Délmagyar logó

2018. 12. 12. szerda - Gabriella -1°C | 5°C Még több cikk.

Bán János a hivatás filozófiájáról

Márciusban Prágában, a közelmúltban pedig a szlovákiai Art Film Festen ismerték el életműdíjjal Bán János művészetét, aki az egyik legkedveltebb külföldi színész cseh és szlovák nyelvterületen, amióta eljátszotta Otik szerepét az Én kis falumban. A Katona József Színház művészét hivatásról, társulatról, a Jirí Menzelhez fűződő barátságáról kérdeztük.
– A trencsénteplici 19. Art Film Festena Színészi küldetés (Actor’s Mission Award) díjat vehette át. Mit jelent önnek ez a díj és maga a színészi küldetés?

– A díj megfogalmazásában benne van, hogy olyan embereknek adják, akik a világ filmművészetének fejlődését jelentős mértékben befolyásolták. Ennél pontosabban én sem tudom megfogalmazni.

– Ismét Szlovákiában forgat: most min dolgozik?

– Egy szlovákiai magyar egyetemista, Kristóf György diplomafilmjét forgatjuk. Háromszereplős film, én egy nagybácsi szerepét játszom. Most már abban a korban vagyok, hogy a hősszerelmesek után nagybácsikat és apákat alakítok.

Bán János: Alapvetően visszahúzódó alkat vagyok, ilyen értelemben nem vagyok exhibicionista. Fotó: Matej Slavik
Bán János: Alapvetően visszahúzódó alkat vagyok, ilyen értelemben nem vagyok exhibicionista. Fotó: Matej Slavik


– Különösen kötődik a cseh és szlovák – egykori csehszlovák – nyelvterülethez, az 1985-ös Én kis falum óta hatalmas rajongótábora van. Hogyan találkozott a rendezővel, Jirí Menzellel, és miért önnek ajánlotta fel a félkegyelmű Otik szerepét az Oscar-díjra jelölt alkotásban?

– 1978-ban forgattuk Gyarmati Lívia Minden szerdán című filmjét, amelyben Menzel úr is színészként szerepelt, akkor játszottunk együtt először. Valahogy úgy hozta az élet, hogy utána minden évben találkoztunk színházban, filmszemléken. 1984-ben egy prágai vendégjáték alkalmával a Stílusgyakorlatokat játszottuk. Az előadásban van egy bizonyos jelenet, amelyben én egy suttyó parasztgyereket alakítok. Ez az alakításom tetszett meg neki nagyon. A vendégjáték után Menzel úr rendezte nálunk a Katonában a Szarvaskirályt, amelyben én is játszottam, így aztán érdemileg is megismertük egymást. A rá következő évben pedig már forgattuk az Én kis falumat. Nyugodtan mondhatom, hogy az elmúlt 26 év alatt megtisztelő barátsággá nemesedett a munkakapcsolatunk. Nyilván hozzájárult ehhez a film óriási sikere, amely Csehországban és Szlovákiában a mai napig meghatározó kultuszfilm. A Trebbia Európai-díj, amelyet idén márciusban kaptam Prágában, ugyanígy életműdíj, mint a mostani.

Az én kis falum - rendezte Jiri Menzel; eredeti hanggal, spanyol felirattal


– Magyarországon is játszott olyan kultuszfilmekben, mint a Falfúró, színpadi művészetét számos díjjal elismerték. Mégsem forog a neve a magazinokban. Kerüli a médiát, vagy egyébként is visszahúzódó alkat?

– Alapvetően visszahúzódó alkat vagyok, ilyen értelemben nem vagyok exhibicionista. Az viszont nem rajtam múlik, hogy a sajtóban keveset szerepelek: a sajtó nem figyel. Míg korábban komoly kulturális közéletünk volt, ez az elmúlt húsz évben egyre jobban leépült. Nem bujkálok senki elől, csak mást gondolok a hivatásomról, mint amit a mai világ celebjei.

Falfúró - Szomjas György filmje

– Ön mit gondol a színészi hivatásról?

– Divatos analógiával talán úgy tudnám megfogalmazni, hogy mindenféle tevékenység egy határon túl, amikor nagyon magas színvonalon képes működni, művészetté nemesedik. Ehhez rengeteg befektetett energia, alázat, türelem és következetesség szükségeltetik. Ezt értem én hivatás alatt, amely hivatás nem egyszerűen egy munkatevékenység, hanem filozófia. Ám a világ ennek a filozófiának nem kedvez, de soha nem is kedvezett.

– A Katona József Színház alapító tagja. Soha nem gondolt arra, hogy szabadúszó legyen?

– Én társulat- vagy közösségigénylő vagyok. Meggyőződésem, hogy világszínvonalú munkát csak érvényes színházi műhelyben tudunk kialakítani. Amikor egy közösség együtt dolgozik valamiért, az sokféleképpen élezi az ember elméjét, és nem hagyja ellustulni. Ilyen értelemben tartom fontosnak a társulathoz tartozást. Nem szeretnék szabadúszó lenni, dacára annak, hogy a jelen nem kedvez a közösségi létezésnek sem. Természetesen nekem is megfordult a fejemben, hogy másik színházat választok, mert harminc évet lehúzni egy színházban gombócból is sok, alapító tagként szintén. Egyetlen ok volt, ami visszatartott, hogy nem ismerek ma Magyarországon olyan színházat, amely számomra jobb műhely lenne. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem játszom más színházakban.

– Most hány darabban szerepel egyszerre?

– Most megfogott, azt hiszem, vagy tizenháromban. Sokban, nekem ennyit már nem lenne szabad vállalnom, de van négy gyermekem, közülük három még iskoláskorú. Őket fel kell nevelni valahogy.

– Egyik fia, Bán Bálint is színésznek készül. Játszana vele szívesen együtt a színpadon?

– Bálint most volt másodéves a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, színész szakon. Majd ha eljön az ideje, és úgy osztanak szerepet ránk, természetesen boldogan játszom vele.

– Borászkodik, egy rozéját már díjazták is. Hol művel szőlőt?

– A Balaton-felvidéken, de többet nem árulok el róla. Inkább arról beszélnék, hogy Budapestről milyen nehéz szőlőt művelni; mert ha az ember egy napot késik a permetezéssel nedves, párás időben, elvész az egész évi termés. Idén szép a szőlő, de tavaly ilyenkor Kisvárdára mentem zsűrizni, és mire visszatértem, minden tönkrement. Csak egy vödör szőlőt tudtam leszedni.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

VV Laci Komáromban nyit éttermet

Dr. Lázár László már a villaléte alatt is bizonyságot tett főzési tudományáról, de most a játék után… Tovább olvasom