Délmagyar logó

2018. 12. 17. hétfő - Lázár, Olimpia -10°C | 1°C Még több cikk.

A foci sem csak a férfiaké

Csepelyi Adrienn idén Junior Prima-díjat nyert sajtó kategóriában. Ő hívta életre a női focival foglalkozó Kötényblogot, mert rengeteg előítélettel szembesült sportújságírói munkája során. Ma már, ha magyar fociról van szó, csak a lányokra koncentrál, akik – állítja – egyre jobbak és jobbak.
– Junior Prima-díjas lett sajtó kategóriában, gratulálunk! Ön indította a Kötényblog című oldalt, melyen a női fociról ír. A sok rossz tapasztalata vezetett odáig, hogy olyan nők iránt kezdjen el érdeklődni, akik a fociban lettek sikeresek, olvassuk. Mik voltak ezek?

– Köszönöm. Eredetileg férfi labdarúgásról írtam. Amikor bekerültem egy futballmagazinhoz, valamint egyre több helyről kértek tőlem focival kapcsolatos cikkeket, egyre több irányból szembesültem az előítéletekkel is. Egyszer például vártam egy nemzetközi szinten is jól ismert egykori futballistára, hogy interjút készítsek vele és a sajtósa megkérdezte tőlem: utánanéztem-e a Wikipédián annak, hogy kivel fogok beszélgetni. Ezt a kérdést egy férfinak nyilván nem tette volna fel. Iszonyatos férfiuralom van még mindig a sportsajtóban.

– Előnyei vannak a női létnek egy dominánsan férfi közegben?

– Igen, akadnak. Nem véletlenül kaptam például saját interjúrovatot annak idején a futballmagazinban. A labdarúgóknak és az edzőknek is szokatlan a helyzet, hogy egy nő kérdezi őket, és emiatt válaszolnak olyan kérdésekre is, amire egy férfinak lehet, hogy nem válaszolnának.

Uraim, nyugodjanak meg, Adrienn tudja, mikkel pózol ezen a képen...
Uraim, nyugodjanak meg, Adrienn tudja, mikkel pózol ezen a képen...

– Mi volt a legmeglepőbb tapasztalata?

– Frank de Boerral, az Ajax edzőjével szerettem volna interjút készíteni, de mondta a klub, hogy ez kizárt. Én utánaszaladtam magassarkúban, és utolértem a lépcsőházban, ő pedig annyira meglepődött, hogy végül sikerült készítenem vele egy villáminterjút. De úgy tudom, a vicces interjúsorozatom több darabja is díszítette a magyar válogatott öltözőjét – a játékosok benne voltak a buliban, és hónapról hónapra egyre vadabb válaszokkal álltak elő.

– Ön focizik?

– Nem. Néha játszottunk gyerekként az utcában, de finoman fogalmazva sem jó a labdaérzékem.

– De megvan a „bárcsak jó focista lennék" érzés Önben?

– Persze, felmerült bennem sokszor. De számomra elképzelhetetlen, hogy például olyan gólt rúgjak, mint Lisa De Vanna, a Puskás-díj egyik jelöltje. Ezért csodálom azt, aki képes rá.

– Utánaszalad egy edzőnek, akiről állítják, hogy senkinek sem nyilatkozik, de azt előre eldönti, hogy a foci biztos nem menne. Hogy fér ez össze?

– Az évek során megtanultam felmérni, hogy mi az, amiben nagyon jó tudok lenni, és mi az, amiben nem. Mindig mérlegelek, hogy megéri-e nekem az erőfeszítés, ha van, amiben jobb is lehetek. Én az írásban vagyok a legjobb, és ezzel sokat tudok segíteni azoknak, akik fociznak.

– Milyen a női foci?

– Olyan egy kicsit, mintha a régi idők fociját néznénk. Fizikai adottságokból kifolyólag lassabb, több a gól. Kevesebb a szabálytalanság és sokkal tisztább a játék, és egyre több a komoly technikai villanás is.

A Kötényblog feléce. Nem a csajosság a lényeg
A Kötényblog fejléce. Nem a csajosság a lényeg.

– Miért lóg ki a sportok női ágainak sorából a női foci?

– Nem lóg ki az egész világon. Amerikában például szinte nőies sportágnak számít, szemben az amerikaifocival. Nálunk azt gondolják a férfiak, hogy ez az ő privilégiumuk. Itt Európában ez a férfiasság szimbóluma.

– Mit gondol a magyar fociról? Nem éli épp az aranykorát...

– Valóban nem. Bevallom, már nem is követem a magyar férfi labdarúgást klubszinten. Az MLSZ Női Bizottságának tagjaként a női focira koncentrálok.

– Látatlanban, gondolom, sokszor megkapja, hogy biztos fiús, és feminista. Hogy kezeli ezeket a sztereotípiákat?

– Hajaj! A gimnáziumi osztálytársaimmal szoktunk nevetni az osztályképeket nézve, hogy akkoriban még fiú voltam. Azóta a külsőm megváltozott, ám valószínűleg van a jellememnek egy fiús része, így bizonyos helyzeteket keményebben tudok kezelni. De ugyanúgy tudok hisztériázni, ha letörik a körmöm, mint bármelyik nő. Ha valami igazságtalanság ér, egy idő után kiborulok, de azokkal a sztereotípiákkal, hogy nem értem a lesszabályt, vagy hogy biztos minden focistalány ronda és fiús, már nem törődöm. Nagyon nehéz megfelelni, dupla nyomást érzek magamon. Ha egy férfi mond hülyeséget, akkor azt mondják, rossz napja van. Ha egy nő, akkor azt: „na, tessék, ezért ne beszéljen egy nő a fociról".

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Csak nézünk és... Filmszemle a ˝szuperhosszú˝ hétvégére, 3. rész

Dobja el a műsorújságot nyugodtan! Két menüvel is készültem! Válogasson ezekből, nem jár rosszul! Nézze ezt december 26-án! Tovább olvasom