valamelyik barátnőmmel, vagy egyszerűen csak befészkelem magamat a fotelba egy jó könyvvel, miközben Alex és Lola a játszótéren vannak.